Jászdózsa Összefoglaló

Full text search

Jászdózsa
Összefoglaló
A települést 1433-ban említik először, Dosa alakban. A puszta személynévből keletkezett helynevek XII. század előttiek. Okleveles adatok nincsenek korábbról, s azt sem tudni, hogy a jászok mikor költöztek be a faluba. Tény, hogy az 1550 előtti dézsmajegyzékekben s az akkor készült török defterben Dózsa a jász települések között szerepel.
A hagyomány szerint a lakosok a szomszédos Négyszállásról telepedtek át. Egy határrész valóban Négyszállásé volt, s azt is feljegyezték, hogy a négyszállási templom köveit (jászberényi határ) hordták el saját templomuk építéséhez.
A határ a Tarna folyó gyakori kiöntései miatt mocsaras, vízállásos terület volt. Ám a lakosság már a XVIII. század elejétől nagy részét lecsapolta, lokalizálta, s a réteket, vízállásokat szántófölddé tette, majd a XIX. században még a legelőket is felszámolta: tanyák keletkeztek a határban (372 tanya). 1702-ben a Jászságot, a Kis- és a Nagykunságot eladták a német lovagrendnek, s ezzel az itt lakók régi kiváltságai megszűntek. Ám Mária Terézia királynő lehetővé tette mindhárom kerület számára az önmegváltást (redemptio). Ezzel 1745-től, 1848-ig jászok és kunk szabad kerület részeivé váltak önálló közigazgatással, törvényhozási lehetőséggel községi szinten is. Kiváltságaik miatt az addig jobbágykörnyezet fölé kerültek, 1848 után földeket szereztek.
A község határában jelentős ásatások folytak (Boldogasszony halma vagy más néven Kápolna-halom: bronzkori tell; illetve Négyszállás: jász temető és középkori templom). Mind a régészeti, mind a néprajzi és az antropológiai kutatások valószínűsítették, hogy a lakosság kontinuus a jász etnikumot tekintve. Igaz, hogy jelentős beköltözés is történt északról (Palócföld), de a helyi lakosság asszimilálni tudta a jövevényeket.
A redemptióban kiskunsági pusztabirtokot is tudtak szerezni, ahol mintegy öt-hatszáz marhát tartottak (Jászszentlászló). Maga a település a Tarna folyó jobb partján fekszik, ahol jellegzetesen zsúfolt, apró telkek alakultak ki, míg a Tarna bal partján voltak a kertek, ahol a kezes állatokat tartották.
A falu lakosai római katolikusok. Az egri egyházmegyéhez tartoznak, de a középkor óta papjaikat maguk választják, s a kommunitás a kegyúr. Szép barokk, műemlék templomát Szent Mihály nevére szentelték. Másik műemlék nevezetessége egy kőhíd, amelyet az 1810-es években építettek.
A földművelővé vált település nagy tanyavilága az 1960-as, 1970-es évek politikájának áldozata lett. De arculatában a falu most is őrzi a régi kertes települési szerkezetet beltelkeivel.
Szokásai – amelyek mind a belterületet, mind a tanyavilágot jellemezték – ma csak emlékeiben élnek. Ám az 1960-as, 1970-es években nagyarányú néprajzi és történeti gyűjtés folyt a településen, s az egyik legódonabb jász falut dokumentálni tudta a tudomány tárgyi anyaggal, adattári és zenei anyaggal egyaránt. A vallásosság, a vallási társulatok ma is őrzik a szokások egy részét, mint ahogy a Gulyás János alapította néprajzi szakkör és a tájház, amelyben őseik hagyományaival ismerkednek meg a felnövekvő generációk.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi