Egy domínium központja

Full text search

Egy domínium központja
Az 1640–50-es évekről minden, az előbbiekben részletezett nyomorúság ellenére azt mondhatjuk, hogy Drégely és Palánk – a települések – valamelyes fejlődést mutatnak fel, legalábbis a XVI. század második felének állapotaival összevetve, és most ezt töri meg húsz évre a visszatérő török, hogy amit még épen hagy, majd az 1683–1686. közötti felszabadító harcok tegyék tönkre. A fejvesztve menekülő lakosság csak a XVII. század legvégén kezdett visszamerészkedni falujába. A Habsburg-uralom ellen kibontakozott Rákóczi-szabadságharc idején a megye a fejedelem mellé állt, a két település így tovább gyarapodhatott mind népességében, mind anyagi erejében. A fejedelem és tábornokai védlevélben szavatolták Drégely javainak biztonságát, mivel a fontos hadi út mellett fekvő helységen a kuruc sereg Gyarmat vagy Vadkert felől gyakran vonult át Érsekújvár felé. 1708 június 25-én II. Rákóczi Ferenc egy napig Drégely-Palánknál táborozott is.
A török uralom alóli felszabadulás után két, jogállását tekintve is különálló község kezd új életet. A XVI–XVII. századi forrásokban mezővárosként szereplő Drégely visszasüllyedt az egyházi jobbágyközségek státusába. Lakói robotos szolgáltatásokkal tartoztak az érseki uradalomnak. Házaikat, kertjeiket, szántóikat, szőleiket úrbéres feltételek mellett birtokolták. Földesúri terheik csak abban különböztek a jobbágyfalvakétól, hogy a robot egy részét pénzzel megválthatták.
A XVI. század derekán megszülető Palánk eközben megőrizte végvári szabadságjogainak legalább egy részét. A település élén nem bíró, hanem hadnagy állott. Lakói többnyire mesteremberek lévén zsellér jogállással rendelkeztek, a robot és a tized alól mentesek voltak. Feladatuk: kíséretet adni az uradalom számára, a postahordás és a tizedszedés (dézsmálás) végrehajtása, a beszedett termények őrzése volt.
A végvári szabadságjogokból eredő szabad vallásgyakorlat azonban a szatmári békekötés (1711) után elenyészett, megszűnt a XVI. század végén alakult evangélikus református egyház is a településen. Az érseki uradalom 1741-ben a protestáns vallásúknak még az ottlakást is eltiltotta, azt a néhány családot, amelyik még a községben maradt, katolizálták. 1735-ben Palánkra katolikus németeket telepítettek.
A természeti adottságok okán Drégely és Palánk gazdasága is különbözött. Előbbi gabonatermesztéssel, állattartással is foglalkozott, bár az Ipoly áradásai a földekben és a rétekben szokásosan igen nagy kárt okoztak. A dohány- és szőlőtermelése is jelentős.
Palánk ellenben csak a szőlőtermesztésből és dohánytermesztésből tartotta el magát. A dohányt itt valószínűleg még a török honosította meg.
Drégelynek 1715-ben 33 adóköteles háztartása volt, 16 jobbágy, 17 zsellér élt a településen. Az összeírás felmérte a települések nemzetiségi összetételét is: 22 magyar és 11 tót családfőt találtak.
1720-ban a 34 jobbágyháztartás mellett egy nemesit is találtak, zsellérháztartást nem írtak össze. Ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a zselléreket a jobbágyok közé sorolták. Az előző összeíráshoz viszonyítva 1720-ban már csak egytizedét tették a tót háztartásfők a magyarokénak. A gazdálkodás fő termelési ágai a szántóföldi termelés, a szőlőművelés és az állattenyésztés voltak. 1720-ra nőtt a szántóterület, a szőlő és rét is. A patakon két malom épült, évi jövedelmük tíz forint volt. A kocsmáltatásból a község szintén tíz forint hasznot húzott, a mészárszék 1720-ban öt forintot jövedelmezett.
A népesség 1722 után nemcsak számában, hanem nemzetiségi összetételében is változott: német telepesek érkeztek Drégely-Palánkra.
Az 1767. évi Mária Terézia-féle úrbérrendezés évében Drégely adózó háztartásainak száma az előbbinek több mint a két és félszeresére nőtt. Drégely-Palánk is jelentős népességnövekedést mutat, 83 zsellérháztartást vettek itt lajstromba.
A népesség számának megállapítására pontosabb adatokat tartalmaznak a későbbi lélekösszeírások.
1816-ban Drégelyben 792 katolikus vallású lakos, Drégely-Palánkon 465 katolikus mellett három evangélikus és öt görögkeleti nem egyesült vallású lakos élt, összesen tehát 473 fő. Drégely lakossága eszerint több mint a másfélszeresét tette ki Drégely-Palánkénak. Emellett utóbbi vallási megoszlását egy-egy evangélikus és görögkeleti nem egyesült vallású család színesítette. 1828-ra Drégely népessége 975-re, Drégely-Palánké 524 főre emelkedett.
1851-re Drégely lakosságának száma megközelíti az ezer főt, pontosan 998 katolikus vallású élt a községben. Drégely-Palánkot 572 katolikus, egy evangélikus és hat görögkeleti nem egyesült vallású lakta. A kiegyezés utáni közigazgatási rendezés során Drégelyt és Palánkot egyesítették. 1870-ben Drégelypalánk lakossága 1426 főt, 1920-ban 1625 főt számlált. 1930-ra a község lakosságának száma megközelítette a kétezer főt.
A XVII. század végén újjászervezték az esztergomi érsekség uradalmait, köztük a drégelyit is.
A települések kerületekbe, uradalmakba osztását elsősorban a domborzati viszonyok és az erdősültség határozta meg, de figyelembe vették területi elhelyezkedésüket és egymás közti távolságukat is. Nem számítottak viszont a megyehatárok.
A drégelyi uradalom területén, lévén túlnyomórészt hegyvidéki jellegű, az erdőgazdálkodás dominált. A XVIII. század első felében hat Nógrád és öt Hont megyei település, valamint két puszta alkotta: Vadkert, Dejtár, Patak, Hugyag, Nagyzellő és Fülekpüspöki, továbbá Drégely, a központ, Palánk, Hont, Hídvég, Felsősipek. Csitár- és Kaladépuszta.
Drégely és Drégely-Palánk XVIII. századbeli képének felelevenítésében nagy segítséget nyújt az első magyar nyelvű leíró statisztika. Kovács (Fabricius) János prímási mérnök Az esztergomi érseket illető jószágoknak geographica-topographica descriptioja 1736–1739 című munkájában az uradalmak falvairól és pusztáiról értékes földrajzi és statisztikai adatokat gyűjtött össze a birtok feltérképezése mellett.
Elsőként a drégelyi határban fekvő földeket osztályozza, majd a szőlőterületet. A leírásból megtudni, hogy a lakosok gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak, a település erdőben bővelkedik, rétjei az Ipoly áradásai idején sok kárt szenvednek.
Kovács (Fabricius) János magyar nyelvű leíró statisztikájának keletkezése idején Drégely-Palánk már önálló község. A török által épített és a felszabadító hadjárat idején elpusztult Palánk vára területén épült fel az új templom 1764-ben. A Pest és Vác felől Ipolyságon át Korpona és az alsó-magyarországi bányavárosok felé vezető út mellett Drégely-Palánknál földesura, az esztergomi érsek vámházat és vendégfogadót építtetett. A falunak se szántója, se rétje nincsen. Lakói jövedelme a házaik melletti kertekben termesztett dohányból származik. A település malmot működtet, molnárt tart.
A tényeken és adatokon túl az érzékletes leírás szemléltető erővel idézi fel a korabeli Drégel és Drégel-Palánk viszonyait.
3. Drégel, ezen Falu Drégel Várához mint 1/4. Órányira fekszik. Drégel-Várát a mi-illeti Erdők között egy magas kő-sziklás Hegyen fekszik, mell is Étzak felül messzire látszik: Ennek az ő egész épülete mind égett téglábul volt el-készitve, és a mint a külső kapuja volt, jobb-kéz felül közel 100. ölnyi mélységű kuttya mellnek fölső szélessége vagyon in Diametro 4. Ölnyi, még mái napig láttatik, a mint-is mind téglával volt oldalazva: mellben az tsudálatos, hogy egyéb régi Várok kő-falai a napnak hévsége által sok idő mulván mint egy eszve forrasztattnak, itt penig el-annyira purhássak, hogy az ember Ujjával tégláit eszve-morsolhattya. A Várnak belső részire egy igen szoros bóthajtásos és gráditsos kaputskán tsak bujva lehet menni, a hol a kapusnak ülése, mell miatt oll szoros, hogy ha az Istráza helébül meg nem mozdult, ezen belső helre sohonnan sem lehett bé menni: Vagyon itt a középen egy szép nagy és méll Ciszterna, mell szép faragott kővel gömbölüen bót hajtásra vagyon ki-simitva, mellben az esső viz conserváltatott. És mivel étzak felül lévő falai ippen a meredek kő-sziklán feküsznek oll magassan, hogy az alatta lévő magyas hegyen a Nagy Erdők mint egy Harasztoknak láttottnak, azért ha ki kürtöl a sok vögyekben a hang megakadván számtolan Echo mint egy egymással vetekedik, ezenn okbul-is a Pásztornak itten szép mulatságok vagyon. A Falu partos helen Hegy alatt fekszik, mellnek-is Szántó-földei igyenes mezőben feküsznek, némell része ugyan partos, Dombos és Homokos. A Jó Szép tiszta szinű és könnyű italu bort termő Szőleje igen helessen fekszik: A Gyümöltsösse nékie szebbnél szebb. Réttyei némelkor az Ipoly által bozgatnak. Az Erdeje untig elégséges. Határos Nap-kelet felül Vetsével, Dél felül Nagy Oroszival és Berneczével: Nap-nyugot felül Hontal: Étzak felül Abával és Hidvéggel.
7. Drégel-Palánk
ennek nevezett innend eredett, mivel az egész Nógrád Vármegye Passusa, az itt lévő Sántz által, mind a Török, mind penig a Kurucz háboruban védelmeztetett mell - is Palánkal volt bé-keritve, és mivel ippen az ország uttya mellett vagyon, a Hidvégi-Hidnak költséges meg-tartásáért és épületiért a Sántznak ellenében Vám-ház Vendég-fogadóval együtt épittetett. A Sáncz irtóztató munkával magas föld-Bástyákkal volt környül-véve. Méltóságos Hertzeg kegyelmességével minden alkalmatossabb hel nem találtatott, egy igen szép Templom, ugyan ebben épittetett föl: Mellette lévő Parochiához az egész Dominiumokban és Sőtt darab Tartományban hasonló nintsen , a mint is az ide való lakosok már lassanként szaporodnak. Határja nékie ippen semmi nintsen a házok után lévő kertetskéjjeken kivül (: mellekben a Dohánynak sokasságát termelik:) mivel maga-is Drégel – falvai határban fekszik, a Drégel-Vára alatt emitt-amott lévő forrásoknak patakja, mellen hid tartatik itt folik az Ipolba. Az Uj-vári Malmot ki-vévén az ide valónak az Uraságban mássa nintsen mellben mint a köles szem oll apró és gömbölü Árpa-kását készittnek :A Malomhoz menyi nehéz, a mint Szekérrel gyakran nem is lehet, azért az idevaló Molnár nagy két Ebeit Szekerkébe fogja és ugy horgya bé rajtok a Zsákokat.
Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendelete meghatározta a jobbágytelkek településenkénti átlagos nagyságát, és egységesítette a szolgáltatásokat. Drégelyben az egész telek nagyságát negyven magyar holdban és négy kaszás rétben állapították meg. Drégely-Palánkon se szántó, se rét nem volt, a falut magát is az előbbi határából hasították ki.
Drégely az úrbérrendezés előtt százhatvan forint cenzust fizetett a legelőn tartott állatok után, a községi malomért, a fél éven át gyakorolt kocsmáltatásért. A sertések makkoltatásáért a falu lakóinak fele fizetett, az épület- és tűzifa ingyen volt. A tizedet terményben vagy pénzben szedték be. Kilencedet az őszi és tavaszi gabonából, borból, bárányból és méhből kellett szolgáltatni. Robot címén a dézsmából beszedett gabona Mocsra vagy Selmecre szállításához kellett négyökrös fogatot és egy munkást biztosítaniuk. Emellett az uradalmi rét kaszálása tartozott a feladataik közé. A szőlőhegyért hegyvámot nem fizettek.
Drégely-Palánk zsellérekből álló, javarészt mesteremberként dolgozó lakossága robotmentességet élvezett, kilencedet is csak azoktól szedtek, akiknek Drégely vagy más község határában szántóföldjük, szőlejük volt. A legelőért, a falu malmáért, csakúgy, mint a drégelyiek ők is százhatvan forint cenzust fizettek évente. Tűzi- és épületfához is ingyen juthattak, hegyvámot sem kellett a szőlőért fizetniük.
A XVIII. századi országleírások Drégely termékeny földjét és Palánk híres dohányát említik.
A XIX. század első évtizedében a historia domus a dohánytermesztés mellett a tölgyesekből és bükkösökből álló erdőterületet, a jó szőlőket és gyümölcsösöket, valamint az Ipoly melletti rétek gazdagságát tartja megörökítésre érdemesnek.
A településeknek a XIX. század első felében kialakult helyzetéről az 1828-as adóösszeírás ad áttekintést. Az úrbérrendezés óta eltelt fél évszázad alatt jelentős változások mentek végbe. Drégelyben az adózó háztartások száma 88-ról százharmincra, Palánkon 83-ról kilencvenre nőtt. A jobbágyok száma csökkent, a zselléreké nőtt. Drégely esetében a zsellérek számának jelentős növekedése a lakosság elszegényedésének kezdetét jelezte. Ez a község a közepesen termékeny határban rozsot termelt. A szőlőművelés fontosabb szerepet töltött be a gazdálkodásban a szántóföldi művelésnél, amely a hegyről lefolyó vizek által tönkretett földeken ráfizetésesnek mondható. A drégelyiek is egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a dohánytermesztésre, termékeiket az ipolysági piacra vitték. A korszakban megnövekedett az állattenyésztés jelentősége. A szarvasmarha-tenyésztés mellett jelentős volt a lótartás, ami a szántóterületek megművelése mellett a fuvarozás szerepének növekedésére is utalhat. Sertést és juhot is tartottak. A községben négy iparos élt: két csizmadia és két ács.
Palánk lakossága – szántója nem lévén – gabonát nem termelt, a drégelyiektől bérelt földeken szőlőművelésből és dohánytermesztésből tartotta fenn magát. Kiegészítő megélhetési forrásként jött számításba az állattenyésztés, elsősorban sertéstenyésztéssel foglalkoztak, de csekély marha- és lótartás is volt. Palánkon három iparos: egy ács, egy nyerges és egy általános iparos élt. A településen egy görög kereskedő tartott fenn üzletet.
1848 előtt Drégely határának nagy részét jobbágyai telki állományként, szántó és rét formájában birtokolták, a legelők közös használatban voltak földesurukkal. A határ fennmaradt részében a földesúr majorgazdaságot alakított ki, amely 1800-ban 64 és háromnyolcad magyar hold szántóból és 54 kaszás rétből állt, illetve 1269 magyar hold erdőterületet foglalt magába.
Az úrbérrendezés egységesen határozta meg a jobbágyok haszonvételeit és kötelezettségeit. A falvak parasztságát jobbágyokra, házas és házatlan zsellérekre osztotta fel. A jobbágyok házat, beltelket és egynyolcadnál nagyobb jobbágytelket birtokoltak. Az egész telekhez átlagban 18 hold szántó, két hold rét tartozott, amelyet egységesen háromnegyed hold beltelek egészített ki.
A házas zsellérek beltelekkel, egynyolcad teleknél kisebb földdel, szőlővel rendelkeztek, és megélhetésükben szerepet játszott az állattartás. A házatlan zselléreknek csak szőlejük vagy állatjuk volt, nincstelenek is lehettek.
A XVIII. század végére a drégelyi uradalomban korszerűsödött az erdőművelés. A szervezett gazdálkodás megkövetelte, hogy az összefüggő erdőrészek egységes gazdaságokká alakuljanak, ne válasszák szét a települések határai. Ilyen összefüggő egységes területen létesítették a hont-drégelypalánki gazdaságot. A rendszeres erdőművelés megjelenése mellett az uradalom más művelési ágaiban is változások következtek be. A szántóföldi allódiumokon terjed a kapásnövények, a törökbúzának és földi almának nevezett kukorica, illetve burgonya termesztése. Az állattenyésztésben egyre többen foglalkoznak sertés tartásával. A dézsmából származó bort az uradalmi kocsmában értékesítik.
Az uradalom lakó- és gazdasági épületei megépítéséhez téglára, cserépre volt szükség: 1849-ben téglavető működött Drégelypalánkon.
Az 1848. évi 9. tc. megszüntette a jobbágyság intézményét. Eltörölte az úrbéri szerződések alapján eddig teljesített földesúri szolgáltatásokat, a kilencedet, robotot, cenzust, az egyházi tizedet.
Az uradalmi és jobbágyföldek elkülönítésében, amit már az 1832–36. évi országgyűlés is lehetővé tett, az 1853. évi úrbéri pátens hozott érdemi változást. A törvény kötelezően előírta a legelők és az erdők elkülönítését. Egy jobbágytelekhez 3–16,5 katasztrális hold közötti legelő és 1,5 –6 katasztrális hold erdő járt, a telekhányad arányában. A zsellérek illetménye a nyolcadtelkesekével azonos volt. A volt jobbágyok és a földesurak úrbéri perek során juthattak hozzá területeikhez.
Az 1850–60-as években lefolytatott úrbéri perek legfontosabb eredménye, hogy Palánkon a község volt földesura, az esztergomi érsekség átengedte a falu zsellérlakosságának a megélhetést jelentő dohányföldeket.
A jobbágyfelszabadítás során elveszett munkaerő pótlására bérmunkában dolgozó béresek és cselédek számára fejleszteni kellett a majorságokat, meg kellett építeni az istállózó állattartáshoz szükséges épületeket. Ennek alapfeltétele volt a 1860-as, 1870-es években a volt jobbágyok és az uradalom földjeinek elkülönítése.
1865-ben a drégelyi uradalom Drégelypalánk község határának 28,38 százalékát birtokolta. A területen kialakult puszták és majorok munkaerejét a településen magas számban élő zsellérek adták, akik a nekik juttatott néhány holdas legelőkből és erdőkből nem tudtak megélni. A XIX. század utolsó harmadában az uradalomban a puszták jelentősége tovább nőtt. Az állatok elhelyezésére istállók, aklok, a majorokhoz utak épültek. Drégelypalánk vasúti összeköttetéshez jutott, 1909. július 10-én átadták a forgalomnak a községet is érintő Duna–Ipoly-völgyi Helyiérdekű Vasút Vác– Drégelypalánk–Ipolyság vonalát.

A vasútállomás az 1930-as években

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi