Kertész László (1935–1971) csupán első verseskönyvének megjelenését érte meg, a másodikat már a kegyelet rendezte sajtó alá. Jelentősnek ígérkező pályacsíra szárbaszökkenését tette lehetetlenné a halál. A Fák és agancsok (1970) és az Egyszer még (1974) című kötetek tanúsága szerint őt is, akárcsak nemzedéktársait, fogva tartotta a paraszti világ átalakulásának megrendítő élményköre. Ezt az élményanyagot legsikerültebb lírai darabjaiban valóban versépítő anyagként tudta kezelni, vagyis közösségi és személyes gondjai kifejezésének a szolgálatába állította (Apám siratása, Kuruc-keserves, Fák és agancsok). A "Hadd fájjon az a nyár" címet viselő ciklusban impresszionista érzékenységgel, látványszerűen festi meg képeit, inkább az árnyalatokra figyel, nem a versegészre. Némelyik darabján érezhetni a tudatos önalakítás igényét és küzdelmét. Posztumusz kötetének anyagát is mélyen átélt népi elkötelezettségtudat hatja át.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.