A MAGYAR MARXISTA IRODALOMTÖRTÉNETÍRÁS ALAPKÉRDÉSEI
A MAGYAR MARXISTA IRODALOMTÖRTÉNETÍRÁS ALAPKÉRDÉSEI
Bár a magyar marxista irodalomtörténetírás számos maradandó tételét, alapelvét Lukács György és Révai József már korábban kidolgozta, műveik a magyar értelmiség számára lényegében csak 1945 után váltak eleven 285élménnyé, ekkor kezdték el éreztetni termékeny hatásukat. Fontos írásaik, saját korábbi nézeteiket is módosító tanulmányaik származnak persze a felszabadulás utáni időből is. A két ideológus-irodalmár gondolatrendszerének koherenciája – az a tény, hogy lényegében az ő "kész", bár szükségképpen vázlatos koncepciójukkal indult meg marxista irodalomtörténetírásunk 1945 utáni gyors felfutása – megengedi az alábbi "kimerevítést", állóképet. Vagyis azt, hogy a fejlődéstörténeti elemzés elé egy elméleti-módszertani megközelítésű vázlat kerüljön. S így talán élesebb fényben láthatók a történeti alapkérdések, a fő eredmények és ellentmondások, valamint a későbbi évtizedek vitáinak, fejlődésének központi erővonalai is.
LUKÁCS, RÉVAI ÉS A "FORRADALMI FEJLŐDÉSVONAL" KONCEPCIÓJA
A MARXISTA IRODALOMTÖRTÉNETÍRÁS MÓDSZERTANI PROBLÉMÁI
AZ IRODALOMTÖRTÉNETÍRÁS FEJLŐDÉSÉNEK PERIODIZÁCIÓJA
