Megfogyatkozva, megmaradva

Full text search

Megfogyatkozva, megmaradva
Az első világháború idején, 1914–1918 között ötven főt hívtak be katonának a falu felnőtt férfilakosságából. Közülük tizenkilencen lettek a harcok áldozatává. Miként az egész országban, úgy Lóréven is egyre nehezebb lett az élet a háborús években. Fokozatosan elértéktelenedett a pénz, egyre többet kellett adakozni a katonaság céljaira is. 1917-ben például fehérneműk, lepedők gyűjtése során a községben 153 darab ilyenféle cikk gyűlt össze. A háború elvesztését követő 1918–1919. évi forradalmak eseményei és hatásai Lórév békés lakosságában nem korbácsolták fel túlzottan a szenvedélyeket. Legalábbis hiányos forrásainkban nincs nyoma annak, hogy akár az őszirózsás forradalom, akár a Tanácsköztársaság idején bármilyen erőszakos eseményre sor került volna itt. Persze a proletárdiktatúrát a faluban is kihirdették 1919. március 21-e után, és április 7-én megtartották a községi tanácsválasztást. És meg is alakult a héttagú lórévi katona-, munkás- és paraszttanács.
A Tanácsköztársaságot leverő román királyi csapatok augusztus közepén a ráckevei járást is megszállták, zaklatták a lórévieket is – például lórekvirálással.
Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország feldarabolása, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (Jugoszlávia) megalakulása a Magyarországon élő szerbeket sem hagyta érintetlenül. Körükben felvetődött a visszatelepülés gondolata, amelyet erősített az, hogy akik optáltak Szerbiába, költözésüket követően földhöz juthattak, gazdálkodhattak. A ráckevei járásban található falvak közül ebben az időben jelentős számban Lóréven, Szigetcsépen és Ráckevén éltek szerbek.
Az 1920-as esztendőkben a lórévi határ szűkössége miatt a telekaprózódás jelentősen csökkentette az optimálisan művelhető birtoknagyságot, remény sem mutatkozott komolyabb változásra. Az évszázadokkal korábban kényszerűen elhagyott óhazában a falubelinél nagyobb földbirtokhoz jutás lehetősége is fennállt, és ez a körülmény több család döntését befolyásolta. A tényleges lépésre 1924-ben került sor, amikor is Zubkovic´ Georgije püspök munkája eredményeképpen több falubeli döntött a visszaköltözés mellett. Lórévről hetven munkás ügyében történt levélváltás a megyei vezetés és a belügyminiszter között. Táviratilag jelentették 1924. október 17-én, hogy „Lórév községből tömegesen kivándorlók ügyében folyó hó 9-én 41267. sz. alatt tett jelentésemre kérek sürgős utasítást, mert a munkások a napokban hajón már útra kelnek”. Majd a belügyminiszterhez az üggyel kapcsolatban még egy felterjesztést tettek 1924. október 20-án. Ebben a megyei alispáni hivatal jelentette: „Eljárás után felterjesztem és jelentem, hogy a kivándorlásnak a hatóság részéről való ellenőrzése tekintetében senkit mulasztás nem terhel, mert a csatolt kimutatásban előforduló kivándorlók a magyar hatóságok szándékos elkerülésével közvetlenül a budapesti szerb konzulátus útján szerezték útleveleiket és szerb hajóval vándoroltak ki.” E két tömör megfogalmazású levél jól érzékelteti azt az óhazához való kulturális kötődést, amely a helybeliek egyharmadának, kétszáz embernek a visszatelepülését jelentette.
A faluban élők száma 1900-ban 656, 1910-ben 692, 1920-ban 632, 1930-ban 506, míg 1941-ben 450 lélek. Az 1941-es népszámlálás idején a megkérdezettek közül kettő végzett felsőfokú iskolát, öt gimnáziumot, 385 személy mondta, hogy ír-olvas, és minden tizedik felnőtt vallotta magát írástudatlannak. A népszámlálók összeírtak 309 szerb, 122 magyar, kilenc német és tíz egyéb, illetve ismeretlen anyanyelvű lakost.
A községi képviselő-testület tagjait továbbra is felerészben választották, felerészben pedig a legtöbb adót fizető polgárok adták. Mellettük tanácskozási és szavazati joggal hivataluknál fogva részt vettek az üléseken a községi elöljáróság tagjai: a községi bíró, a vezetőjegyző, a körorvos, a törvénybíró és pénztáros, a közgyám és négy esküdt. Az adóhivatali, járásbírósági, telekkönyvi csendőrségi, pénzügyőri szakaszi ügyek intézése a járási székhelyen, Ráckevén történt. Sok egyéb szállal is – posta, orvos, gyógyszertár – kötődött a két település egymáshoz.
A falu lakói számára a megélhetést ebben az időszakban is a mezőgazdaság jelentette. A század első évtizedeiben több bolgárkertész bérelt földet Lóréven, illetve később le is telepedett. Intenzívebb gazdálkodást honosítottak meg a határban. A tavasz beköszöntével a kedvező talajadottságú részeket a kertekben előnevelt palántákkal ültették be. A szakszerű gondozás és az árasztásos öntözés eredményeképpen a kertben is termeszthető zöldségfélék nagy mennyiségben és jó minőségben kerülhettek a környék piacaira és a főváros csarnokaiba.
Földtulajdonviszonyok (1930)
50–100
katasztrális hold
1
10–50
katasztrális hold
92
1–10
katasztrális hold
192
1
katasztrális holdon aluli birtokos
11
Részes földműves
2
Mezőgazdasági cseléd
8
Mezőgazdasági munkás
16
 
A mezőgazdaságban dolgozók mellett a településen élők között ebben az időszakban már megtalálhatók a más területeken foglalkoztatottak is. Az iparban tizenegy, a kereskedelemben hét, a közlekedésben két személy dolgozott, két egykor állami alkalmazott nyugdíjasként élt a faluban. A napi kapcsolatot a külvilággal az az autóbuszjárat jelentette, amely a járási székhellyel kötötte össze a települést.
Magyarország belépése a második világháborúba 1941 nyarán rövidesen ismét megváltoztatta a község nyugodt életét. A megélhetési gondok növekedtek, a katonai behívások, a behívottak munkában való pótlásának nehézségei tovább rontották a helyzetet. Komoly károkat okozott a háború alatt a dunai árvíz.
1944. december 22-én maga a front is elérte a községet. Miután a szovjet csapatok november 21-én este behatoltak Csepel-szigetre, a magyar parancsnokság azonnal megkezdte a visszavonulást a Nagy-Dunán át. Ennek során a magyar egységek 22-én délután hagyták el Lórévet, estére a szovjet csapatok harc nélkül elfoglalták a községet és az átkelőhelyet. Ezzel azonban még nem értek véget a szenvedések, mert egy ellentámadás révén a németek megközelítették a Nagy-Duna nyugati partját, aminek következtében a környező településekkel egyetemben 1945. január 29-én – hideg, ködös időben – Lórévet is kiürítették a szovjetek. A lakosságot a Kis-Duna bal partján fekvő községekbe telepítették, ahonnan – a harci zaj csitultával – február második felében térhettek vissza.
1945-ben Lóréven is létrejöttek az úgynevezett néphatalmi szervek (nemzeti bizottság, földigénylő bizottság) a közigazgatási feladatok ellátására, a földreform végrehajtására. Utóbbi keretében a királyi birtok száztizenkilenc kataszteri hold kilencszáznyolcvankilenc négyszögölnyi területét osztották szét. Négy család egy–három, hetvenhét család egy katasztrális holdat, két család kevesebb mint egy katasztrális holdat kapott, tizenöt hold jutott a községnek, tizennégy hold ezerszáztizenkettő négyszögöl az Országos Földbirtok-rendezési Alapnak.
A szocialista alkotmány 1949. évi elfogadásával vette kezdetét az államszervezet és a közigazgatás átalakítása. 1950-ben, a tanácsválasztások után Lóréven is megalakították a községi tanácsot. A tanácselnöki feladatot a megalakulástól egészen addig, míg a község Ráckevével közös községi tanácsi igazgatás alá nem került, Nedelkovics Szvetozár látta el, aki mindvégig igyekezett a faluban élők érdekeit szem előtt tartva a közösség érdekeit szolgálni. 1979-től az 1990 őszén megtartott önkormányzati választásokig tartozott Lórév közigazgatásilag Ráckevéhez: az ország fővárosától alig ötven kilométerre, a sziget déli részén, a Duna mellett, a fő közlekedési utaktól aránylag távol fekvő falu elnéptelenedésének veszélye reálissá vált.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején rendkívüli eset nem fordult elő a községben. A nemzeti bizottságot azonban létrehozták, ennek elnöke a korábbi (és későbbi) tanácselnök lett.
A mezőgazdaság szocialista átszervezésének első, 1956 előtti szakaszában Lóréven is termelőszövetkezeti csoportok jöttek létre (Keleti Fény, Új Élet). A forradalom leverése és a gazdasági változásokat sürgető párthatározatok után, 1960. december 15-én alakult meg a Dunamenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 651 hektáron, 118 taggal. A már korábban működött Keleti Fény szövetkezettel következő év februárjában egyesült. A szövetkezetben az elnöki teendőket az alakulástól 1976 februárjáig Becseics Lyubomir látta el.
A rendszerváltozást megelőző években a háztáji gazdaságok szerepének növekedése folytán a közösen művelt földek mellett a szövetkezeti tagok a személyi tulajdonú földjeiken folytatott intenzív zöldségtermesztéssel tettek szert komoly jövedelemre. A megtermelt áruk értékesítése a korábbi évszázadokban kialakult piaci körzeten belül történt. Fontos szerepet kapott a ház körüli hagyományos állattartás is, ami a sertések és a szarvasmarhák számát növelte meg jelentősen. A rendszerváltozás kihatott a gazdasági életre is, 1991 decemberében a szövetkezet csődöt jelentett. A hivatalos eljárás 1992. szeptemberében indult meg, 2001 végén fejeződött be. A határban fekvő földeket a Mezőterm Kft. és az egyéni gazdálkodást folytatók művelik, igyekezve a mezőgazdasági termelés új formáit és a régi hagyományokat ötvözve megteremteni az optimális állapotot.
1990-től Lórév ismét önálló település saját települési és kisebbségi önkormányzattal. A közigazgatási feladatokat Ráckeve várossal társulva körjegyzőség látja el. A polgármester nem függetlenített állásban dolgozik.
A korábbi évtizedekben kiépített villanyhálózat mellett mára általánossá vált a településen a vezetékes vízhálózat, a gázvezetéket is lefektették, és a lakások jelentős részébe bekötötték. A telefon és a gépkocsi az itt élők számára nem luxuscikk, a mindennapi teendők megszervezésében nyújt komoly segítséget.
A dunai rév ma is működik, a folyópartok vidékét köti össze. A Budapesttől alig ötven kilométerre fekvő község a csendre, nyugalomra vágyó emberek számára elérhető távolságban lévő, gazdag hagyományokat őrző és ápoló települést jelent.

Falukép kereszttel (1920-as évek)

Dr. Georgije Zubkovic´ (1878–1951) püspök

Üvegházi munka közben

Fiatal házaspár gyermekkel 1930 körül

Nedelkovics Szvetozár községi altiszt 1940-ben

Cséplés 1960 körül

Idős lórévi férfiak

Termelőszövetkezeti fatelep

Idős lórévi asszonyok

Az új községháza és a kisebbségi önkormányzat székháza

Meghívó az új községháza és a kisebbségi önkormányzat épületének 1998. március 20-án megtartott avatására

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi