A sajtó és az irodalom

Full text search

A sajtó és az irodalom
Ebben az időszakban csak a pártokhoz szorosabban kötődő lapok elvi arculata volt homogén és határozott. Legkövetkezetesebben az MKP napilapja, a Szabad Nép képviselte a maga politikáját a Lukács György által megfogalmazott eszmények jegyében, mely a jelen nemzeti, társadalmi gondjaival azonosuló magatartást, a múlt visszahúzó, gátló örökségének leküzdését, az elefántcsonttorony és plakátszemlélet végleteivel szembeni vitát, a magas fokú tudatosságon alapuló elkötelezettséget, a közösséggel és a párttal való összeforrást, s a valóság életrevaló, előremutató tendenciáinak igenlését kérte számon az irodalomtól. E cél érdekében igyekezett a Szabad Nép aktivitásra serkenteni az írókat, esztétikum és politikum termékeny összefüggéseit tudatosítani. E szándék jegyében népszerűsítette a szovjet irodalmat, s szorgalmazta művészet és közönség közeledését. Lukács György előadásait mindig megkülönböztetett figyelemben részesítette, és azoknak sok részletét közölte. Figyelemmel kísérte a művészeti élet eseményeit, reflektált az antimarxista jelenségekre, így a Haladás, az Ellenzék, a Hazánk irodalompolitikai megnyilatkozásaira, később a Válasszal zajló vita eseményeire. Vezető szerepet ebben a munkában Horváth Márton, később, 1948-ban Keszi Imre vitt. Mellettük Losonczy Géza, később Méray Tibor, Molnár Miklós szerepeltek gyakrabban. Major Tamás, Háy Gyula a színházi élet, Háy Károly László a képzőművészet, Szervánszky Endre a zenei élet eseményeit kommentálta. S ezzel – ha néhány alkalmi szerzőtől (Darvas József, Lukácsy Sándor) eltekintünk – a munkatársak köre be is zárult. Híven az MKP akkori helyzetéhez és stratégiájához, mely a sok oldalról ráirányuló jó- és rosszhiszemű figyelem közepette teljes nézetazonosságot tett szükségessé.
A Tovább és a Szabadság című hetilapok a maguk keretei között ugyanilyen szellemben dolgoztak, de szerzőik között több volt a szépíró. Irodalompolitikai cikkeit elsősorban itt publikálta Gergely Sándor, Illés Béla, Gábor Andor, a Tovább lapjain Zelk Zoltán, Hont Ferenc és Haraszti Sándor egészítette ki ezt a szerzői kört.
Jóval bonyolultabb és kuszább az a kép, mely az SZDP lapjaiban formálódott ki. Elég a Népszava szerzőinek névsorát áttekintenünk, hogy 78ez a bonyolultság sejthető legyen. Írt ide Hárs László, Marosán György, Kassák Lajos, Justus Pál, Jemnitz Sándor, Bóka László, Erdődy János, Major Ottó, Komlós Aladár, Faludy György. Eleinte, 1945-ben Horváth Zoltán, később Sós Endre jegyezte a legtöbb művészetpolitikai cikket. A névsor nemcsak a szintkülönbséget jelzi, de a színkép változatosságát is. Közös elméleti sarkpontokhoz nem kötődött ez a szerzőgárda, inkább a doktrínaellenesség, a fasizmus idején elszenvedett tortúrák emléke és a művészet szabadsága liberális értelmezése motiválta írásaikat. Munkáspárti orgánum lévén, a Népszavának is gondja volt a munkásolvasókra, a munkások közötti kulturális munkára, figyelt a munkásírókra, a mozgalom régi művészeire, de nem kötelezte el magát egyetlen iránynak sem. Stílus dolgában a sokféleség elvét képviselte, s nagy figyelmet és megbecsülést tanúsított a kassáki modernségnek. Legfőbb hagyományának József Attilát, Derkovits Gyulát és Bartók Bélát tekintette, de érzékenyen követte Lukács György megnyilatkozásait is. Az MKP művészetpolitikájával szemben inkább szuverenitásának óvására törekedett, kivált a népi írók megítélésében, akikkel szemben kezdettől engesztelhetetlen ellenszenvet tanúsított. Többször került így – főként Horváth Zoltán cikkei révén – a Haladással közös platformra.
Határozott elméleti alappal az NPP lapja, a Szabad Szó sem rendelkezett, de Ady, Móricz, Szabó Dezső műveiből több alapkövetelményt is őrzött, amelyek magatartáseszményként éltek tovább a munkatársak írásaiban. Ady és Móricz, Dózsa és a 48-as örökség vállalásában közel álltak a marxistákhoz, de érintkeztek velük a valóságtisztelet és a nemzet iránti felelősség igényében is. Bírálták Babits Mihály és Kosztolányi Dezső művészi magatartását, Molnár Ferencet és a kommersz kultúra megnyilvánulásait ugyanolyan elvi szigorral utasították vissza, mint az MKP kultúrpolitikus szerzői, Szabó Dezső iránt azonban megértést tanúsítottak. A lap orientációjának irányát elsősorban Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József álláspontja szabta meg. Így a Szabad Szóra hárult a Népszava és a Haladás támadásainak részbeni elhárítása. Sinka István, Kodolányi János védelmét inkább az FKgP ifjúsági lapja, a Független Ifjúság vállalta nyíltan, Kodolányinak teret is ez a lap adott. A Szabad Szó szerzői között az előbbiek mellett Tamási Áron, Boldizsár Iván, Keresztury Dezső nevével találkozhatunk; itt tűnt fel s jutott fontos szerephez Czibor János és Sarkadi Imre. A zeneművészetről szóló írások némelyikét Járdányi Pál írta, a parasztkultúra ügyét tudatosító cikkeket pedig Muharay Elemér.
Az FKgP kulturális politikájára jellemző, hogy miközben ifjúsági lapját, a Független Ifjúságot a népi írók szellemében szerkesztették, napilapjának, a Kis Újságnak Kállai Ernő és Kassák Lajos voltak a rangot adó szerzői. Néhány cikkel Tolnai Gábor, sűrűbben Ortutay Gyula neve jelezte a tudomány jelenlétét, és előbbi inkább irodalomtörténészként, Ortutay Gyula pedig kultuszminiszterként volt jelen, nem elvi jellegű írásokkal, 79hanem jórészt nyilatkozatokkal. Különben az MKP kulturális akcióit követő egyszerűsítő óvásokban, célzásokban merült ki e lap kulturális tevékenysége, s művészet és politika elkülönítését is elmélyültebb számvetés nélkül szorgalmazta. A Demokrata Néppárt lapja, a Hazánk a maga katolikus szellemével jóval határozottabb volt, franciás, neokatolikus érvek és szemlélet alapján vitázott, és elsősorban a Rónay György által jegyzett írások nyíltságuk, avatottságuk, tartalmasságuk révén korszerűbb katolicizmus lehetőségét ígérték.
A Haladás a Magyar Radikális Párt hetilapja volt, a polgári radikalizmus eszmevilágát elég következetesen képviselte, különösen az MKP törekvéseivel szemben. Viszonylag hosszú és intenzív működésének az a magyarázata, hogy szerzői között többen is voltak, akik a lap programjában szereplő demokratizmust a szocializmusba átmenő változatában is vállalták. Sűrűn írt e lapba Bóka László, Rónai Mihály András, Márkus László, Gyárfás Miklós, Antal Gábor, néha Fenyő Miksa, Komlós Aladár is. S a főszerkesztő, Zsolt Béla a náci szellem elleni korábbi küzdelmeiben megérdemelt tekintélyt szerzett, s találékony, bátor, éles szavú újságíró volt. A népi írók megingásai benne a régi keletű ellenszenvet masszív érzületté merevítették, s ezen változtatni sem a tehetség, sem az értéktisztelet, sem a történelmi szükség okán nem tudott. Nemcsak Erdélyi Józsefet vagy Sinka Istvánt, de Németh Lászlót és Illyés Gyulát is fertőzött szellemként kezelte, s mert Illyés Gyula volt a legtöbbet publikáló szerző, ellene hadakozott a legszívósabban. Így óhatatlanul szembekerült az MKP egységtörekvéseivel. Törzsgárdájából Bóka László, Gyárfás Miklós, Rónai Mihály András egy idő után már nem követték ebben Zsolt Béla törekvéseit.
A Hazánkhoz hasonló szerepet töltött be Supka Géza s egyszersmind a Polgári Demokrata Párt lapja, a Világ is. A szellem pártok feletti hivatását, a művészet függetlenségét hangoztatta, szót emelt a könyvkiadás demokratizálása érdekében, a népi írókkal szemben pedig a szigorú számonkérést vélte helyes megoldásnak. Supka Géza mellett Fodor József volt a vezető szerző. (Egy ideig jelen volt a lapban Kassák Lajos, majd Kárpáti Aurél.)
A párton kívüli orgánumok közül a Magyar Nemzet inkább a háború alatt szerzett érdemeiből élt. Időnként neves szerzők (Kassák Lajos, Tamási Áron, Márai Sándor) is megjelentek hasábjain, de átlagszintjét inkább Kósa János jellegtelen katolicizmusa és Gogolák Lajos ellenzékisége határozta meg. A Független Magyarország és a Köztársaság elsősorban a képzőművészet modern törekvéseinek megértő interpretálásával, Picasso, Matisse, Bonnard értékeinek hangsúlyozásával szóltak bele a művészi élet eseményeibe. Az Új Magyarország kultúránk külföldi, kivált nyugat-európai kapcsolatainak ápolásával, a többféle irányzat képviselőinek megnyerésével próbált sajátos arculatot kialakítani.
Rövid életű kezdeményezések voltak ezek, az irodalom periférikus kísérletei. Vezető szerepet még a nagy pártok napilapjai sem vívtak ki, a 80fontos események az irodalmi folyóiratokban zajlottak, elsősorban a Magyarokban, aztán a Forumban, a Válaszban, a Valóságban és az Újholdban.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi