XI. Csákvári népdalok
XI. Csákvári népdalok
Eltörött a sajtárom dongája, / Elhagyott a szeretőm bújába; / Ha elhagyott, majd megvár, majd megvár, / A csákvári dobogós, csoszogós kűhidnál.
A fornai szélös árok, / Mind megvénűnek a lányok, / Férhő ment má kettő, három, / Nyakába illik a járom.
A csákvári kis leányok, / Mind a templom mellé járnak. / Szidják, átkozzák a papot, / Mí’ adott rövid farsangot.
A csákvári kis leányok, / Mindig a szöllöbe járnak, / Ötven krajcár a napszámjok, / Mégis rongyos a szoknyájok.
Elmehecc már ara alá, ara föl. / A fornai leánt nem találod föl; / Van is annak vékony karcsu dereka, / Remeg annak a farán a rongyszoknya.
A csákvári városvégen, / Leánvásár lesz a héten, / Én is el fogok oda menni, / Szőkét, barnát választani.
A csákvári kettős torony de láccik, / Tetejiben dufla szegfű most nyillik, / Fele piros, fele fejír, fele más, / Kedves rúzsám, megöl írted a sirás.
