Az önálló község

Full text search

Az önálló község
A törvényhatósági közgyűlésen 1949 júniusában: „Dr. Simon János elő-adó ismertette a Belügyminisztériumnak Kardoskút, Vásárhelykutas és Mártély lakott helyek községgé alakulása ügyében kelt leiratát és a törvényhatósági kisgyűlés vonatkozó 132/1949. kisgy. számú határozati javaslatát (8749/1949. tü.). Szólni kívánó nem jelentkezett, ezért az elnök a tanácskozást berekesztette, és a kérdést előírás szerint szavazásra tette fel. A törvényhatósági közgyűlés az előterjesztett határozati javaslatot felkiáltással elfogadta, mihez képest az elnök kihirdette, hogy e tárgynál következő a határozat: A th. közgyűlés a Belügy Minisztérium 5203/1949.I.8.o. B.M. számú leiratából tudomásul veszi, hogy a Belügyminiszter Úr a 3690/1949. Korm. számú rendeletben kapott felhatalmazás alapján Vásárhelykutas és Kardoskút külterületi lakott helyek nagyközséggé, Mártély külterületi lakott hely községgé alakulását elrendelte.”
Mártély községben a közigazgatási kirendeltség épületében 1950. január 12-én a „községalakító bizottsággal” közölte a város főjegyzője, a B.M. 5203-35-8/1949. I. 8. rendeletét, amellyel Mártély tanyaközpont nagyközséggé alakulását rendelte el. Budai László főmérnök pedig ismertette
a nagyközség határvonalát: „Mártély nagyközség határvonala a Körtvélyest körülzáró Holt-Tisza déli partján halad, s ennek keleti oldalán válik el Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város nyugati határától.
A Tisza vonalát követve halad a tiszai törvényhatósági útig, amelynek északi oldalán körülbelül egy kilométer távolság után északi irányba tart, mindenütt a dűlőutak nyugati oldalán haladva, a Bánfi-halomtól délre húzódó szintén többszörösen megtört útig. Ezt a dűlőt elérve keletre fordul, és a dűlőút déli oldalán haladva átszeli a hódmezővásárhely-szentesi vasútvonalat, majd pedig a mindszenti műutat. A mindszenti műút átmetszése után a Barattyos nevű dűlőutat kelet irányba szeli át, majd a Barattyost a Tegehalommal összekötő észak-déli irányú dűlőút déli vonalán északnak fordul.
Ennek a dűlőútnak keleti oldalán haladva mintegy 1,4 kilométer hosszúságban, majd derékszögben keleti irányba törve a tanyák közötti vakmezsgyén átszeli egyenes irányban Tegehalmot és eléri a szentesi állami műút nyugati határvonalát. A nagyközség határvonala egyebekben megegyezik Hódmezővásárhely város határvonalával.”
A községalakító bizottság tagjai megjegyzik, hogy az eddigi közigazgatási kirendeltség épülete nem felel meg községházának. Javasolják, hogy a tiszai gát közelében levő volt utászház épületét engedje át a város erre a célra.
A falu közönsége január 16-án községalakító nagygyűlésen vette tudomásul azt a nagy eseményt, „mely a községgé alakulással Mártély életében bekövetkezett”. Ezzel ért véget az urbárium bevezetése (1772) óta fennálló furcsa helyzet, hogy a falunak nem volt „határa”. A „Praedium Mártély” mostantól a Tiszától a Szentesi útig valóban nem vásárhelyi, hanem mártélyi határ lett.
Az új község még sokáig a régi infrastruktúra terheit cipeli. Életében továbbra is döntő tényező, hogy a lakosság kilencvenhat százaléka a mezőgazdaságból él, akár mint tulajdonos, akár mint bérlő vagy éppen napszámos. Az a tucatnyi halászcsalád, amely ragaszkodik a hagyományokhoz, szintén szorosan kötődik a mezőgazdasághoz, hiszen a kenyérnekvalót továbbra is aratómunkásként, cséplőgépnél igyekszik magának biztosítani.
Az új község területe megalakulásakor 9849 katasztrális hold, ötezer-hatszázhatvannyolc hektár. A további években többször is változott a terület az el- és odacsatolások révén. 1952-ben idekerült Sándorfalvától Körtvélyessziget. 1961-ben visszacsatolták Hódmezővásárhelyhez Barattyos egy részét, Tegehalom egy részét, és a Szentesi útfél egy részét. 1967-ben Mindszenttől hozzácsatolták Ányásszigetet. 1973-ban elcsatolták Hódmezővásárhelyhez Ányásszigetet és Hullámtért. Végül Hódmezővásárhely más területeivel együtt a Kiskunsági Nemzeti Park részeként kialakították a Mártélyi Tájvédelmi Körzetet. Ma a mártélyi határ négyezer-százhuszonegy hektár. A lakosság száma a község megalakulásakor 2110 fő volt.
Az új község tanácselnöke Szabó József helybeli ember lett. Az egykori közigazgatási épület szóba sem jöhetett tanácsházának. Átmeneti megoldásként a volt útőr lakásában rendezkedtek be. 1951-ben készült el az új tanácsháza. 1950 első teendői közé tartozott a vetési jelentőszolgálat megszervezése. Mindennap jelentést kellett küldeni a Szentesi Járási Tanácshoz, ahova az új község tartozott. A kulákok (ekkor hatvannégy) vetéstervét előbb a Népfront Bizottság hagyta jóvá. 1950. február 20-ig be kellett idézni a kulákokat, és kezükbe kellett adni a tavaszi vetéstervet. A napraforgó, lucerna, vöröshere előirányzatát kötelezővé tették. Cukorrépát, rostkendert is kellett vetniük.
Kulákgazdaságnak eredetileg hatvannégyet minősítettek, de a tagosítás és egyéb adminisztratív eljárás: földfelajánlás (elkobzás) hatására már 1951-ben huszonnyolcra csökkent a számuk. Vizsgálta a tanács, mennyi aratómunkást kell alkalmazni a kulákoknak (Például K. Hódi István tizennégy katasztrális hold kalászoshoz öt főt, Török Imre harminckét katasztrális hold kalászoshoz hét főt fogadhatott).
A Szegedi Pénzügyigazgatóság Mártély községben egyetlen kocsmát engedélyezett. A derekegyházi állami gazdaság körülbelül ezer katasztrális holdat vett igénybe a mártélyi határból. A tagosításkor a kisajátított, az elkobzott és felajánlott tartalékföldekből kaptak csereingatlant. 1951. január 29-én a végrehajtó bizottsági ülésen mondta a tanácstitkár:
„Javaslom, hogy a kulákságnál a legszigorúbb eljárást kell lefolytatni, és függetlenül attól, hogy terménybeadási kötelezettségüket teljesítették, legyenek felülvizsgálva és a megmaradt felesleges készletet, azonnal gondoskodjon a végrehajtó bizottság a beszállításról.” A tanácstagok elvállalták, hogy „kora hajnalban” járják a falut és a határt, hogy a feketevágásokat kifigyeljék.
A tanácsüléseken a legnagyobb súlyponti feladatként a begyűjtéssel kellett foglalkozni. A fő jelszó: „cséplőgéptől a begyűjtőhelyre”. Így szükségraktárként használták a Bereczk-házat, az olvasóköröket, az iskolákat, még a református imaházat is tervbe vették erre az óriási kampányra!
Ugyanilyen hangsúlyosan kezelték a szederlevélgyűjtést, a faeper begyűjtését. Eredményéről minden héten tájékoztatót kellett küldeni a járási tanácshoz. Szeszfőzéshez kellett ez a hirtelen fontossá vált gyümölcs. „Egyetlen kilogramm eper se vesszen kárba! Igénybe kell venni a Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, az úttörők,
a Magyar-Szovjet Társaság, a Magyar Szabadságharcos Szövetség tagjai segítségét.” Fontosságot tulajdonított a tanácselnök a gyapotnak is, hiszen „országunk ki volt szolgáltatva idegen imperialista hatalmaknak”. Mártély község húsz katasztrális holdon termelte ezt a nem idevaló növényt.
A másodvetés elmulasztása miatt többen kaptak hat-nyolc hónapi börtönbüntetést, ami teljes vagyonelkobzással párosult. Egyébként a kulákok kötelesek voltak tarlójuk huszonöt százalékát másodnövénnyel bevetni, „akik természetesen vetőmagot nem kaptak”. 1951 nyarán elrendelték „egyes gazdálkodók takarmánysilózási kötelezettségét”. „Az egyes gazdálkodók alatt a kulákokat értsd!” Földárok silóba kellett a kukoricaszárat, napraforgótányért, répaszeletet hordani. A silótöltéshez gépről a gazda volt köteles gondoskodni.
Ez a szakszerűtlen takarmányprédálás százados hagyományt sértett, hiszen a jó takarmány így csak tönkrement (földes lett a traktorkeréktől). „Néhány lázító és silózásellenes agitáló kulák befolyása alatt álló közép- és kisparaszt annyira felfokozta a dolgozó parasztság hangulatát, hogy a feketehalmi és tegehalmi határban már olyan hangok is hallatszottak, hogy megverik a silófelelőst” – panaszkodott M. András silófelelős 1951. augusztus 9-én. Novemberben jött a járás szigorú ukáza: „Külön felhívom, hogy a kulákok silózási tervfeladatát a legszigorúbban ellenőrizze és a mulasztókkal szemben a szükséges megtorló intézkedéseket azonnal tegyék meg.”
Úgy látszik, a gyapot mégsem vált be. Pálinkó Mihály járási elnök arról panaszkodik, hogy sok a betakarítatlan termés. Két nap alatt kell a dolgot rendbe hozni. Minden családból menjen egy személy, zárjon be az italbolt, a földműves-szövetkezet boltjaiban csökkentett létszámmal dolgozzanak,
a piacra igyekvő kocsikat fordítsák vissza. Az erőltetett beadás eredményeként összegyűlt hétszáz mázsa kukoricával is baj történt, a piactéren tárolták, de úgy, hogy kukoricaszárat terítettek alá és fölé. Az bizony megpenészedett. 1952 tavaszán Szabó József végrehajtó bizottsági elnököt leváltották. Utóda Lakatos Lajos lett, aki hasonló gondokkal birkózott.
1953-ban Lakatos Lajos végrehajtó bizottsági elnök fegyelmivel távozik. A községi tanács igyekszik feljelenti az „ellenséges” elemeket, de Béres Ferenc végrehajtó bizottsági titkár szerint nem jól van az, hogy a bíróság felmenti őket, mint Török Bálint kulákot.
1954-ben Onozó Imre a végrehajtó bizottsági elnök. Az „ellenséges elemek” elleni harcra jellemző, hogy sem a pap, sem a hullámtéri hegygazdaság csősze, báró vitéz Vizeky Talliani Andor nem kap kenyérjegyet.
A Nagy Imre-kormányprogramból annyi jut el Mártélyra, hogy a havi jelentéskötelezettség megszűnik, elég a negyedévi is.
1955-ben foglalkoznak az új község beépítési módjainak a meghatározásával ugyanebben az évben tizennégy lakóház épül hézagosan. Az épület hosszabb oldala az utcavonallal párhuzamos, öt méter előkertet hagynak el.
A Haladás Tsz-ről megjegyzik: „Fennáll az a hiányosság, hogy a tsz vezetősége nem veszi figyelembe a tagság véleményét”...
A szemlélet nem sokat változik. 1956 februárjában ez olvasható a tanácsülés jegyzőkönyvében: „A szocializmus építésének előrehaladásával az osztályharc nem gyengül, hanem erősödik! Az osztályellenség az új helyzetnek megfelelő módszerrel próbál ártani. Igyekszik beférkőzni a tsz-be, mint például a Haladás Tsz-be Kenézné. Török Péter, Török Pál mint kulákcsemeték beférkőztek a tsz-be és ott meghúzódva lesték az alkalmat, mikor tudnak ártani a tsz-nek, kizárták őket.”
Májusban viszont meglepő fordulattal középparaszttá minősítette vissza a tanács Fári József, Jakó Jánosné, Bozsér Ferenc, Török Bálint és Olasz Gáborné kulákokat. Az aratással egy időben kell most is elvégezni a tarlóhántást, továbbra is érvényes a jelszó: cséplőgéptől a begyűjtőhelyre. Másodvetést huszonnégy órán belül elvetni! Kocsiról, vontatóról csépelni tilos! A hét cséplőgép mellett megjelenik a kombájn is. A mártélyi Fürst irodája az Arany malomban ötvenegy taggal működik, ötszázkilencvennégy katasztrális holdon. A Haladás tsz irodája a Sepsei Kovács-házban székel, nyolcvankét tagja van 1956-ban és hétszázhetvennyolc katasztrális hold földje. Az új falut Rákóczi-telepnek nevezik. Házépítéshez kölcsönt csak az a dolgozó paraszt kapott, aki belép a tsz-be.
Az 1956. októberi forradalom hírét a tanyaiak kételkedve fogadták. A falusiak hívására sem mentek el a Kmetykó iskolában rendezett gyűlésre. Ott pedig Apró Lajos tanácstag szólalt fel Onozó Imre végrehajtó bizottsági elnök ellen, akinek szemére hányta, hogy „hajcsár voltál”, „nem mink választottunk”... stb. De a többiek lehurrogták. Arnóczky Györgyné 1957 februárjában azt jelentette a járásnak: „Községünk területén az októberi események hatására nem volt olyan eset, amikor a tsz-t erőszakosan feloszlatták volna, nem volt olyan jelenség sem, hogy jogtalanul elhurcoltak volna valami értéket a tsz-ekből.” A mártélyi Fürst tsz erősen tartotta magát, míg a Haladás tsz kétfelé oszlott.
Az 1957. március 12-én tartott tanácsülés leszögezte: „Szét kell zúzni az ellenforradalom fegyveres erejét, vissza kell verni a politikai támadásait és provokációit, helyre kell állítani a törvényes rendet!” Apró Lajost, amiért „az októberi események idején a tanács vezetőségét rágalmazta és követelte eltávolításukat”, a tanácstagságról leváltották.
Élve az alkalommal hetvennégy kérvényt nyújtottak be azok, akik a tagosításkor méltánytalanságot szenvedtek, visszakérték földjüket, illetve kártalanítást kértek (de földet csak az állami tartalék földekből kaphatnak a dolgozó parasztok, ők is csak tíz katasztrális holdig). Ebből a hetvennégy kérvényből csak ötvenkettőt ítéltek jogosnak. Megtörtént, hogy akinek időközben a tanács öt évre kiadta a földjét – az öt év csak 1958. október 1-jén jár le -, elutasították a kérvényét. Például így járt Gazos Terézia tanárnő. Előfordult, hogy a gazdája visszakapta ugyan a földjét, de az ötéves bérlő nem ment ki a tanyából, végül a sok huzavona után a tulajdonos fölakasztotta magát, akinek földje ugyan visszakerült, de tanyájában továbbra is más lakott.
1958 májusában Onozó Imre átadta a helyét Varga József végrehajtó bizottsági elnöknek. Végre felépült a Csáki telepen a szeszfőzde. Elkészült a kultúrház is a piactéren. A Petőfi tsz visszatért a Haladás tsz-be, miután belátták, hogy kisebb területen nem boldogulnak.
1959 márciusában a község vezetői ráébredtek, hogy magasabb körök elvárása: „ebben az évben a község szocialista község legyen”. Célkitűzés lett, hogy a feketehalmi részen új tsz alakuljon, és a Tóbiások környékén is egy négyszáz-ötszáz katasztrális holdas.
A nyár folyamán már a tanyavilág lakói is megértették, sorsuk immár eldőlt. A földműves-szövetkezeti üzletben egyetlen mezőgazdasági eszköz sem kelt el. Az aratást és cséplést még elvégezték, de a tarlóhántást már nem, összesen csak tizenkét katasztrális holdat szántottak. „Úgyis tsz lesz, mi a fenének a tarlóhántás, úgyse fizetik azt meg.” Szeptember, október hónapban a vetés is sok helyen elmaradt, novemberben még a tanácsülést sem tartották meg a szüntelen agitálás miatt. Egy-egy tanyában naponta három-négy csoport is megfordult. Órákig győzködték, sokszor ijesztgették az embereket. Amikor a gazda kikísért egy ilyen csapatot a csapásig a szomszéd felé, a másik csoport már jött is a bejárón befelé. Idegek háborúja volt ez. Béres elvtárs azzal érvelt, hogy a paraszt „a munkás zsebéből veszi ki a forintokat az árujáért. Mert hát a magyar mezőgazdaság drágán termel. És amíg kis parcellák lesznek, ez a drágaság mindig megmarad”.
1959. december 24-én úgy nyilatkozott Ágoston József: „A mai nap jelentős nap, a mai nappal megváltozott a község jellege, csatlakozott Mártély község is azokhoz a községekhez, akik már régen a szocializmus útján haladnak...”
Így ér véget egy korszak, hogy 1960-ban új világ kezdődjön.
1960 után a mártélyi határban gyökeresen megváltozott az élet. A nagyüzemi módszerek bevezetése sok parasztember munkáját feleslegessé tette. A fiatalabbak a környező városok ipari létesítményeiben találtak munkát. A tanyákat, tanyai iskolákat sorra lebontották. A tanyai lakosság beköltözött az új faluba és Vásárhelyre. 1965 óta a Mártélyi Fürst Termelőszövetkezet műveli a 4121 hektárra csökkent határt.
Mártély a 70-es évektől, a járási tanácsok megszüntetésével a Szentesen felállított járási hivatalhoz tartozott, de önálló pénzügyi gazdálkodást folytatott. 1977 áprilisától pedig Hódmezővásárhely városkörnyéki községévé vált. 1971-ben létesítették a Mártélyi Tájvédelmi Körzetet, amely a Tisza mártélyi hullámterét és a vásárhelyi hullámtér egy részét foglalja magába. A terület kiemelt rezervátum, erdőivel, rétjeivel, ártéri növényzetével és ritka madárvilágával. A tanácsrendszert felváltó helyi önkormányzati rendszer kiépülése a rendszerváltást követően 1990 őszén kezdődött meg.
A falu külső megjelenése is sokat változott, Csete György tervei szerint a régi faluban építkezések kezdődtek, központi részét parkosították, emlékművet állítottak, virágokat helyeztek el villanyoszlopokon. A Mártélyi kavalkád rendezvénysorozattal folytatják a régi hagyományokat. A Holt-Tisza partján levő fürdőhely vendéglátásáról a népi stílusban épült kemping gondoskodik faházaival és sátraival. Üdültetésre a magánházaknál és az üdülőkben is van lehetőség. Népszerű a nemzetközi Képzőművészeti Szabadiskola. A Mártélyi Faluvédő és Szépítő Egyesület gondoskodik a környezet és a falukép folyamatos fejlesztéséről.

A Nagy Pál tanya, a tsz központja (1960 körül)

Mártélyi Tiszapart a 1960-as években

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi