III. Gróf Keglevich Gábor, Somsich József, Szmrecsányi János 1846 böjtelő hava (február) 12-én Budán kelt levele a dömösi plébáno…
III. Gróf Keglevich Gábor, Somsich József, Szmrecsányi János 1846 böjtelő hava (február) 12-én Budán kelt levele a dömösi plébánosnak
(Részlet a historia domusból)
Az 1830–40-es években a dömösi hívők lelki életébe is beleszólhattak a cenzorok. Leginkább fájlalták a magyar nyelven megjelent imádságokat és legendákat, melyeket engedély nélkül nyomtattak ki és terjesztettek a nép között. Az osztrákok németesítő politikájával ez a cselekedet szöges ellentétben állt. Ismerve ezen vallásos ponyvairodalom korabeli, stílusnak nem nevezhető valóban együgyű versszakait, némi igaza lehet a méltatlankodónak, de egyben kapóra is jött a mindennemű magyar szöveg megjelenését gátolandó. Egy plébániához címzett nyakatekert magyarságú leiratban megróják a terjesztőket és működésük betiltását sürgetik 1846 februárjában:
„Méltóságos, Főméltóságú stb. 5789. másolat.
E Királyi helytartó Tanács figyelmét újra fölgerjesztvén azon már korább is tapasztalt körülmény, hogy a házaló, s utcai lapárusok által számtalan oly imák, mesék(legendák), énekek tétetnek forgásba, melyek nem csak azon tekintetnél fogva ütköznek a könyvvizsgálati (cenzúrai) szabály rendeleteikbe, mert a nyomda, nyomtatási hely, és év rajtok kitéve nem lévén, valószínűleg engedélyezés nélkül nyomattak, hanem főképpen azért is, mivel tartalmuk a köznép erényességét és vallásosságára káros befolyást gyakorol, ennél fogva Főméltóságod (hercegprímás: Rudnay Sándor) az 1828 évi December hó 9-ről köröztetett Intézmény rendelete nyomán újólag felszólaltatik: hogy az illető egyházi könyvbírálókat oda utasítsa: miszerint az imakönyveket, egyéb imákat és vallásos könyveket bírálás alkalmával minden pórias aljas értelmet zavaró és álhitet, s túlbuzgóságot tápláló kifejezésektől és szólásmódtól, és eszméktől gondosan tisztogassák, vagy /ha/ semennyire az eszközölhető nem volna a sajtóktól tiltatik el.
Kelt Budán 1846 évi Bőjtelő (február)12-én tartott üléséből. Aláírók: gróf Keglevich Gábor, Somsich József, Szmrecsányi János.”
