Palocsay Zsigmond (1935–)

Full text search

Palocsay Zsigmond (1935–)
Palocsay Zsigmondot talán a későn érkezettség tudata is sarkallta, hogy mindenkiétől különböző, egészen egyéni, sokaktól excentrikusnak mondott költői nyelvet alakítson ki. Az otthonról magával hozott, alkati sajátsággá vált természetszeretet (apja ismert növénynemesítő kertész) s a civil foglalkozásul választott zene formálta elsősorban líráját, noha képgazdagsága ugyancsak kapcsolatba hozható a költői fantáziát kiszikkasztó sematizmus riasztó példájával. A természet, a növény- és állatvilág költészetének nélkülözhetetlen életeleme, de nem a menekülés útja, hanem az állásfoglalásé.
Akárcsak az emberi beavatkozást még nem ismerő természetben, Palocsay egyes verseiben is valami buja őstenyészet látványa fogad, de már a Kórémuzsika (1966), még inkább a Kakukkfuvola (1968) és A vigasz fája (1974) az ellenpólust is felvillantják: a szorongásos modern városi létet, amelyből nosztalgiával gondol vissza a költő a füvek, fák, madarak, vadak, halak "emberközelibb" világára, s ha teheti, meg-megtér ide. Horváth Imre számára mindez jelkép, Palocsay költészetében valóság is, bár ugyanúgy erkölcsi tartást s életbölcsességet tanul a mai városi ember számára egyre inkább néma élőlényektől. A tanulságokat a hagyományosnál sokkal gondosabban rejtő verses fabulái (Nagyelefánt, 1968) nem tekinthetők gyermekverseknek. Ugyanannak a közvetetten közéleti, elkötelezett költészetnek a kifejezői, amelyet a Tavaszváró pompás képben fejez ki:
… csuda készül
itt, a benzinkútnál:
tankol a tavasz.
Én végigvárom.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi