BÉKÉSI GYULA (1924)
BÉKÉSI GYULA (1924)
Békési Gyula (1924) tizenhét éves korában írta első verseit. A Népszava költői köréhez tartozik. A hétköznapok eseményeit, a kétkezi munka felemelő és leverő jeleneteit foglalta néhol szuggesztív képekbe Hazatalálni (1965) című kötetében. Világszemléletére és formálására József Attila példája gyakorolt elhatározó befolyást. Az ő világa is "a külváros érdes része", itt szövi álmait, itt sejlik fel képzeletében az ifjúság nosztalgiával átszőtt, idilli képe. Az elmúlt és visszahozhatatlan évek nemcsak személyes létének múlékonyságára figyelmeztetik: ezekben emeli jelképpé az emberi összetartozás, a humánus eszmények példamutató erejét:
Az ifjúságból egy kis maradék;
aztán üres lesz… üres még az ég is.
Utcán néma, hömpölygő zúg-sötét,
Csak a csendőrző, hűvös hold fehérlik…
aztán üres lesz… üres még az ég is.
Utcán néma, hömpölygő zúg-sötét,
Csak a csendőrző, hűvös hold fehérlik…
Hűlt hamuban körmödző gallyak üszke,
vak szélmalom, éjjé alvadó tájék,
– ez vagyok már, a magam szélütöttje.
Ó, ha egyszer hazatalálnék.
vak szélmalom, éjjé alvadó tájék,
– ez vagyok már, a magam szélütöttje.
Ó, ha egyszer hazatalálnék.
(Hazatalálni)
Következő köteteiben (Melegség fénye, 1969; Ember a hídon, 1972) még erősebb lírájának képi fogantatása. Apró élménytöredékekből építkezve, a képek mozaikjaiból rakja össze azt az eszmei tisztaságú világrendet, melyet "a rendszerező Értelem" fényével remél átvilágítani. Valóban érezni versein – hogy önjellemzését idézzük – "a mélyről indultak keserűsége" és "léleksorvasztó gyermekkor"-ának emlékeit, de e fájdalmas, keserű nyersanyagból friss ötletekkel, dinamikus versformálással mégis olyan világot tud teremteni, melynek uralkodó eleme a rend, a harmónia, a megtalált küldetés reménye.
