Mint szőlőtőkén a fürtök

Full text search

Mint szőlőtőkén a fürtök
Fejér megye északkeleti régiójában, a Baracskától Bicskéig húzódó Váli-völgyben, mint szőlőtőkén a fürtök, úgy követik egymást a települések. A jellegzetes útifalvak sorát délről északi irányban haladva Kajászó (Kajászószentpéter) nyitja meg, Vál, Tabajd, Alcsútdoboz követi, végül Felcsút zárja. Közülük több község már a XX. század elejére egybeépült a völgyben át vezető útvonal mentén. E folyamatnak lett következménye 1950-ben Alcsút és Vértesdoboz közigazgatási egyesítése Alcsútdoboz néven. Később a Váli-völgy centrumában fekvő Alcsútdobozhoz csatolták Tabajd és Felcsút falut, majd a rendszerváltoztatás időszakában, az 1990-es évek elején – szemben a központosításra törekvő tanácsszervezettel – a kibontakozó önkormányzati igazgatás hatására a „csatolt” települések kiváltak, Tabajd, majd Felcsút is a közigazgatási, pénzügyi, intézményi önállóság útjára lépett.
Hasonló folyamatok a korábbi évszázadokban is lezajlottak. A középkori források a XIII. századtól több esetben csupán Csútról tesznek említést, csak a XV–XVI. században válik el egymástól például Alsócsút és Felsőcsút.
Alcsútdoboz útifaluból kialakult többutcás szalagtelkes település a Váli-völgy felső szakaszának bal partján. Központi belterülete meghaladja a százötven hektárt, a Váli-víz bal oldali teraszán, 134 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Viszonylagos magassága a patak vízszintje felett kilenc méter. Központi belterületéhez számos külterületi lakott hely – Bányavölgy, Göböljárás, Hatvanpuszta, Ginzamajor, Máriavölgy, Szentgyörgypuszta, Vértpuszta, Szőlőhegy – tartozik.
A Váli-völgytől a Szent László-víz völgyéig húzódó területe 5075 hektár, erősen felszabdalt, lösz borította dombvidék. Alcsútdoboz és térsége a Mezőföld legtagoltabb területe. Kialakulásában a felszínt letaroló eróziónak, a folyóvízi eróziónak és a kéregmozgásoknak volt a legnagyobb szerepük.
A változatos üledékekből – homok, homokkő, agyag, homokos agyag – felépült dombvidék az utolsó jégkorszaki löszképződésig lepusztulás alatt állt. Területét a Gerecséből leszaladó vizek erodálták, s felszínéről több száz méter vastag rétegsort pusztítottak le. A letarolás a felszín folyamatos, de egyenlőtlen kiemelkedése közben történt.
Az eróziós tevékenység következtében a terület már a jégkorszak első felében gyengén felszabdalt, nyugtalan felszínű halomvidékké formálódott. A jégkorszak utolsó harmadában a letarolt és különböző mélységekig erodált felszínt szerkezeti mozgások érték, az északnyugati–délkeleti vetődések sakktáblaszerűen feldarabolták, belőlük – a későbbi lepusztulás során – sasbérc jellegű tanúhegyek (Réz-hegy 218 méter), szigethegyek (Csaplári-erdő 236 méter, Szalánka-hegy 233 méter, Papp-hegy 229 méter) és töréslépcsők alakultak, majd a rögök közötti vetődésekben helyi jellegű süllyedékek és eróziós völgyek (Máriavölgy, Kásafőző-völgy, Körtvélyesi-völgy, Hosszú-irtási süllyedék) képződtek.
A szerkezeti feldarabolódással egy időben – a jégkorszak vége felé – a területen löszképződésre is sor került, de a Váli-völgy keleti és nyugati pereme kivételével a felszínen csak vékony, szakadozott, úgynevezett „rongyos” lösztakaró halmozódott fel. A völgyet Alcsútdoboznál mindkét oldalról töréslépcsős-teraszos perem határolja, ezen belül a szabályozott patakot hét-nyolcszáz méter széles síkság kíséri.
Éghajlatát a Mezőföld középső részénél kiegyenlítettebb hőmérséklet és az ottaninál több csapadék jellemzi. Borultabb területeihez tartozik, s ez főleg a téli hónapokban szembetűnő. Ugyanakkor a napsütés is kedvező, a napfényes órák évi összege 1950–2000 között változik. A tél mérsékelten hideg, a januári középhőmérséklet megközelíti a mínusz két Celsius-fokot. A téli napok átlaga harminc, a zord napoké tizenhárom, fagyos napoké pedig meghaladja a százat. A tavasz április 10–15. között köszönt be, s az utolsó tavaszi fagy is ebben az időszakban a jellemző.
Nyara már korántsem olyan száraz és forró, mint a Mezőföld középső részein: a júliusi középhőmérséklet meghaladja a húsz Celsius-fokot, a nyári napok átlagos száma 60–65 között változik, a hőségnapoké pedig eléri a tizenötöt. Évi középhőmérséklete kilenc–tíz Celsius-fok. Általában hosszan tartó, meleg ősz jellemzi a területet, a hőmérséklet napi középértéke csak október 15–20. között süllyed tíz Celsius-fok alá. Uralkodó szele az északnyugati.
Az éves csapadék megközelíti a hatszáz millimétert, így a Mezőföld és a megye csapadékosabb területeihez tartozik. A legtöbb májusban hullik (66 milliméter), a legkevesebb januárban és februárban (35 milliméter). Tele hóban szegény, a több csapadék és a mérsékeltebb nyári meleg ellenére vízháztartása kedvezőtlen, az évi átlagos vízhiány száz milliméter körül alakul.
Fő vízfolyása a mesterséges mederbe terelt Váli-víz. Évi átlagos hozama másodpercenként 0,26 köbméter. Mellékvizei közül csupán a jobbról torkolló Vértesboglári-patak jelentős. Széles völgysíkja talajvízben is bővelkedik, kitermelhető készlete megközelíti a másodpercenkénti két litert. Tagolt területein viszont a talajvíz nagy mélysége miatt (15–25 méter) vízhiány mutatkozik.
A vizenyős völgyekben a réti öntéstalaj és a réti csernozjom terjedt el, a tagolt dombsági felszíneket pedig többnyire barna erdőtalaj és barnaföld borítja. Az utóbbin hajdan terjedelmes cseres-tölgyesek, cserjés, molyhos tölgyesek éltek. Erdőterülete napjainkban mindössze 467 hektár.
A természeti-földrajzi környezet megkapó szépsége – különösen a XIX. század közepétől – számtalan leírásban maradt fenn. Jókai Mór és Vajda János több prózai munkája idézi a kies tájat. Elismeréssel szól a vidékről Fényes Elek és Hunfalvy János. Amint Alcsút első monográfusa, Károly János is, aki a XIX. század végén vetette papírra mondatait: „A völgy keleti oldalán fekszik a falu, mögötte Felcsúttól kezdve nyúlik el a dombláncolat, mely az egész völgyet végig kíséri, délnyugatról pedig gyönyörű keretet ad a csaplári erdő, azon magaslatot borítva, mely Acsa felé terjed, s a legszebb kilátást nyújtja a Szár felett tornyosuló Vértes-hegység erdő borította csúcsaira. Az alcsúti völgynek ezen természeti és művészeti szépségei okvetlen a klasszikus Tempe-völgyére emlékeztetnek.”

Alcsútdoboz és térsége

A Váli-völgy az 1900-as évek elején

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi