Hajdúsámson Összefoglaló

Full text search

Hajdúsámson
Összefoglaló
Hajdúsámson nagyközség az Alföld határközeli térségében, Hajdú-Bihar megye északkeleti részén, Debrecen város közvetlen vonzáskörzetében, a Debrecent Mátészalkával összekötő 47l. számú főközlekedési útvonal, illetve vasútvonal mentén, a megyeszékhely központjától mindössze 12 kilométerre helyezkedik el. A 69,52 kilométer kiterjedésű határ külterületén három jelentősebb lakott hely található: Ligettanya, Martinka és Sámsonkert. A település lakónépességének száma 1999. január 1-jén 9385 fő volt.
A kedvezőtlen talajtani és természetföldrajzi adottságok mellett figyelemre méltó a sajátos termőhelyek gazdag élővilága, a település jelentős természetvédelmi területtel rendelkezik. A nagyközség gazdasági potenciálja meglehetősen gyenge, azonban kedvező településföldrajzi pozíciója és jó közlekedés-földrajzi helyzete jelentősen ellensúlyozza a hátrányokat.
A XI. században kialakult Tursámsont először 1213-ban, majd mint közepes lélekszámú falut a XIII. század végi váradi püspökség tizedjegyzékében és az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben említik. A XIV. század végén vámos hely. Főbb tirtokosai a XV. századig a Gutkeledek egyedmonostori ágának családjai, 1311 körültől a debreceni uradalom földesurai, és a Zólyomiak. Jelentősen fejlődött az 1470-es évektől. 1552-ben kilenc földesúr 57 jobbágyportáját írták össze.
Sámson XVI-XVII. századi története – minden megpróbáltatás ellenére – a falu fejlődésének egyfajta virágkorát jelentette. Ezt a megmaradás ténye támasztja alá, amelyben döntő szerepe volt a reformáció közösségmegtartó, egyház- és iskolaszervező erejének.
A másik jelentős tényező – az előbbitől sem függetlenül – Debrecenhez való egyre szorosabb kötődése. A XVIII. században, a török elleni háborúk és a Rákóczi-szabadságharc utáni talpra állásban is meghatározó volt a falu jobbágyportáinak felét birtokló cívisváros befolyása. A sovány sámsoni földek használatát szabályozó földközösség, azaz az évenkénti újraosztás rendszere a nemesi közbirtokosok törekvésének megfelelően a század folyamán fokozatosan háttérbe szorult.
Sámson a polgárosodás hajnalán jellegzetes magyar jobbágyfalu. A homokos talajon háromfordulós szántóföldi művelés folyt, az ugaron legeltették az állatokat. Számos szőlőskert létesült. A lakosság túlnyomó többsége református. A jobbágyfelszabadítás rendben ment végbe, a város által kezdeményezett jogi eljárás során 1860-ban megtörtént a tagosítás, amikor a közlegelőt is kiszakították. A bihari községet 1876-ban Hajdú vármegyéhez csatolták, ezután lett neve Hajdúsámson. A dualizmus korában fokozatosan módosult a határhasználat rendje, de a gazdálkodás mindvégig hagyományos. De a XIX. század második felében számottevően nőtt az iparral és kereskedelemmel foglalkozók száma. A helyi elit és a középrétegek egyesületeket alakítottak, új iskolák nyíltak. A XX. század elején két közút és vasútvonal épült, pénzintézeteket alapítottak. A község politikai magatartását a függetlenségi gondolat dominanciája jellemezte.
A két világháború közötti országot a trianoni békediktátum és a gazdasági válság mély gazdasági-társadalmi és tudati válságba sodorta. A földdel rendelkezők termelési és értékesítési gondokkal küzdöttek, a földnélkülieket a mindennapi megélhetés foglalkoztatta. A Nagyatádi-féle földreform csak felvillantotta a földszerzés lehetőségét, de nem történt változás. Az egyházak iskolák működtetésével, szociális tevékenységükkel szervesen beépültek a falu életébe. A háborúval ismét a nyomor és a bizonytalanság köszöntött be.
A második világháború után Hajdúsámson lakossága a megváltozott gazdasági-társadalmi és politikai viszonyok között igyekezett életkörülményeit rendezetté tenni. A község meghatározó tényezője a mezőgazdaság, a termelőszövetkezet volt, ugyanakkor 1985-ben a munkaképes korúak 82 százaléka már ingázóként kereste kenyerét.
Debrecen város mint „földesúr” jelenléte viszonylag korán megbontotta a népi kultúra egységét. Ezt segítette elő a falu heterogén társadalma. Jellemző a nyírségi tájhoz igazodó településforma és a homoki gazdálkodás. A majorsági erdők a Nyírséghez, a kialakuló szőlőskertek az érmelléki szőlőkultúra felé mutatnak kapcsolódást. A lakáskultúra viszonylag sokáig konzervatív volt, majd a XX. század utolsó harmadában igen gyors változások tapasztalhatók. Ezzel párhuzamosan a szellemi hagyományok lappanganak, s keverednek a frissen felszedett városias hatásokkal. Mindez együtt igen dinamikus, sok ellentmondást hordozó, egyelőre nehezen áttekinthető népi kultúrát tükröz.
Hajdúsámson település helynévanyaga igen gazdag, névtani vizsgálatra elsősorban a történeti nevei érdemesek. A régi kéziratos térképek és levéltári iratok több száz helynevet megőriztek, amelyek többsége motivált: ezek bepillantást engednek az évszázadok során megváltozott természetföldrajzi viszonyokba, az emberek foglalkozásába, életmódjába, a korábbi birtokviszonyokba.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi