Csákvár Összefoglaló
Csákvár
Összefoglaló
Összefoglaló
Csákvár a nyugati szélét lezáró sziklák között meghúzódó Báróczházy-barlang ősállatmaradványairól nevezetes. A falu nyugati szélén, a református templom környékén, amelyet a népnyelv Várdombnak nevez, találhatók a római kori Floriana maradványai, ugyancsak itt emelkedhetett a korai Árpád-korban a település nevében is szereplő Csák nemzetség vára.
A honfoglalást regényes geszta formájában előadó Anonymus – az első magyar „történetíró”, középkori krónikás – tesz említést először Csákvárról: Árpád vezér Bodok hegyétől kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak. Ez alatt az erdő alatt a Fertő-mocsár (Velencei-tó) mellett Szabolcs unokája, Csák sok idő múltával várat emelt. Kézai Simon, egy másik magyar krónikaíró a Fejér megyei Csákvár vidékére helyezte a Szabolcstól eredő Csákok ősi, még honfoglalás kori szállásterületét.
A község nevének legkorábbi előfordulásai: Sac castrum, Chakwara (1283), Chaak-Vara (1473). A XV. században már vásártartó hely. II. Lajos 1519-ben Gesztes várával együtt Török Imrének adományozta. 1543-ban a török hadak elfoglalják és elpusztítják Csákvárt és térségét.
Közel egy évszázad múltával, a XVII. század első negyedétől bizonyítható a népesség folyamatos jelenléte. 1635-ben két portát, 1650-ben öt portát írtak össze.
A török elleni felszabadító háború megkezdésekor, 1683-ban lakói elhagyták, Tatára menekültek, s csak 1688-ban, Székesfehérvár visszafoglalását követően népesült be újra. Részben a Tatára menekültek és az Esterházyak birtokairól érkezett családok népesítették be.
1696-ban 26 család, 1715-ben 81 család, a XVIII. század közepén már 335 család lakta. Népessége meghaladta a kétezer-kétszáz főt. 1792-től mezőváros, a vásártartási jog elnyerése tovább erősítette az iparos- és kereskedőréteget. A századfordulótól adatok bizonyítják, hogy a helyi kézművesek közül kiemelkedik a messze földön híressé váló fazekasipar.
Esterházy Miklós Nyári Krisztinával kötött második házassága (1624) után a település története több mint három évszázadon át egybekapcsolódott az Esterházy családéval. Nemcsak benépesítették a falut, uradalmaik egyik központjává téve, de jelentős műemlékekkel is gazdagították a települést. Az Esterházy-kastélyt eredetileg barokk stílusban Esterházy János építette. Dór stílusú kápolnaszárnyát négy oszloppal és a színházzal Fellner Jakab tervezte. 1781 és 1823 között többször is átalakították, ekkor kapta mai, klasszicista formáját.
A kéttornyú római katolikus templomot 1748-ban Esterházy Ferenc építtette Leonard Helbersdorfer tervei alapján. Az 1760-as évektől Fellner Jakab irányításával átépítették, majd a XIX. század közepén Esterházy Miklós, feltehetően Ybl Miklós tervei alapján, bővíttette.
Az Esterházyak 1821-ben gyógyszertárat, 1832-ben uradalmi kórházat létesítettek a településen. Esterházy Móric és utóda, Miklós Móric zárdát, szegényházat, gazdasági intézetet, katolikus kört alapított és támogatott. 1883-ban az irgalmas nővéreket fogadta be. Az apácarendhez óvoda, leányiskola, kórház, szegényház és árvaház tartozott.
Csákvár a polgári kori közigazgatás szervezetében nagyközségi státust kapott, azaz önállóan oldotta meg az alsófokú közigazgatással összefüggő feladatokat. 1848-tól 1910-ig országgyűlési választókerület székhelye, a választópolgárok többsége évtizedeken át a nemzeti, függetlenségi politikát támogatta. A helyi társadalom önszerveződése a kiegyezést követően mutat aktivitást. 1872-ben megalakult a segélyegylet, 1873-ban a vegyesipari társulat, 1878-ban a tűzoltótestület, 1891-ben a katolikus legényegylet, 1895-ben a katolikus kör, 1896-ben a polgári olvasókör, 1903-ban a társaskör, 1918-ban a gazdakör. 1891-ben az uradalom gazdasági iskolát létesített a településen. A XIX–XX. század fordulóján Csákvár népessége megközelítette az ötezer főt.
Súlyos válságot idézett elő az első világháború: a frontokon 638-as harcoltak, közülük 208-as áldozták életüket a hazáért. A hadiözvegyek száma megközelítette az ötven, a hadiárváké meghaladta a harminc főt.
Az első világháborút követő polgári demokratikus forradalom időszakában nem valósult meg a földosztás, a proletárdiktatúra alatt az uradalmi területeken termelőszövetkezeteket hoztak létre, a szovjet típusú diktatúra az ipar, a kereskedelem és a paraszti gazdaságok önállóságát is kétségbe vonta. Az 1919. augusztus elejétől számítható polgári konszolidáció súlyos gazdasági nehézségek közepette szilárdult meg. Létrejött a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, kulturális, közművelődési egyesületek alakultak.
A második világháború Csákvár gazdasági, oktatási és egyházai életében újra jelentős törést hozott. 1944 decemberétől 1945. március közepéig súlyos harcok dúltak a térségben. Itt morzsolódott fel hősies helytállás után a magyar királyi honvédség utolsó huszáralakulata.
Az 1948-tól kiépülő szovjet típusú diktatúra felszámolta a nagyközségben működő demokratikus pártokat. A földműveseket termelőszövetkezetbe kényszerítették, az Esterházy-uradalomból állami gazdaságot alakítottak ki.
Csákvár újjáéledése a rendszerváltoztatás után bontakozott ki. 1990-ben felavatták a hősök emlékművét: 1848–49, 1914–1918, 1941–45 és 1956 hőseinek és áldozatainak állítottak emléket. 2001-ben a világháborúban odaveszett huszárokról emlékeztek meg, ugyanezen esztendőben új községházát építettek. Csákvár lakóinak száma 5159, a vállalkozások száma 301. Közel áll ahhoz, hogy eredményesen pályázzon a városi rang elnyeréséért.
