Peterdi Andor (1881–1958) a munkássors szenvedéseiről adott hírt első versesköteteiben (Szívem, 1904; A mélységből, 1909). A szegények, elesettek világát őszinte együttérzéssel, fokozatosan letisztuló líraisággal jelenítette meg. Költészetének 509fontos része a bensőséges szerelmi és családlíra s a Verhaaren-i ihletésű természetlíra. A konzervatív népnemzeti irány formavilágát ötvözte a századelő szociáldemokrata irodalmának naturalista motívumaival és érzelmes hangjával.
A felszabadulás után csak ritkán szólalt meg; az idős költőt szinte még életében elfeledték. Válogatott verseinek gyűjteménye 1957-ben jelent meg Üzenet címmel; ennek újabb kiadása 1968-ban, halálának tizedik évfordulójára látott napvilágot. Ebben olvasható két utolsó, megrázó erejű verse: A kórházi ágyon és a Testem poklában égek. Fodor József a kötet utószavában így méltatta Peterdi Andor életművét: "A menetelések eldübörögtek, az ezreket sorompóba hívó problémák többé-kevésbé megoldásukat nyerték az idők és események egymásutánjában; de a költő legegyénibb s legbelsőbb életproblémái, magával és a bajokkal vívott harcai itt zengenek bennünk, mindig aktuális, örök-emberi mondanivalók gyanánt, a nagyszerű erővel megtalált szavakban."
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.