Kereszt és csillag

Full text search

Kereszt és csillag
A korán létrejövő börzsönyi – először 1233-ban említett – a honti főesperesség legrégibb plébániái közé tartozhatott. A börzsönyi római katolikus plébániát és első ismert plébánosát, Pétert (plebanus de Bersan) először az 1332. évi pápai tizedjegyzékekben említik. A plébános becsült évi jövedelme két és fél márka, a ténylegesen fizetett pápai tized tizenöt garas volt. Az arányok érzékeltetése céljából említjük, hogy a megyében Korpona plébániája fizetett a legtöbbet, százötven garast (egy márka = hatvan garas), míg a legkisebb összeg három garas volt. A közeli, Visegrád vonzásában fejlődő Nagymaros plébánosának húsz márka, s ennek szomszédságában fekvő kis Verőce plébánosának is tizenkét márka jövedelme volt.
A besztercebányai országgyűlés által elrendelt összeírás idején, 1542-ben, nem volt plébános Nagybörzsönyben. Lehet, hogy egyszerűen megüresedett a tisztség, de az is előfordulhatott, hogy a törökök érkezése miatt menekült el a pap.
Ha rátekintünk az ország török kori térképére, szembetűnik, hogy a hódoltság határa és az új hit, a protestantizmus terjedése között összefüggés lehet. Természetesen ennek több oka volt. A gyökereket azonban az időben még tovább visszamenve kell keresnünk. A reformáció azokon a vidékeken terjedt el, ahol az 1514-es parasztháború megkezdődött. Ez nem „nyomorlázadás” volt, mint ahogyan sokáig írták. Egy gazdasági erejében növekedő réteg, főként az alföldi marhatenyésztő és az Alföld peremén elhelyezkedő bortermelő mezővárosok voltak a befogadói az új eszméknek. Ezek az emberek egy olyan társadalmat szerettek volna, amely jól szervezett, s ahol a hasznos munka megbecsülést és gazdagságot hoz, egyúttal védelmet jelent.
A helyi evangélikus közösség létrejöttének körülményeit nem ismerjük. Valószínű, hogy a bányászlakosság szászországi kapcsolatai, majd az erdélyi fejedelmek hadjáratai révén korán megismerkedtek a lutheri tanokkal. 1520 körül talán már Börzsönyben is létezett ilyen közösség, mely 1543 után birtokába vehette a katolikus templomot is. A török időkben a protestáns hitre áttért lakosok szabadon gyakorolhatták vallásukat, de a török hatalom gyengülése a katolikusok térhódítását, az ellenreformáció szelét is magával hozta.
1608 után a katolikusok visszafoglalták a börzsönyi templomot, mert ez is szerepel az 1647-ben visszakövetelt kilencven protestáns templom között. A katolikusok jelenlétét igazolja ebben az időszakban, hogy 1629-ben a börzsönyit ismét említik a honti főesperesség plébániái között.
1673-ban arról értesülünk, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek elűzte az evangélikus papot, Hamer Jánost, s utóda is csak rövid ideig maradhatott. Ezt követően hosszú időre pap nélkül maradtak az evangélikusok. De más következménye is lehetett az ellenreformációnak: valószínűleg lazított azon a kapcsolaton, ami az anyaország és az „idegenbe szakadt” németek között fennállt.
A török ellen folytatott felszabadító háború után, a seregek nyomában nagyobb számban megjelentek a katolikus „honfoglalók” is. Földesúri támogatással már nyugodtabb körülmények között folyhatott a harc a katolikusok és a protestánsok között. A katolikusok visszavették templomukat, és az érsek megtiltotta a lutheránusoknak a szabad vallásgyakorlatot. Az 1687–88. évi országgyűlésen beterjesztett evangélikus sérelmek között szerepelt, többek között, a börzsönyi templom elfoglalása is. Az 1694-es canonica visitatio szerint a háromszáz lakosból még mindig csak mindössze 15 katolikus és 285 a lutheránus hitű. Ennek ellenére a templomot már a kevés katolikus hívő birtokolta.
A „nyakas” protestánsok, úgy látszik, nem adták fel, s ezt követően új szakasz kezdődött az immár egyenlőtlen küzdelemben. 1702. március 3-án 200 dzsidás katona szállta meg a községet, beszállásolva magukat az evangélikusok házaiban. Még aznap 315-en kötelezték magukat, hogy visszatérnek a katolikus vallásra, különben jószágvesztésre és falujuk elhagyására kötelezték volna őket a helytartótanács parancsa szerint. Az evangélikusok egy része azonban ezután is ragaszkodott hitéhez, felépítettek egy kis imaházat, amit Kollonich Lipót érsek vett el tőlük, ezt követően távolabbi gyülekezetekbe jártak.
A kuruc időkben, attól függően, kik voltak a térség urai, használhatták az evangélikusok az egykori katolikus templomot. 1705-ben jelentették II. Rákóczi Ferencnek, hogy Hont vármegyében visszaadták a templomokat a „szegénységnek”. Így történt Börzsönyben is, és október 25-én Rákóczi katonái kirakták Langner Ágoston katolikus papot parókiájáról egy parasztházba, és az evangélikusok elfoglalták a Szent Miklós-templomot és a plébániát. A börzsönyiek Roth Jakabot hívták meg lelkésznek, de vele nem volt szerencséjük, s rossz természete miatt hamar megvált a falutól. 1708. november 3-án kuruc katonák Mártonffy Izrael vezetésével elűzték a katolikus papot, Langner Ágostont, Egerbe hurcolták, ahonnan csak a következő év júliusában engedték szabadon. Visszaérkezte után, 1710. május 18-án a katolikusok visszafoglalták a plébániatemplomot (bányásztemplom) és kiűzték a faluból Hinzel János evangélikus lelkészt. Az újból, most már hosszabb időre pap nélkül maradt evangélikusok Selmecbányára és Egyházmarótra jártak templomba úrvacsorakor s ünnepnapokon. A protestáns vallás szabad gyakorlásának reménye a kuruc szabadságharccal együtt veszett el. I. József 1710 novemberében manifesztumot adott ki, melyben visszaállította a korábbi vallásgyakorlatot. A hittagadók (aposztaták) visszatérítése az igazi hitre továbbra is folyt. 1725-ben 14, 1728-ban 2 fő tért vissza az anyaegyházba.
A katolikus parókia 1754-ben épült Gévay Jakab idejében, s 1794-ben bővítették ki.
A két felekezet, a két egyház közti küzdelem sokáig élt az emberek emlékezetében. Gévay Jakab plébánosról az a történet járta, hogy összegyűjtette az evangélikus könyveket, elégettette, s a hamut az oltár alatt ásták el. „Itt van az igazság eltemetve!” – mondta kitekert logikával. Gévay plébánost a katolikus historia domus is „flagellum haereticorum”-nak nevezi, vagyis az „eretnekek ostorá”-nak. Persze lehet, hogy a könyvelkobzásban túlbuzgóságot mutatott, de ezt felsőbb parancsnak engedelmeskedve tette. A nagybörzsönyi historia domus első fennmaradt kötetébe bekötött lap szerint jezsuitákat is telepítettek le 1761-ben Börzsönyben, hogy segítsék a plébános térítő munkáját.
1779-ben rendelte el Batthyány József érsek egy új katolikus templom felépítését. Alapkövét 1779-ben tették le, és 1788. május 6-án szentelték fel az épületet.
Az evangélikus templom felépítése a hagyomány szerint Klinger Jánosnak volt köszönhető, aki háromszor is megfordult Bécsben, míg kijárta az engedélyt a gyülekezet működéséhez. Az építési munkálatokat csak II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete után, 1784-ben kezdhették meg, mivel előzőleg a megfelelő anyagi feltételeket és paptartás képességét is bizonyítaniuk kellett. A templomot 1785. február 2-án szentelték fel. Nem ért meg hosszú időt, 1844-ben tűzvész martaléka lett. 1847. október 3-án tették le az alapkövét az új épületnek, melyet 1852. szeptember 26-án szentelt fel két szuperintendens. Harangokat 1859-ben öntettek, orgonát Melich András ajándékozott 1901-ben az egyházközségnek.
A XIX. század közepén a nagybörzsönyi evangélikus egyház fíliája volt Szob, Vámosmikola, Perőcsény és Tárkánynána.
A két nép, két vallás közti ellentétek jelei időnként fel-felbukkannak a forrásokban. 1794-ben merik szóvá tenni az evangélikusok a megyénél, hogy évek óta nem választottak közülük bírót. Ezért a megyei közgyűlés utasította a szolgabírót, hogy „… a földesurasággal egyet értvén, a jövő bíróválasztás úgy intéztessen, hogy a vallásbéli különbség miatt a bíróságtúl senki ki ne rekesztessen.” Egy további eset, amit a római katolikus pap érdemesnek tartotta bejegyezni a historia domusba, hogy 1819–1829 között az uradalmi ispán tiltása ellenére a lutheránusok munkával szentségtelenítették meg a Szent Miklós-i búcsú napját, s ez nem is a hívők akarata volt, mint inkább „… Pirovszky János luth. lelkész izgatása a helybeli földesúr ellen…”
A lelki gondozásból a bányában dolgozók sem maradtak ki, s 1826-tól a „Bánya-pusztát”, „erdei menedékhelyet” átcsatolták a kemencei plébánostól a nagybörzsönyihez.
A nemzetiségek lassú asszimilálódása országosan a XIX. század utolsó harmadában kezdődött meg. Nagybörzsöny esetében e folyamat – a település zártsága miatt – lassabban haladt, s a század végén még csak azt állapíthatta meg egy iskolai felmérés, hogy a katolikusok magyarosodnak, ugyanakkor az evangélikusok még idegenkednek a magyar nyelvtől.
A XX. század közepén is egyensúlyban volt a két felekezet, az 1739 lakosból 849 volt a római katolikus, 838 az evangélikus, és volt még 41 református, három görög katolikus, egy görögkeleti és hét izraelita.
A két felekezet közti ellentétek, vetélkedés, ami évszázadokra nyúlik vissza, sokat veszített hajdani erejéből, de még az 1980-as évek közepén is megállapíthatták egy tanácsülésen, hogy ennek hatása érződik az idősebb lakosság körében. Nagybörzsönyben napjainkban a római katolikus és az evangélikus egyház van jelen.
A zsidó hitközség létrejöttére, önálló voltára nincsenek adataink. A zsidóság aránya kisebb Hont megyében mint a Felvidék többi részén. Többnyire a városokba, Ipolyságra és Korponára költöztek be. Valószínű, hogy az érseki uradalomnak – hasonlóan más egyházi uradalmakhoz – voltak üzleti kapcsolatai az egyházmegye területén élő zsidó kereskedőkkel, akik ideiglenes letelepedési engedélyt nyerhettek, de ennek nem találtuk nyomát. Így Nagybörzsönyben csak 1846-ban, jóval az 1840. évi XXIX., ún. emancipációs törvény meghozatala után fedezhetünk fel adatokat az egyházi sematizmusokban zsidó lakosokról. Számuk ekkortól kezdve is csak lassan növekszik: 1846-ban két fő, 1860-ban 18 fő, majd 1885-re érte el a legmagasabb létszámot a nagybörzsönyi zsidóság, amikor 59-en voltak, s ekkor a község népességének 2,2 százalékát tették ki. Ez a Szobi járás községeiben átlagosnak mondható, míg volt olyan Hont megyei település, ahol ez az arány meghaladta a tíz százalékot is. (Érdemes azonban megjegyezni, hogy az egyház sematizmusok rendre magasabb létszámot mutatnak ki, mint a hivatalos statisztikák.) Számuk ezt követően állandóan ingadozott, és a századfordulótól kezdve folyamatosan csökkent, aminek okát igazából nem sikerült kideríteni, csak sejthetjük, hogy az eldugott Nagybörzsöny nem kínált sok lehetőséget a hagyományosan kereskedelemmel foglalkozó zsidók részére. 1941-re az izraelita lakosok többsége elhagyta a falut, mindössze hatan maradtak itt, vagy talán nyolcan. A Zsidó Világkongresszus Statisztikai és Tudakozó Hivatala felhívására ugyanis nyolc kitöltött statisztikai adatlapot küldött meg a községi elöljáróság a járási főjegyzőnek a deportált személyekről. Egy községi kimutatás egy főről, az 1947-es egyházi sematizmus két főről tud, akik a második világháború után visszatértek a faluba. Nagybörzsönyben külön temetőt is létesített az izraelita felekezet.

A római katolikus templom…

…és plébánia

Az evangélikus templom a Börzsönyi-patak partján

A zsidó temető

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi