Tompa László
939Tompa László
Reményik és Áprily mellett a székely Tompa László (1883–1963) a Helikon-líra harmadik megteremtője. Székelyudvarhelyen élt, és 1963-ban bekövetkezett haláláig nem mozdult ki onnan. A háború előtt megyei tisztviselő volt, 1918 után gazdálkodásból élt, hetilapot szerkesztett, és addig csak kedvtelésből írt verseit publikálni kezdte az erdélyi irodalmi folyóiratokban. 1921-ben megjelent első kötete, az Erdély hegyei között 15–20 év termésének válogatása. Teljes fegyverzetben lép vele a költő a nyilvánosság elé. Versei egy szenvedélyes, magános lélek dísztelen, darabos önvallomásai. Magánya a kisváros sivár körülményei közé szorult emberé, aki az élet vigasztalóbb tartalmait a természetben, a családi összetartozásban és egy szívós, a nehéz sorssal dacolni képes, férfias magatartásban látja. Első kötetét rövidesen még kettő követi: az 1923-ban kiadott Éjszakai szél és az 1929-ben megjelent Ne félj. A természet, az erdélyi táj nála jelenik meg a legmarkánsabban. A nagy hegyek zord sziluettjei, a fenyők hajlíthatatlansága, a hegyi patakok sodrása, az éles levegő hasító fénye átjárja verseinek hangulatát, szimbolizálja eszményeit, inspirálja költői nyelvének faragott, sziklás keménységét. A költőtriász két előbbi tagjánál jóval realisztikusabb és szociálisabb hajlandóságú, lírája nem pusztán saját reflexióit, hanem a székely nép karakterisztikumait is dokumentálni akarja.
A kortársi kritika pesszimista költőnek tartotta, pedig gondolkodásának fegyelme, küzdőképessége, puritán szelleme, elmélkedő hajlama alkalmassá teszi őt a világnézeti fejlődésre, arra, hogy mentesüljön a nacionalizmustól, hogy szembeforduljon a fasizmus és a háború rombolásával, hogy egy emberies közösségi élet vágya és elképzelése ellensúlyozza sokszor elkomoruló vagy keserűen gunyoros lelkiállapotát. Hol vagy ember? (1940) és Válogatott versei (1944) tanúsítják szemléletének ezeket a meghatározóit.
A két világháború közti korszakban nem volt népszerű, nem is törekedett kitörésre elszigetelt helyzetéből, de jelentős képességeit többször érte elismerés. 1929-ben az Erdélyi Helikon Kemény János-nagydíját nyerte el, 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. A felszabadulás után aktív részese lett a romániai magyar irodalmi életnek, és gyűjteményes kötetét 1955-ben Állami-díjjal tüntették ki (Régebbi és újabb versek 1903–1954).
