Szabó Ervin (1877 Szlanica–1918 Budapest) (JÓZSEF FARKAS)
84Szabó Ervin (1877 Szlanica–1918 Budapest)
(JÓZSEF FARKAS)
(JÓZSEF FARKAS)
Elszegényedett felvidéki polgári család gyermeke. A középiskolát Ungvárott végezte, majd a budapesti s később a bécsi egyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Az egyetem elvégzése után könyvtáros lett. 1899-ben mint gyakornok az Országgyűlési Könyvtárba, majd a Kereskedelmi és Iparkamara megszervezése után annak könyvtárába, 1904-ben a Fővárosi Könyvtárhoz került. 1911-től haláláig e könyvtár igazgatója volt. Már 22 éves korától a Szociáldemokrata Párt aktív tagja s a Népszava állandó munkatársa. Emellett 1903-tól a Huszadik Század munkatársa és egy ideig részt vesz szerkesztésében is. 1906-tól a Társadalomtudományi Társaság alelnöke volt.
A marxizmus első tudományos művelője Magyarországon. Fiatal korában, bécsi tanulmányai idején megismerkedett Marx és Engels életművével; a marxizmus harcos szocialistát nevelt az ösztönös forradalmárból, aki felismerte a szociáldemokrata pártvezetőség opportunizmusát s bürokratikus módszereit és a marxizmus alapján harcot indított ellenük. Elvi vizsgálódásaiban a marxizmust alkalmazta, s Marx és Engels műveinek kiadásával igyekezett a marxista elméletet széles körben elterjeszteni. Emellett részt vállalt kora haladó polgári gondolkodói, a polgári radikálisok szellemi irányító szerveiben is (Huszadik Század, Társadalomtudományi Társaság). Tevékenységével, imponáló elméleti tudásával a fiatal szocialista értelmiség mellett egyes polgári értelmiségi csoportokra – elsősorban a Galilei Kör tagjaira – is nagy hatást gyakorolt. A munkástömegekhez mégsem tudott eljutni, mert élesen bírálta ugyan a szociáldemokrata vezetők opportunizmusát és a munkások gazdasági érdekeinek elhanyagolását, de ő maga is – főként 1907–1914 között – téves nézetek, az anarcho-szindikalizmus hatása alá került. Az első világháborút támogató szociáldemokrata vezetőkkel szemben állást foglalva, harcot folytatott az imperialista háború ellen (Marx és Engels s a háború), az 1917-es oroszországi szocialista forradalom hatására az illegális antimilitarista mozgalom szellemi irányítójává vált s részt vett a háborúellenes röpiratok fogalmazásában is.
Munkássága egyrészt az általa nevelt marxista generáció útján hatott, másrészt kulturális vonatkozású írásaival és a nézeteihez kapcsolódó elméleteken át is hatással volt a szocialista irodalom alakulására. Révai József Szabó Ervinről írt tanulmányából és Lengyel József visszaemlékezéséből (Visegrádi utca) tudjuk, mekkora hatással volt Szabó Ervin antimilitarista irányító munkássága a forradalmas ifjúságra, köztük azokra, akikből később a forradalmi szocialista irodalom és a Kommunista Párt élharcosai váltak. Ugyanakkor viszont a Kassák-csoportnak bizonyos szindikalista nézeteket és pártosság-ellenes vonásokat magábafoglaló szemlélete szintén Szabó Ervin tanításaihoz kapcsolódik; az ő ellenzéki magatartásának jellegzetességeit és az 1914-ben megfogalmazott irodalmi felfogását alkalmazzák és fejlesztik majd tovább – a megváltozott körülmények között – 1918–19-ben, a forradalmak napjaiban. Már A Tett és a Ma hasábjain az 1915–18-as években napvilágot látott szociáldemokrata politikát bíráló írások szemmel láthatóan Szabó Ervin ellenzéki álláspontját követik, s mindig tartalmaznak szindikalista vonásokat. Abban a forradalmak alatt keletkezett nézetükben, hogy csupán a "gazdasági 85forradalom" kirobbantásában látják és ismerik el a kommunista világmozgalom feladatát, az ilyen szindikalista vonásokra, mozzanatokra épülő szemléletet lelhetjük fel. Nézeteik más szempontból az 1914 tavaszán lezajlott, Várnai Zseni verseskönyvéhez kapcsolódó – előbbiekben ismertetett – proletárköltészeti vita során Szabó Ervin művészetről vallott nézeteire épülnek.
