Tóth István első verskötetének – Ódák és elégiák (1957) – címe is jelezte, hogy nem tartozik azokhoz a fiatalokhoz, akikkel nagyjából egyidőben mutatkozott be a folyóiratokban. Első bírálói az időtlen humanizmust kifogásolták verseiben, ám semmiképp sem lehetett elmarasztalni költeményeit "borzasság" címén. A görbedi emlékek, a nevelő falu s az egyetemi tanulmányok meghatározta műveltségélmények alakították népi realista és klasszikus reminiszcenciákat őrző líráját. Az előbbinek legszebb példája Kik útjaimon megelőztek című önéletrajzi ciklusa, köztük Az emberi arc című szonettkoszorú. Költészetének gondolatisága azonban nem azonosítható egyértelműen a korszerűséggel, függetlenül a gondosan ápolt hagyományos formáktól, hiszen nemcsak Vízválasztók (1967) című kötetéről mondhatjuk el, hogy "sok versében és versrészletében megállapodott valami sajátságos, materialisztikus természetfilozófia hasonulásainál, s ezeket nem mindig viszonyítja a líra felvevő készségéhez" (Márki Zoltán). Műfordítói munkásságából kiemelkedik a vállalkozás méreteivel az erdélyi humanisták tolmácsolása s a modern francia líra szorgalmas népszerűsítése, melynek eredménye a Jó reggelt, Párizs! (1969) című fordításgyűjtemény.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.