TÖRÖK SOPHIE (1895–1955) (RÓNAY LÁSZLÓ)
TÖRÖK SOPHIE (1895–1955)
(RÓNAY LÁSZLÓ)
(RÓNAY LÁSZLÓ)
Török Sophie (1895–1955) 1945 után alig írt már verset. Ebben része lehetett annak is, hogy Babits halála után teljesen magába fordult, csak a fájdalom s az őt ért veszteség elmondására maradt zokogó, elfúló, rezignált tónusú hangja. A felszabadulás után megjelent Sirató (1948) című kötetében voltaképp ezt az egyetlen témát járja körül, s versei azt mutatják, hogy a világot már csak apatikus közönnyel tudja szemlélni:
268Mint aki sebesen rángatódzó
vonaton ül, s görcsös félelemmel
összeütközéstől fél, – annyira
fél, hogy szinte már
kívánja: legyen meg! legyünk
túl rajta! – így ülök most
roncsok és romok közt, s gondolom:
hát félni legalább már nem kell többé!
vonaton ül, s görcsös félelemmel
összeütközéstől fél, – annyira
fél, hogy szinte már
kívánja: legyen meg! legyünk
túl rajta! – így ülök most
roncsok és romok közt, s gondolom:
hát félni legalább már nem kell többé!
(Érthetetlen)
Néhány vers után teljesen elhallgatott, s visszavonultan élt haláláig.
