Kunszery Gyula (1907–1973) elsősorban életkörülményeinek alakulása következtében csatlakozott a vallásos világnézetű költészethez. Ő maga írta: "Én nem vagyok katolikus író, vagy hogy kissé enyhítsem a rideg megfogalmazást: nem csak katolikus író." Első versei 1926-ban jelentek meg a Magyarságban, amelyet akkor hagyott el ő is (Pethő Sándor, Bodor Aladár és Katona Jenő társaságában), amikor a lap az Anschluss hatására erős jobboldali fordulatot vett. Munkásságát a Magyar Nemzet "Szellemi Honvédelem" rovatában folytatta, ennek egyik legkeményebb, legszarkasztikusabb munkatársa lett. Országszerte emlegették szellemes, Hitler-ellenes kitételeit. Gondolkodásmódjára, bátorságára mi sem jellemzőbb, mint hogy 1942-ben írta az Auróra kiadóvállalat felkérésére Magyar írók bűnperei című tanulmányát, melyben azt bizonyította, hogy a magyar irodalom története a szellem üldözésének is története. Élesen támadták a jobboldali lapokban, a Harc című lap megtorlással fenyegette.
A felszabadulás után 1947-ig dolgozott a Magyar Nemzetnél, majd a Katolikus Néppárt országgyűlési képviselője lett. Fanyar mosoly (1947) című verseskötete a Heltai Jenő nevével jelezhető hagyomány követőjének mutatta, apró élettényeket verselt meg bölcseleti hajlandósággal, mindig gondosan ügyelve a csattanóra, a morális igazságra. A képviselőségről lemondva tanárként, 1955-től pedig nyugdíjazásáig az Új Ember belső munkatársaként dolgozott. A hatvanas évektől megbecsült írója volt a napilapoknak és az irodalmi folyóiratoknak. Szaktanulmányaiban elsősorban a német és a magyar irodalom kölcsönhatásával foglalkozott, könyvében, A magyar szonett kezdeteiben (1964) érett filológiai felkészültséggel követte nyomon e versforma történetét. Válogatott versei Napot tükröző üvegcserép (1965) címmel jelentek meg. Ezzel kapcsolatban írta Rónay György a Kunszery 144Gyula egész lírájára jellemző méltatást: "Annak a bizonyos zsurnaliszta lírának a hagyományait folytatja, melynek jó ideig nagy keletje volt, s amelynek a lényege költői formában, versben szólni hozzá a napi aktualitáshoz, megmutatni abban a költészet lehetőségét, de mert ez a mindennapiban rejlő 'költészet' kézenfekvő és banális, a költő a maga napi aktualitáshoz fűződő költői-erkölcsi mondandóját nyomban kissé el is ironizálja – mondandóját éppúgy, mint a banalitás, de érvényes és igaz banalitás mondandóját, azaz önmagát, a költőt s a költő szerepét."
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.