IV. Borzasztó Tisza-gát szakadás,

Full text search

IV. Borzasztó Tisza-gát szakadás,
mely 1895. április 9-ik napján éjjel fél 1 órakor Czibakháza alatt
a Vaskapu helyén történt, mely nemcsak a czibaki alant fekvő tanyákat
s majorokat, hanem a szomszédos Tisza-Földvár nagyközség határát,
pusztáit és majorjait is tönkre tette. Mező-Túron, 1895.
Hej a szilaj Tisza sok okot adott már, / Arra, hogy megírják, mily dühös a vizár. / Sok ezer családot hagyott fedél nélkül, / Hány ezerekkel ismét többet kenyér nélkül.
Akarunk daczolni a víz elemekkel, / Gátakat emelünk iszonyú erőkkel, / Visszatartani azt sok küzdéseinkkel, / Használnánk talaját igyekezetünkkel.
Hányszor csapott hullám kies vidékünkre, / Sok ezer családot juttatott inségre, / Hiába ezeknek keserves kérelme, / Nincs, aki tekintsen ezek könnyűire.
Sokszor megénekelt Nagykunság rónája, / Neked is remekelt a sok vad vizek árja,
Sok ezer hold földed a víz alatt álla, / Ott is sok szegénynek felkopott az álla.
Tisza, karcsú Tisza, hazánk szép folyója, / Hej sok régi emlék van már rólad írva, / De az a fájdalom, hogy mind szomorúra, / A mi szemeinkből a könnyűt facsarja.
Tisza-Földvár, Czibak, ezen nagyközségek, / A Tisza bősz árját most kiérezitek, / Pedig nagy költséggel gátat emeltetek, / Hogy mire viradtok, azt nem reméltétek.
Rendbe vagyon minden, azt hittétek mindég, / Mert a gátjaitok sok vizet megbír még. / Van is jó pásztora, Ottó Sándor neve, / Ügyes, szorgalmatos, tudománnyal tele.
Az a baj, hogy tele a feje veleje, / És másra nem hallgat, csak önnön fejére. / Most tanul már késő, mire látja végre, / Hogy mennyi kárt okoz önnön hitsége.
Megszólal Czibakon a vész hangja, / Azt tudták, hogy tűz van, álomból riadva, / Tisza-Földváron is még azon órába, / A felriasztott nép szaladt az utcára.
Hol a tűz kérdezték, talán nem a víz jön, / Csak nem jön talán ránk ismét a vízözön, / Erősek a gátak, magas koronájok, / Körülte őrködnek, nem volt még panaszszok.
Aludt a főmérnök, aludtak az őrök, / Bizalom volt velök és az volt reményök, / Hogy még egy éjszakát kibír a Tisza-gát, / A mi védelmezi Czibakot és Földvárt.
De nem aludt ám Ajzler, a csendőrőrmester, / És az őrjáratát kiküldte rendesen, / A kik midőn kint a zsilip helyhez értek, / Az már borzasztó volt, a mit itt szemléltek.
Az óriási gát a Tisza völgyében, / Már akkor nem csurgott, hanem folyt sebtében. / Visszafordultak hát, a gátőrt keresték, / Az őrházban aludt és ott meg is lelték.
És a mint felébredt, rögtön jelt is adott, / És számításában nem is csalatkozott, / Mert a főmérnök is éppen otthon aludt, / A megtörtént bajról ő is hát hírt kapott.
A csendőrök rögtön Földvárra siettek, / Főszolgabíróhoz rossz hírrel érkeztek, / A ki is azonnal kiugrott az ágyból, / És figyelmeztette Földvárt is a bajról.
Megadták a vészjelt, talpra kelt mindenki, / Mentek tömegestől a vizet megfogni, / De már az akkorra olyan erőt véve, / Nem volt erő, a mi megbírt volna vele.
Ott termett mindenki, aki csak mehetett, / Úr, gazdag és a pór, a ki felkelhetett, / De nem talált semmit, s nem védekezhetett, / Mert kire bízva volt, az nem intézkedetett.
Így tétlenül nézték, hogy a víz zuhogott, / Húsz méter magasból alá a mint habzott. / És minden érző szív keservre fakadott, / És a szolgabíró riadót fúvatott.
Rögtön menjünk vissza, mentsük meg házunkat, / Nem védhetjük már meg, úgysem határunkat, / Mert az a bőszült víz tör, ront, zúz a mit ér, / Jajj annak, kit az útjában utólér.
Elseperte most már termőföldeiket, / És az azon épült szép épületeket, / Ezekbe be rakott temérdek kincseket, / Nincs ki leírhassa értékét ezeknek.
A sok gazdasági szerszámok ott vannak, / A mik el nem úsztak árjával a habnak, / Ezekre gazdáik reá nem akadnak, / S mert a rossz emberek, még több kárt okoztak.
Bas Géza úrnak is gyönyörű tanyáján, / Több száz mázsa búza hevert a padlásán, / Hajdúcska, gazdatiszt éltét felajánlván, / Fogott munkájához és sikert aratván.
Közvetlen veszélyben Bácskay tanyája, / Kinek a veszélyben temérdek a kárja, / De mindent felülmúl, a Sváb Gyula rétje, / Mindene rommá lett, nincs sehol menhelye.
A hűséges tisztek mindent elkövettek, / A mit csak lehetett, mindent megmentettek, / De az csak csekélység, a mit elvihettek, / Mert a vízveszélytől magok is félhettek.
A Kövér nagyságok szinte ott szenvednek, / A veszedelemben ők is sok részt vettek, / Hogy elháríthassák, azon igyekeztek, / De fájdalom, nem ért semmit nemes tettek.
Összes erejöket oda fordították, / Hogy a veszedelmet megakadályozzák. / De már minden késő, mert mint ők is tudják, / Hogy a mit más elront, helyre nem hozhatják.
A gazdatisztek itt is mindent elkövettek, / Hogy a mit csak lehet, mindent megmentsenek, / De volt is láttatja jó intézményeknek, / Mert sok megmenthetőt ők is megmentettek.
Megyénk Főispánja szintén megjelene, / A segedelemmel nem is soká kése, / Mert a megzavart nép eszét is vesztette, / És magán segítni is képtelen leve.
Rögtön három század katonát rendele, / A kik erélyesen szálltak védelemre, / Erélyes tisztjeik vezették előre, / Hogy a két nagyközség meg lehessen mentve.
Megnevezem őket, kik ezt megérdemlék, / Illő, hogy a nevök maradjon, mint emlék, / A kik itt vezették a vezér szerepét, / Kikre rá emlékszik ez a két nagy község.
Ducs kapitány, Skoffó főhadnagy Czibakon, / Kapitány Úr Szlimák, Patricska főhadnagy T.-Földváron, / Müller úr a hadnagy, Zsubozinszky kadéttal, / Szinte fáradoztak a többi kadéttal.
(Az 1895-ös árvízről szóló költeményt egy ebben az évben kiadott kis vásári füzet tartalmazza.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi