33. A MAGYAR DRÁMA ÚTJA (OSVÁTH BÉLA)
33. A MAGYAR DRÁMA ÚTJA
(OSVÁTH BÉLA)
(OSVÁTH BÉLA)
A század első évtizedeiben a magyar színészet jórészt érintetlen maradt attól a forradalomtól, amelyet Ady és Móricz, Bartók és Kodály neve fémjelzett az irodalomban és a zenében. De még a színpadjainkon eluralkodott, politikai felfogásában és ízlésében felemás liberális színműirodalom is hordozott magában valamit a korszak progressziós törekvéseiből. Az ellenforradalom felülkerekedése azonban megtörte a demokratikus fejlődés lehetőségét s színészetünket és drámairodalmunkat provinciális és konzervatív irányba terelte. A magyar társadalom meg nem oldott kérdése, az elvetélt polgári és az eltiport szocialista forradalom, valamint Trianon a művészet egyetlen ágában sem hatott olyan bénítóan, mint a színművészetben és a drámairodalomban.
Színházi viszonyok – Közönség
Áramlatok és irányzatok
A konzervatív drámairodalom
Herczeg Ferenc
Csathó Kálmán
Zilahy Lajos
A polgári drámairodalom
Molnár Ferenc
Heltai Jenő
Hunyady Sándor
Molnár epigonok
A "harmadik nemzedék"
Remenyik Zsigmond
Márai Sándor
Illés Endre
Móricz Zsigmond drámái
A "népi" írók drámái
Németh László dramaturgiája
Tamási Áron
Kodolányi János
Darvas József
Hubay Miklós
A szocialista dráma – emigrációban
Háy Gyula
Gergely Sándor
Irodalom
