II. Garabonciás dëák (Példa a deáki nyelvjárásra)
II. Garabonciás dëák (Példa a deáki nyelvjárásra)
Eccër vót, hun nem vót, vót ëgy garabonciás dëák. Ez a garabonciás dëák is olyan tulajdonságokka rendőközött, mind a többi garabonciás dëák: fekete ruhábo járt, fekete tyúk tojássó ít, és a fekete tyúk tojáso igën nagy erőt és bátorságot adott nëki.
Ez a garabonciás dëák vándorót, és ëgy kis tanyáho ért. Ott megtudta a embërëktül, hogy van ott ëgy nagy feneketlen tó. A garabonciás dëák asz’ mondta a embërëknek, hogy ő maj’ lemëgy a tóba, és megnízi, hogy van-ë a tónak feneke. De elősször adjanak nëki tojást, amit fekete gyúk tojott. Adtak is nëki tojást. Amikor megëtte, fogta magát, és ruhástul beléugrott a vízbe.
A tó szípen hullámzott utánno. Kis idő múlva a bátor garabonciás dëák visszatért a tóbul. Megrázto magát, és tiszta szároz lëtt a ruhájo… Az embë-rëk kiváncsian bámútak rá, és megkérdëzték: van-ë a tónak feneke. A garabonciás dëák kinyitotta a száját, és kivëtt belülle ëgy marík fekete főket. Attú fogva az embërëk bele mertek mënnyi fürünnyi a tóba. A garabonciás dëáknok mëg adtak ëgy kosár fekete tyúk tojást.
Itt a víge, fuss e véle!
