Köveskál Összefoglaló
Köveskál
Összefoglaló
Összefoglaló
A vulkáni hegyekkel körülvett, földrajzilag összefüggő és zárt, társadalmilag (nemes, jobbágy, zsellér), vallásilag (református, római katolikus, evangélikus) tagolt Káli-medence nyolc falujának egyik legfigyelemreméltóbb települése Köveskál. Természeti szépségekben, növényi ritkaságokban gazdag terület. Kisnemesi eredetű, a XVII. századtól a XIX. század közepéig többségében református lakossága a XX. század elejétől fokozatosan, majd a XX. század közepétől erőteljesen megfogyatkozott,
A község az ősi, kelet–nyugat irányban húzódó hadi út tengelyére települt. Neve, amely 1291-től jelenlegi formájában ismert, megőrizte első birtokosának, a honfoglaló Kál horkának a nevét. A Szent István ellen fellépő Koppány lázadása után első megtelepülői csak részben maradtak itt, helyükbe más törzsekből érkezett új népesség.
A XI. századtól a XIV. század közepéig nemzetségiből királyi birtok lett. A XV. században püspöki községnek mondták. Az 1548. évi törökdúlást követően már nemesek falujaként szerepelt. Nemes Köveskál megnevezését 1722-ben is őrizte.
A település számos nemesi családja közül a legrégebbi a Győrffy nemzetség, amelynek birtokát 1277-ben különítették el. Ősüket, Köveskáli András fia Györgyöt IV. (Kun) László király emelte az országos nemesek sorába. 1292-ben huszonegy, 1542-ben tizenkét, 1738-ban tizenkilenc, 1790-ben nyolcvan, 1826-ban hetvenhat nemest és leszármazottait vették számba az összeírások. A település 1828–1899-ig mezővárosi rangot viselt, két országos vásár tartásának jogát birtokolta.
Határa köves, terméketlen, ezért sajátos agrotechnikai eljárásokat alkalmaztak itt. A falunak napjainkig hírnevet és elismerést szerzett sok és jó minőségű bort termő szőlőhegye, amely a török hódoltság alatt sem pusztult el. Igazi pusztítást az 1891-ben kezdődő filoxéravész jelentett. Ezt követően a szőlőhegyet új, nemes fajtákkal telepítették be, de ekkor már a határ alacsonyabb részeit részesítették előnyben. Az új szőlőfajták új művelési módokat és új, szakképzett vincellérek munkáját igényelték.
A település építészeti emlékei az egykori mezővárosi jólétről, valamint a kurialista ízlésvilág harmóniájáról tanúskodnak. Népi műveltsége egyéb területei különösen gazdag, régies vonásokat őriztek meg a kertkultúrára, a táplálkozásra, a családi életre, a rokoni kapcsolatokra, az esztendő jeles napjaira, az emberélet fő állomásaira és a vallásos szokásokra vonatkozóan. Meglepő gazdagságban maradtak fenn az 1980-as évekig a családszerkezet hagyományos jellemzői, továbbá a rokonsági rendszernek, a templomi ülésrendnek, a letelepedés és a temetkezés rendjének a nemzetségi szervezeten alapuló kapcsolatai, sajátos vonásai. Különösen figyelemre méltó a kisnemesi életforma és életmód megmaradt emlékanyaga. Jelentős volt a település iskolarendszere, a taníttatási igény. Ennek köszönhetően születtek meg alapítványai már 1837-től. A művelődés fontos területe az iskolán kívüli kultúrális élet, amely gazdag, színes és tartalmas volt a régi Köveskálon.
