Ember és a természet

Full text search

Ember és a természet
Emlékezetül feljegyeztetik, hogy az idei télhez hasonló nagy tél csak 1829/30-ban volt Török Pál, akkori lelkésznek a születési, házasságkötési anyakönyv első lapján olvasható bejegyzése szerint. 1928 decemberében még kisebb hó esett, azonban január, február oly kemény volt állandóan, hogy itt, a Bakonyban 20–35 Celsius-fok hideg állandó volt. Udvarainkon méteres hó feküdt. Az utakat állandóan behordta a zivatar, és csákánnyal kellett kivágni a majdnem jéggé fagyott havat. Több helyütt, az útpartokon 3–4 méteres magas hó tornyosult! Még ma, február 25-én sincs semmiféle jele az olvadásnak. – Szibériai fagy!”
A Mészáros András dudari lelkész által rajzolt téli kép akár jellemzőnek is mondható. A község klimatikus viszonyai rendszeresen próbára teszik az itt élőket. A szeszélyes tavasz és a tűző nappal járó nyári időszak mellett a tél többnyire jelentős mennyiségű havat hoz. S mint a lelkész március 20-án megjegyzi: „A hó még mindig ott fehérlik a földeken.” A novembertől áprilisig tartó hóborítottság mértéke itt az országos átlag feletti. (A presbiteri jegyzőkönyv bejegyzéseit követve megtudhatjuk, hogy száraz, meleg nyár után végül jó termést takaríthatott be a falu az említett 1929-es évben.) A helyi klíma sajátossága, hogy sokkal inkább kedvez a gyümölcsöknek, mint a szántóföldi növényeknek. Ezért a sovány termőföldön a dudariak évről évre keményen megdolgoztak a túl- és továbbélést elsősorban biztosító gabonáért, és bizonyára ezt tették elődeik is.
Az ember megjelenésére e vidéken már az őskorból is akadnak szórványos nyomok. Az Ördög-árok barlangjaiban, a Kopasz-hegy alatti Kis-barlangban, a már említett Ördöglik-barlangban (Éva-barlangként is ismeretes) neolitkori szilánkok, vakarók, cserepek, hasogatott állatcsontok kerültek elő Roska Márton ásatásai nyomán. Igaz, hogy a feltáró régész közelebbi kormeghatározásait a szakma kétkedéssel fogadta, de őskori leletanyagot más forrásból is ismerünk. Gyűjteményét Miháldy István bakonyszentlászlói plébános e tájon is bővítette a múlt század utolsó harmadában. A Kopasz-hegyen talált egy durva megmunkálású nyéllyukas kőbaltát. A Miháldy-gyűjtemény további tíz darab csiszolt kőeszközt, trapéz és kaptafa alakú baltát is tartalmazott. A Váca-kőről pedig egy kőkapa került a veszprémi múzeumba. Későbronzkori cserépmaradványokat találtak a Kopasz-hegyen, a Kőalja-dűlőben, Sárdon és az Ördöglik-barlangban. A római korból pénzérmék mellett téglák, cserepek mutatják az ember jelenlétét a Bödön-kútnál (Jáger-rét) és a Tóhelynél, ahol a régészek három kőépületre utaló nyomokat is megfigyeltek. 1926-ban a népvándorlás korából származó lovas sírok, vasak kerültek elő a Vitályos(Vitáros, Vitáris)-réten.
A fenti nyomokat ránk hagyó elődök, akiket dudariaknak még nem nevezhetünk, ismerték, hosszabb-rövidebb időre birtokba is vették a domboldalakat, a barlangokat, az erdőt, a mezőket, és talán nevet is adtak nekik. A honfoglalás előtti földrajzi megjelölések nem éltek tovább a IX. század után. A középkor évszázadaival kapott (új) nevet a falu, a vízfolyások, a dombok, a hegyek, a rétek, a dűlők és más térelemek. A folyamat máig nem állt meg, nem egy földrajzi név elfelejtődött, és újabb lépett a helyére vagy eredeti jelentése elhomályosulván torzult alakban él tovább. A teljesség igénye nélkül vizsgáljuk most meg egy kicsit Dudar földrajzi neveit.
Az utak elnevezése természetes módon az iránynak megfelelően alakult: oszlopi, csetényi, csatkai, cseszneki, nánai és zirci út. Közülük az oszlopi út egy-egy szakaszának külön neve van. A Szedres az út eperfákkal szegélyezett részét, a Partos a valamikor partok közötti bevágásban haladó útszakaszt, mélyutat jelöli. A vízfolyások nevüket környezetüktől veszik, többnyire dűlőnevekből: Kisréti folyó, Kígyósi folyó, Kisbükki folyó. Külön érdemes megemlékezni a Kű-hegyi folyóról, mely a Kű-hegy alatt folyik el, az 1857-es kataszteri térkép készítője viszont egy másik dűlőtől vett Raketai-patak (Raketai földek = Rekettyés) megnevezéssel illeti. (Ezt a patakot a mai térképeken Dudari-patak néven találhatjuk meg.)
Számos összetételben találkozhatunk a -tó utótaggal. Ezeken a helyeken valamikor valóban állóvizek, illetve részben a korábban már említett időszakos, árvízi tavak feküdtek. Említhetjük például a Teleki-tói kerteket vagy a „vizes” helynevekben különösen bővelkedő Kis-réti folyó vidékén az Aranyos-tói- és a Cigány-tói-dűlőt. A Tóhely név szorosan kötődik az itteni vízimalomhoz (Tóhelyi malom), ezért feltehető, hogy ez a név, akárcsak maga a „Tó”, a patak malom előtti felduzzasztásával született.
A mocsarasabb, vizenyősebb helyek megjelölésére szolgált az erdőben a Kálista és a Förtis-kátyó, de a zirci úttól keletre fekvő dűlő, a Kerék lápa (másutt Kerek-láp) is vízi növényzettel belepett, sekély állóvíz jelenlétére utal. Gyakran megjelenik a szóösszetételekben a -kút megjelölés, ami mutatja a terület alatti agyagos kavicsréteg valamikori jó vízmegtartó képességét: Csurgó-kuti, Pap-kuti, Bozsnya-kut, Pécsényi-kut, Fé-kut.
A jellegzetes térszínformák fontos tájékozódási pontok voltak. A kiemelkedő dombok, csúcsok a tető, illetve a kő, kű vagy hegy nevet kapták: Hegyes-tető, Váca-kű, Sínai-hegy, Kő-hegy. A Kő-hegy jelzővel kiegészülve lett Magos kű hegye (ma Magos-hegy).
A tájékozódási pontoknak az erdőben még nagyobb a szerepük. Ilyenek voltak az Eggyes fenyő, a Kettős tőfa (két hatalmas tölgyfáról van szó) vagy a Jankó halála. (A legenda szerint Miklós Jánost itt verték agyon, Pesty Frigyes viszont Miklós halálának nevezi.) A jellemző növényzet vált névadó tényezővé a Nádas-völgy, Gelegenyés, Gesztenyés, Sásos-rét, Nyires nevek esetében.
A falu mindennapjainak rendjét megszabó gazdálkodás színtereire is ráismerhetünk a helynevekben. A termesztett növényekről a Kenderes (Kenderföldek), a Káposztás kertek, a Babos-kert, Szöllőföldek, a gabona nyomtatásának módjáról a Szóró-szürü árulkodik. A gyümölcstermesztés jelenlétét jelzi az Ómafa-sor és a Rókaliki gyümölcsös. A háziállatokat a Csapáson, a Csorda-úton, a Birkacsapáson vagy a Disznócsapáson hajtották ki a legelőre. Itt kell szólnunk a Lukotról is, mely Lúkuti-legelő néven is szerepel, Pesty Frigyes pedig azt írja róla, hogy „patakmellék, meglehet valaha lóitató kút”. (Közbevetőleg megjegyezve, az aktuális turistatérkép Lugodi-kert megjelölése aligha tekinthető helyes névalaknak.)
A faluban űzött mesterségek egy részéről kaphatunk képet a követke-ző helynevek alapján: Mészhordó út, Mészégető kemencék, Szénégető, Kovács-köz. A Hamuházban pedig hamuzsírfőzéssel foglalkoztak.
A hajdan a Nádasdy-uradalomhoz tartozó Kisdudarpuszta életének egyes mozzanatait is megörökítették a helynevek. A Szürüskert, a Csikóistálló, a Csikójárás, a Raktár (vagy Gabonaraktár) önmagáért beszél. A Fölöstököm-kutnál reggeliztek, a Lacikonyhánál ebédet főztek, s az Usztató-dombnál a birkákat fürösztötték az uradalmi cselédek.
Külön csoportot képeznek a személynevekből származó földrajzi nevek: Kispéter-köz, Mazalin-lapos, Blum-kert, Csoó-kanyar, Farkas-kanyar, Hegyi-kertek, Füredi-tábla, Csapóné kemencéje (vagy konyhája). A török világot idézi a Kétdézsmás (Kétdezmás, Kettősmási!) dűlő, mely a kettős adóztatás nehéz terhét örökíti meg. Az Aranyos-tónál a törökök állítólag aranyat találtak, a Bozsnya-kertben kutat építettek ki. A Bödön-kut környékén a hajdani Darna legendája elevenedik meg. A szájhagyomány úgy tartja, hogy a tatárjárás során elpusztult a település, temploma összeomlott, és a harangokat a Bödön-kutba rejtették (egy másik változat szerint a harangok beleestek a kútba), s azok minden karácsony este megkondulnak. A Hagatói(Halgatói)-agácáshoz kapcsolja a néphit gróf Rozgonyi János személyét, aki a XV. században két évtizedig valóban bírta Dudart. A Mária Terézia-féle itteni vadászkastélyt viszont csak a képzelet szülte. Végül a legújabb idők talán nem oly patinás, de jellemző nevei közül is megemlítünk néhányat: Gyár, Kultur, Tanácsház, Villandrót, Iker-aknai meddőhányó, Erdészeti makadámút.
E rövid áttekintés lezárásaként rátérünk a település nevének magyarázatára. A már említett Dornyai-féle etimológia szerint a dudar szó „dudás” jelentéssel bíró szláv eredetű szó. A duda szó valóban szláv eredetű, jelentése: síp, furulya, tilinkó. Azonban erősen kérdéses, hogy a dudar szó ebből származik-e. Ha feltételezzük, hogy mégis így van, foglalkozásnévből eredő helynévként kellene értelmezni a település nevét. Ez esetben vajon lehetséges-e, hogy a középkorban dudás foglalkozású királyi szolgálónépek telepedtek itt le? Efféle fejedelmi, királyi szolgálónépek létezéséről nem tud a történettudomány. Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a helység neve „puszta személynévből keletkezett magyar névadással”, annak ellenére állítható ez, hogy az „alapjául szolgáló személynév etimológiája tisztázatlan”. Ezt a megállapítást támasztja alá a tihanyi apátság birtokainak és népességének 1211. évi összeírása, amelyben egy bizonyos faddi földműves (arator) a Dudor nevet viseli. (Ami annyit bizonyít csupán, hogy létezett a Dudor személynév!) Ha tehát személynévként értelmezzük a falu nevét, bár a szó eredete továbbra sem ismert, illetve bizonytalan, mégis egyértelművé válik, hogy magyar közegben született magyar névadásról van szó, azaz a település nevének szláv eredete gyakorlatilag elvethető.

A falu mai képe a Borda-hegy felől (Hodák Sándor felvétele)

Mészégetés Dudar határában (Nagy Gyula gyűjteménye)

A Csapóné kemencéje vagy konyhája néven is ismert barlang bejárata (Hodák Sándor felvétele)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi