GÁBOR ANDOR (1884–1953)

Full text search

GÁBOR ANDOR (1884–1953)
Gábor Andor (1884–1953) sokoldalú irodalmi munkásságát a közéleti szenvedély, a társadalmi igazság hevülete irányította. Költészete is ennek jegyében alakult. A fiatal, pályakezdő költő társadalmi elégedetlenségének adott hangot, mely egy átmeneti, pesszimisztikusan rezignált korszak után ismét felhangzott sanzonjaiban, egyre szatirikusabb felhangokkal. Költészete a bécsi emigrációban a fehérterror elleni harc egyik eszköze: "Éles penge lettem, / Mely már ölésre bátor // Szikrázó, mint a tűzkő, / S rugékony, mint a szellem; / Végy hát kezedbe, Küzdő, / S vigy ellenséged ellen" (Ajánlás).
1925-től hosszú évekre elhallgatott a költő Gábor Andor, de a hazatérés reménye és vágya már 1938-ban ismét szólásra késztette. S bár ebben a korszakban már nem képes túlszárnyalni a bécsi időszak költői eredményeit, életművének fontos és értékes része az 1945 utáni évek termése. A hazatérés öröme a pátosz és a retorika ünnepélyes hangjain szólalt meg (Jelentkező, Budapest stb.), de a pátoszt csakhamar szatirikus indulat élezi. A késpenge mitsem veszített élességéből, s a koalíciós időszak bőségesen kínálta a szatirikus számára a lenyesni való vadhajtásokat (Dal az államtitkári állások csökkentéséről, Nagybirtokos kisded éneke, Panamisták emlékkönyvébe stb.). Az aktuális szatirikus témák mellett a felszabadult ország sorsáért való aggódás, egy új, önkritikus hazaszeretet megfogalmazása (Őszinte szó) mutatják költészetének szélesebb perspektíváit. A "kommunista citoyen"-ként szóló Gábor Andor könyörtelenül ostorozó, kíméletlen hangja azonban nem szerzett népszerűséget számára: s ő, aki tékozló, megtagadott fiúként a jussát követelni érkezett (Jelentkező), méltánytalanságról és mellőzésről írt keserű öniróniával: "A szép magyar irodalomból / Újfent-megint kilóg a lábam" (Programvers). Ez a vers és a szintén csak később előkerült Erélyes elégia jelzik a költő egyre fokozódó szorongásait, nyugtalanságát, az igaz szó kimondása és lehetőségeinek csökkenésével is összefüggésben (Beszélgetés).
Költészetét a tudatos közérthetőség, egyszerűség, a hagyományos formák megbontása jellemzi, igen fontos a szerepe a rímnek és a ritmusnak, s gyakran a mondanivalót erőteljesen hangsúlyozó refrénnek is. Művészi eszközeit a közvetlen hatáskeltés, a közönséggel (olvasóval) való élő kapcsolatteremtés igénye alakította. 511Versei legtöbbször a hangos előadásmódot, az emberi hang közvetítését kívánják: ebben mintája és ihletője a sanzon és a népdal volt. Bravúros verselését számos műfordítása is csiszolta, tökéletesítette: elsősorban orosz költőket és színpadi műveket fordított; ő szerkesztette a felszabadulás utáni első orosz költői antológiát. Szatirikus hajlandóságát a Lúdas Matyi című hetilap főszerkesztőjeként kamatoztatta. Összes műveinek kiadását és a Kossuth-díjat már nem érhette meg.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi