Vízkereszttől karácsonyig

Full text search

Vízkereszttől karácsonyig
Az újhutai nép mindig mélyen vallásos volt. Mindennapi életében fontos szerepet töltött be a vallásgyakorlat és az egyházi ünnepek kötelező megtartása. A vallásgyakorlat – a rendszeres templomba járás, az áldozás, gyónás, s a hétköznapok cselekedeteiben érvényre juttatott vallási-erkölcsi szabályok mellett a leglátványosabban – az egyházi ünnepeken jutott kifejezésre.
Az egyházi ünnepek sorát minden évben a vízkereszt nyitotta meg. A lakóházak bejárati ajtajain megjelenő G. M. B. azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár feliratok, s az adott év megjelölése azt fejezte ki, hogy a pap megszentelte a házat. E napon a gazda és a gazdasszony egyaránt szenteltvizet vitt haza a templomból, amivel otthon meghintették a szobák sarkait, az istállót és a jószágokat. A megmaradt szenteltvizet az azt megillető helyre téve betegség, haldoklás, rontás esetére tartalékolták.
Gyertyaszentelőkor az asszonyok gyertyát szenteltettek a templomban, amelyet azután később akkor gyújtottak meg otthon, ha a családból valaki haldokolt vagy meghalt. Szentelt gyertyákat égettek a ravatalnál, illetve a koporsó mellett.
Februárban hamvazószerda jelentette a böjt kezdetét. A böjti időszak legjelentősebb egyházi jellegű ünnepe a virágvasárnap volt, amikor mindenki barkát vitt magával a templomba. A megszentelt barkát sokféleképpen használták. Úgy vélték, hogy minden rontástól megvéd, s ezért otthon a gerendán vagy a konyhában tartották.
A húsvéti ünnepek nagycsütörtökön kezdődtek. Ekkor délután 3 órakor harangoztak utoljára. A harang legközelebb csak a nagyszombati feltámadáskor szólalt meg újra. E napon semmiféle munkát nem végeztek és szigorú előírás volt a böjtölés. Nagyböjtön a misére menve azt mondták, hogy mennek a templomba Trojicskát csókolni. Ilyenkor vette elő a pap a templom Krisztus keresztjének szilánkjait tartalmazó ereklyét, és ehhez járultak csókra a hívők. Nagyszombat estéjén tartották a templomban a feltámadási szertartást, melynek végén a feltámadási körmenet után tűzszentelésre került sor. A templom mellett gyújtott tüzet a pap megszentelte és ebből a tűzből mindenki vitt haza, hogy otthon erről a parázsról gyújtson új tüzet.
A húsvét a tavaszi időszak legfontosabb vallási ünnepének számított. A reggeli misén mindenki megszenteltette az ünnepi ételt. Igen nagy becsben tartották a szentelt kalácsot. A templomból hazatérve a gazdasszony körbejárta a megszentelt étellel a házat, s csak ezután adott belőle a család tagjainak. Húsvét másnapja volt a locsolkodás szokásának alkalma, amikor a lányok szépen festett tojásokkal ajándékozták meg a locsolókat.
A húsvétot követően ritkultak az egyházi ünnepek, aminek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy a közelgő munkás hónapok egyre kevesebb időt engedtek az ünnepeknek. A tavaszi egyházi ünnepek lezárását jelentette a búzaszentelés és a pünkösdi körmenet. Május első vasárnapján a templomból kijövet a körmenet a falu Újtelep elnevezésű részére, a szántóföldekre vonult, ahol ekkorra már kihajtott a vetés. A pap megszentelte a földeket a jó termés reményében. Pünkösd napján a körmenet a templom körül a Kossuth, a Rákóczi utcán, majd a Lapácsnak (ma Jókai utca) nevezett falurészen vonult végig és a főúton tért vissza a templomhoz.
A pünkösd a búcsújárás kezdetét jelentette, ami már nem volt mindenki számára kötelező. A falu lakosait ebben nem korlátozták a közösségi normatívák. Az újhutaiak Kácsra, Hámorba, Mezőkövesdre, Bélapátfalvára, Mátraverebélyre és Szentkútra jártak búcsúra. Többnyire gyalog, szekéren, templomi zászló alatt a hegyi utakon át jutottak el a búcsújáró helyekre. Szentkútra, a Palócföld híres búcsújáró helyére két napig tartott az út. Ezért az 1930-as évektől vonattal, vagy autóbusszal utaztak ide. A búcsújáró helyeken ismerős családoknál szálltak meg.
A nyári időszak legjelentősebb egyházi ünnepe június első vasárnapján az úrnapja volt. Ilyenkor zöld gallyakból és virágokból oltárokat készítettek a település különböző részein, többnyire a stációk számának megfelelően. Az ünnepi körmenet végigjárta a falut és minden oltárnál megálltak imádkozásra.
Emberemlékezet óta minden év szeptember 14. napjához közel eső vasárnapon, Szent Kereszt Felmagasztalása napján tartják a faluban a búcsút, amikor körmeneten emlékeznek meg a templom, majd 1940 után a falu névadójáról.
Az újhutaiak egyházi ünnepeinek áttekintését lezárva az év utolsó hónapjainak legjelentősebb eseményeként mindenszentek ünnepét, a Mikulás-járást és a karácsonyt említhetjük. Mindenszentekkor a falusiak megtisztították hozzátartozóik sírját, s a sírokon gyertyát gyújtottak, majd a pap vezetésével imádkozva és énekelve vonultak végig a temetőn. A két világháború közötti években terjedt el intenzívebb formában a Mikulás-járás (Mikulaš) szokása. A faluból eljáró fuvarosok honosították meg ezt a városokban látott cselekményt. Az idősek emlékezete szerint korábban nem volt szokásban a Mikulás-napi ajándékozás. A meghonosodott szokás szerint a fiatalabb férfiak közül néhányan kifordított bundát vagy bekecset vettek magukra és kezükben bottal, vagy virgáccsal ijesztgették a gyerekeket. Régebben a rokonságon belül is több családhoz elment a Mikulás. Ilyenkor megállt az ablak előtt, megveregette az üveget, vagy az ajtót, lármázott, kiabált. Majd bement a házba, ahol diót, almát, süteményt, kalácsot osztogatott a gyermekeknek. Később az ajándékosztás formája úgy változott meg, hogy a Mikulás kosarában már a szülők által előre átadott ajándékot vitte, és az ijesztgetés helyett inkább dicsérte és jutalmazta a gyermekeket.
Az egész év legjelentősebb ünnepe a karácsony. Vigiliáján alkonyattájt kezdődik az ünnep. Legelőbb a karácsonyfát készítik el. A karácsonyfa-állítás régebben nem volt szokás, csupán fenyőágakat vittek a szobába, amelyeket gerendára akasztottak. Ezután a gazda szalmát hozott be annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. A szalmát az ünnepek végén vitték ki, és a jószág elé tették azok szaporodása reményében. Az ünnepi vacsora egy gerezd fokhagymával kezdődött, hogy egészségesek legyenek, majd gombaleves, rántott hal és mákos bobájka következett, amit burgonyából készítettek. A vacsora fontos része volt az ostya, amit mézzel fogyasztottak. Az ostyát mindig a harangozó készítette a templomban lévő ostyasütő vasak segítségével. A különböző méretű ostyák egy részét feszület vagy szentek képe díszítette. Ezeket természetesen nem fogyasztották el, hanem a karácsonyfákra akasztották. A vacsora után a család az éjféli miséig együtt maradt, s ilyenkor jártak a gyerekek kántálni. A csapatokba gyűlt gyerekek a közeli rokonok, ismerősök ablakai alatt néhány éneket eldaloltak, majd ezután a háziak behívták és megvendégelték őket. Ezen az estén jártak a Jézus születését bemutató betlehemesek is. A nap az éjféli misével zárult. Karácsony első és másodnapján a rokoncsaládok kölcsönösen meglátogatták egymást, és közösen mentek a misére.
Az újhutai vallási ünnepek legtöbbje ma már nem élő része a hagyománynak. Húsvét és karácsony mellett a vízöntő és a Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepi szokásai élnek leginkább.

Temetői részlet (Kulcsár Géza felvétele)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi