Major Ottó (1924) néhány antológiában publikálta a felszabadulás előtt írt, gondosan megmunkált, de a szürkeséget, az egyszerűséget tudatosan hangsúlyozó költeményeit. Elsősorban az élet tényeinek tisztelete, a teljes költői objektivitásra való törekvés rokonította az Újhold körével. "S mit száz költő kopottra ötvözött / a metrikát / feledd el!" – fogalmazza meg egy helyütt ezt a nemzedéktársaira is oly jellemző ars poeticát, amelynek másik alappillére a költészet puritán voltának szinte a végső konzekvenciákig való vállalása, a romantikus pátosz elvetése, amivel természetesen együttjárt bizonyos stilizáltság is. Ezt a jellemző, és már-már paradox kettősséget megfigyelhetjük egyetlen verseskötetében, az Ezer alakban (1946) címűben is. Szerelmes verseiben mintha egy barokk udvarló szólalna meg, vagy egy pásztor fújná sípját nyája mellett. Másutt – miközben újra és újra hangoztatja, hogy "milljó szürke kép az élet s e milljó apró, szürke részlet adja a csodás egészet. Ezt mondd el versben…" – mintha lelkes diákként öltözne a költészet komoly tógájába. Állandóan alakváltozatokat keres, közvetetten igyekszik kifejezni mondanivalóját, amelynek mélyén pedig érezni a szenvedélyek fodrozódását. A tudatosság és a spontán lírai áradás feszültsége teszi elsősorban izgalmas dokumentummá az Ezer alakban verseit, s csak sajnálni lehet, hogy ez után az ígéretes költői kezdet után Major Ottó teljesen felhagyott a versírással. Pedig igaza volt annak a kritikusának, aki a kötet elemzésekor azt emlegette, hogy a fiatalok közül talán ő érkezhet el leghamarább a jó vers után az igazi versig.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.