Kitekintés a XX. század második felére

Full text search

Kitekintés a XX. század második felére
A második világháború lelki, erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt tönkretette az országot. S azzal, hogy Magyarország a szovjet megszállási övezetbe került, eleve hosszú időre meghatározta a sorsát.
A XX. század második felének két kiemelkedő helyi politikai eseménye visszafogottan zajlott le. Talán annak tudható ez be, hogy a község sok megaláztatást ért meg az 1940-es években, és a lakosok általában óvakodtak a régi sérelmek felhánytorgatásától. Ezek és az 1950-es kemény évek a lelkekben természetesen mély nyomot hagytak. A község politikai hangulatát jellemezte úgy az egyik tanácstag egy 1954-es tanácsülésen, hogy az iskolások „Előre!” köszöntését a felnőttek gyakran „Hátra!” köszöntéssel fogadták.
1956. október 25-én (26-án?) alakult meg a Nemzeti Bizottság Nagybörzsönyben. „…, mint sok más helyen, leváltották a törvényesen megválasztott végreható-bizottságokat és azok vezetőit” – írták a falu vezetői 1957-es beszámolójukban. A faluban házi készítésű plakátokat ragasztottak ki és röplapokat osztogattak, behatoltak a pártirodába és feldúlták. Az 1957-es járási jelentés szerint „Nagybörzsöny községben Horváth István követelte, hogy a zászlókból ki kell vágni a csillagot, majd Szabó István a magyar hősi emlékműről évekkel ezelőtt eltávolított turulmadarat tette fel. Farkas István és Szabó András a gabonaraktár feltörésére szervezkedtek. … Ebből a községből, ahol annak idején német ajkúak kitelepítése volt, több szóváltás történt, azonban tettlegességre nem került sor”. Ugyanaznap nagygyűlést is tartottak a községháza előtt, ahol Soltész István plébános felolvasta a 16 pontot, megválasztották a nemzeti bizottság és a nemzetőrség vezetőit és tagjait. A húsztagú nemzetőrség parancsnokává Freml Józsefet választották meg.
A további eseményekről így számoltak be 1957-ben a község vezetői: „… Nálunk nem fordult elő, hogy a Szovjet Hősök sírjánál az emléktáblákat letörték volna, nálunk sértetlen volt, sőt november 1-jére gyertyákat tettek a sírokra, és fel volt[ak] kapálva.” Valóban, a Pest Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya kivizsgálta Nádhera Ferenc tanító ügyét, aki tanítványaival együtt tett e sírokra gyertyákat, s aki a tanácsteremben tartott beszédében is csitította a felkorbácsolt kedélyeket, hogy „… községünkben a rend és nyugalom megmaradjon. Az ellenforradalom ideje alatt a községünkben a lakosok között, nevezetesen az őslakos sváb [!] és a betelepült felvidéki és anyaországi telepesek között a viszony mind élesebbre vált. Fejét vette az őslakosok között az az irányzat, hogy az idetelepültek adják vissza házaikat és földjeiket. Ez községünkben teljes anarchiára vezetett volna”.
A forradalom leverése után felmentették azokat a vb-tagokat, akik tagjai voltak a „forradalmi végrehajtó bizottságnak”. A megtorlások során bírósági eljárást nem folytattak le nagybörzsönyi lakosok ellen, viszont rendőrségi felügyelet (ref.) alá helyeztek két személyt, Pintér Józsefet és Glázer Mártont; öt hónapi időre közbiztonsági őrizet alá vettek egy személyt, Kertész Mihály erdészt, a nemzeti bizottság tagját, aki több sztrájkot is szervezett az erdészetnél.
Az 1990-es rendszerváltozás békés lefolyását tükrözik az egyik párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselőjének 1990 januárjában mondott szavai: „Mi visszafogottan működtünk; ennek több oka is van. … Az MDF az ellenzék szerepét nem vállalja, sőt messzemenően el is utasítja. [!]” Az 1990. évi választásokon Kempf Gyulát választották meg a település polgármesterévé.
Nagybörzsöny lakosainak száma az első világháború időszakáig folyamatosan és egyenletesen nőtt. Ezt követően az 1960-as évek közepéig lassan és egyenletesen csökkent – kivéve a ki- és betelepítések időszakát, amikor „mesterségesen” növekedett a lélekszám –, majd napjainkig erőteljes csökkenés figyelhető meg. A férfilakosság száma a háború után száz fővel csökkent, s ezzel felborult az addigi egyensúly férfiak és nők között.
A lélekszám átlagosnál nagyobb csökkenését napjainkig az okozza a természetes fogyás mellett, hogy a fiatalok nagy része elhagyja szülőfaluját, és a nagyobb, kedvezőbb életkörülményeket nyújtó községekben vagy városokban telepednek le. Különösen vonatkozik ez a magasabb képzettségűekre. A község demográfiai helyzetének legfőbb vonása így a lakosság elöregedése, amit már a 70-es években így összegeztek, hogy „a község kihalófélben van”. Az 1980-as évek közepén a férfiak 21, a nők 47 százaléka élt egyedül. A összlakosság életkor szerinti megoszlása mindig kedvezőtlenebb volt a környező településekhez képest: 1949-ben a lakosság 38 százaléka volt 18 év alatti, ez az arány az 1980-as évek közepére 23 százalékra csökkent.
1945 után a keresőképesek hetven százaléka földműveléssel foglalkozott, húsz százaléka erdei munkás volt, öt százalék iparos és öt százalék „egyéb”. A földműveléssel foglalkozók száma fokozatosan csökkent: az 1960-as években a keresőképesek hatvan százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1990-ben a 352 keresőképes személy mindössze 31 százaléka. Több munkahely megszűnésével, átalakulásával a munkalehetőség drasztikusan csökkent a faluban, s a munkaképes lakosság egy része a környező településeken, Vámosmikolán, Szobon, Zebegényben és Nagymaroson talált munkát, de jó páran voltak – az 1960–70-es években – a tatabányai bányákból és az építőiparból hetente hazajárók. Sokan azonban, általában a jobban képzettek, a munkalehetőség vonzásában elköltöztek a faluból. Az 1980-as évek végén a lakosság negyven százaléka volt keresőképes, ezek közül mintegy kétszáz dolgozott helyben.
Visszatérve a háborút követő évek kronológiájához: a koalíció, az „átmenet” éveiben Nagybörzsönyben is megalakult a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Szociáldemokrata Párt (SZDP), a Független Kisgazda Párt (FKGP) és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) helyi szervezete. 1945. április 17-én tartotta alakuló ülését a nemzeti bizottság is, mely pártközi megegyezés alapján hozott határozatokat a község ügyeiben, és egyik legfontosabb feladata a lakosság ki- és áttelepítésének szervezése és a politikai igazolások kiadása volt.
A háborús károk helyreállítása után a nagybörzsönyiek hozzáfogtak falujuk rendezéséhez, szépítéséhez. Több éven át fásították a ganádi vicinális útmentét, a templom, a főtér, a strand, a Báró-kút és a Pánholc-hegy környékét. Az 1960-as években beépítették a foghíjas telkeket, csinosították a girbegörbe utcákat, megszüntették a törkölygödröket. 1977/78-ban befejeződött a Hunyadi tér rendezése, a közvilágítás korszerűsítése. Az 1980-as évek elejétől kezdték meg házhelyek kimérését és kiosztását, hogy magánlakások, üdülők épülhessenek rajtuk. 1986-ban még csak 74 volt a magánüdülők száma, de egyre többen, főként budapestiek vásárolnak régi lakó- és présházakat, hogy hétvégi házzá alakítsák át azokat. 1982-ben megszüntették azt a gyakorlatot, hogy a présházak közötti területeket tartós földhasználatba adják, mert ez a területek összképét rontotta. 1990-ben természeti területi védettséget kapott a Szent István templom, a Pánholc-hegy és horgásztó környéke.
A település zártsága – és gyakran politikai okok – miatt időnként hátrányos helyzetbe kerültek a nagybörzsönyiek. A villanyvilágítást csak 1954. december 24-én vezettek be, de Ganádpusztán még 1966-ban sem volt villany.
A település arculatához még ma is hozzátartoznak a közkutak, a kerekes kutak, habár az utóbbiak többségét már nem használják vizük magas nitráttartalma miatt. 1982-ben kezdték meg a közműves vízellátás és a báró-kúti vízbázis kiépítésének előkészítését, és 1990-re megépítettek 12,8 kilométer vízvezetéket, 51 tűzcsapot, 48 közkutat, szivattyúházat és két százköbméteres tárolómedencét. A járdák építését csak 1971-ben kezdték meg, s 1988-ban is még csak nyolc kőburkolatos utca volt (7863 méter út és 8247 méter járda). A közcsatorna hálózat kiépítését napjainkban tervezik. A gázvezeték gerinchálózatának lefektetése megtörtént.
A másik, mindig fájó pont a gyenge közlekedés . Az első autóbuszjárat a háború után csak 1948-ban indult meg, s egy évvel később a járat már a községbe is bement, naponta négyszer. 1949-ben még hiába kérte a község a Nagybörzsöny–Márianosztra közti erdei vasút helyreállítását, ez csak később történt meg, de 1984-ben meg is szűnt ez a közlekedési lehetőség. Azóta a síneket és talpfákat is felszedték. Rövidebb időszakokra ismét beindították a járatokat a Nagybörzsöny–Nagyirtáspuszta közti szakaszon, de a vonatok – több eredménytelen kísérlet után – ma sem járnak.
Az 1945-től bekövetkezett politikai–gazdasági változások közül a községek gazdasági életét leginkább a földreform befolyásolta. Nagybörzsöny esetében azonban a birtokszerkezet szinte semmit nem változott, a tulajdonviszonyok pedig sajátos formában módosultak. Ennek egyrészt a már ismertetett politikai okai voltak, másrészt a szűk határ miatt viszonylag kis terület volt ki- vagy újraosztható. Állami tulajdonba (Váci Erdőgazdasági N. V.) került az esztergomi érsekség birtoka (5624 hold), herceg Breuner Károly örököseinek Ganád pusztai birtoka (180 hold) és a német lakosságtól elkobzott területek (352 hold). Valószínűleg a büntetés része volt, hogy a Ganádi major földjeit ipolytölgyesiek kapták, majd 1946-ban, látván, hogy jó néhány nagybörzsönyi családnak szinte semmi föld sem jutott, 87 holdat visszavéve, fél és egy holdas parcellát osztottak ki nyolcvan család között.
A birtokok nagysága a következőképpen alakult: 1–5 holdig 185 gazdaság (558 hold), 5–10 holdig 113 gazdaság (778 hold), 10–15 holdig 24 gazdaság (296 hold), 15–20 holdig 7 gazdaság (124 hold), 20–25 holdig 1 gazdaság (25 hold), összesen 330 magángazdaság (1781 hold, ebből 1503 hold szántó), valamint az állami erdőgazdaság (5624 hold). Az Ipolyon túli csehszlovák területen 15 itteni „kettősbirtokos” család, míg a túloldalról kettő bírt magyarországi földet. A nagybörzsönyi családok közül azonban csak három kapott a határátlépésre feljogosító kettősbirtokos igazolványt. A nagybörzsönyiek gazdasági felszerelése rendkívül hiányos volt 1945-ben: 32 ló, 4 ökör, 140 tehén és négy kis traktorral (cséplőgép) rendelkeztek.
Az első termelőszövetkezet, a Kossuth Tszcs 1948-ban alakult meg, melybe a Felvidékről áttelepítettek közül senki sem lépett be. Mindössze 260 hold földet vittek be a tagok a közösbe. 1950-ben nyolc kulákot is összeírtak, akik között mindössze egy földműves volt, a többi bércséplő, kereskedő és vendéglős. A tsz-átalakítás 1955-ben is csak döcögve haladt, mindössze tizenkét taggal bővült a létszám. A „hibát” – a korra oly jellemző vélekedés szerint – külső tényezők okozták, azok a községbe „visszaszivárgó” kitelepítettek, akik „… zavarják az itt lakó áttelepült magyarokat”.
1956-ban időlegesen feloszlott a Kossuth Tszcs, majd beolvadt az 1959. március 8-án alapított Hunyadi Tsz-be. Ebbe már kétszáz család lépett be, a lakosság 85 százaléka. A település bizonyítani akart ország-világ előtt, túltenni önmagán és a szomszédos településeken, amikor rátért a kollektív gazdálkodásra, és 1960. április 4-én elnyerte a „szocialista község” címet.
A nagybörzsönyi tsz gabonát, silókukoricát, zabosbükkönyt, dohányt, szarvaskerepet termesztett, kerti növényeket, majd az 1960-as évek elejétől egyre több gyümölcsöst – almát, kajszibarackot, málnát, epret, szamócát, ribizlit és dióst – és faiskolát telepítettek. Ekkor alakították ki a háztáji földeket 370 holdon. Az állatállomány mindig viszonylag alacsony maradt, viszont jelentős volt a méhészet. 1967-től ipari jellegű tevékenységet is folytattak (üvegcső előkészítés, ládagyártás, műszergyártás, forgácsoló üzem, szeszfőzde, 1976-ig szikvízgyártás), és a tsz kőbányát működtetett. 1974. január 1-jén a nagybörzsönyi és a letkési tsz egyesülésével létrejött a letkési székhelyű Ipolyvölgye MGTSZ. Az 1980-as évektől egyre több területet adtak ki háztáji művelésbe, ahol bogyós gyümölcsöket termesztettek, s a termést a tsz vásárolta fel. Ennek ellenére, mint a volt tanácselnök egy 1984. évi vb-ülésen megjegyezte, „… a régi időkben még harcoltak a földért, ma viszont a fiataloknak már nem kell, az idősek pedig nem bírják művelni”. 1989-ben megalakult a Földhasznosító és Kiválást Szervező Bizottság, mely a tsz-ből való kiválást és új szövetkezet szervezését készítette elő. 1990-ben megszervezték a Gazdakört is, húsz taggal.
Külön kell említenünk a hajdan volt híres nagybörzsönyi szőlőművelést. Az elvadult szőlőket kivágták, helyükbe gyümölcsösöket telepítettek. Úgy tűnik, az 1960-as évek közepéig nem volt különösebb baj a szőlőtermesztéssel, ámbár a kollektív művelést és a nagyüzemi művelést nem szenvedhette. 1956-ban még nyolc hegybírót választottak, de a szőlő egyre jobban veszített jelentőségéből. 1973-ban ugyan volt 265 szőlőtermesztő, akik azonban „mind régi, rossz szőlőterületekkel” rendelkeztek. Ezek nagy részét kivágták az 1980-as évek végére. Így áldozott le a nagybörzsönyi szőlőtermesztés napja.
A Nagybörzsönyi Volt Erdő és Legelő Közbirtokosság 325 tagja 888 1/2 joggal rendelkezett, és közösen birtokolt 719 hold erdőt, 107 hold legelőt és 14 hold kopár területet. 1951-ben szerződés alapján átadták erdeiket kezelésre az állami erdőgazdaságnak. 1966-ban országosan felszámolták e társulatokat.
1950-ben külön legeltetési bizottság is alakult (elnök: Párt Márton), és tagjai sertést, kecskét és szarvasmarhát tartottak. 1960-ban beolvadt a tsz-be.
A Nagyirtáspusztán, majd a faluban székelő Váci Erdőgazdasági N. V., később Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Nagymarosi Erdészetének kirendeltsége, 1945-től biztos megélhetést nyújtott hetven–nyolcvan családnak. Az államosított Pális-féle fűrészüzemet az erdőgazdaság vette át, s a meginduló ércbányászathoz szükséges fűrészárut állította elő.
1946-ban még 67 iparengedélyhez kötött iparost és házipart űző személyt írtak össze a községben. Volt közöttük asztalos, bércséplő, kosárkötő, fakitermelő, ács, kocsmáros, fuvaros, borbély, kereskedő, cipész, kovács, kőműves, kádár, szeszfőző, bérfűrészes, fenyőkereskedő, szikvízgyártó, bognár, molnár, szabó, hentes és pék. 1952-re valamennyi iparengedélyt felülvizsgálták, majd többségüktől bevonták, felszerelésüket államosították. Voltak, akik a tsz-ben folytatták a mesterségüket, de az 1960-as évek közepén már csak mindössze tizenöt magánkisiparos működött a faluban. Ezt követően az 1980-as évek végéig folyamatosan tovább csökkent a kisiparosok száma.
A Nagybörzsönyi Központi Szeszfőző és Gyümölcsértékesítő Szövetkezet önkormányzatát 1949-ben felfüggesztették, államosították, majd beolvasztották az FMSZ-be, 1959-től pedig a tsz folytatta ezt a tevékenységet. A megszüntetett Hangya Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet helyén 1949. május 1-jétől működött a Nagybörzsönyi Földműves-szövetkezet, később a Vámosmikola (majd Szob) és Vidéke FMSZ, majd ÁFÉSZ.
A kereskedelmi ellátás színvonala mindig vitatéma volt a község lakossága, vezetősége és a bolthálózatot fenntartó cégek között, mivel a nagybörzsönyi kitérő nem hozott elég nyereséget. A faluban sokáig csak egy vegyes- és egy élelmiszerbolt, egy hentesüzlet, egy kocsma és egy terményfelvásárlási telep működött. 1969-ben történt az egyetlen nagyobb beruházás, a bisztró és az önkiszolgáló vegyesbolt megnyitása. Ez utóbbit 1986-ban abc-áruházzá alakították át. A hetipiaci napokat szombatonként tartották, a négy országos vásárt (január 3., június 15., augusztus 5., október 18.) 1979-ben rendezték meg utoljára, mivel a kicsinosított főtér már nem volt alkalmas erre a funkcióra.
A pénz- és hitelintézetek közül 1964-ben nyitott fiókot az Állami Biztosító szobi irodája, 1965-ben az OTP Vámosmikolai fiókja, 1979-ben a Nagymaros és Vidéke Takarékszövetkezet. A postahivatalt 1949-ben helyezték a község határáról a főtérre.
Az orvosi ellátás megoldatlansága jelentett sokáig neuralgikus pontot a nagybörzsönyiek életében. Az 1828-as összeírásból tudjuk, hogy időnként itt tartózkodott a kerületi orvos, a XIX. század közepétől a vámosmikolai, néha az ipolyszalkai körzeti orvos látta el a községet. 1953-ben lett Nagybörzsöny körzeti orvosi székhely, s innét járt át az orvos Letkésre és Ipolytölgyesre. 1945-től egy-két bába is működött. 1956-ban megszervezték az önálló védőnői körzetet. A korszerűtlen rendelő és orvosi lakás helyett 1986-ban épült községi összefogással új rendelő. 1977-ben létesítettek 25 férőhelyes szociális otthont, öregek napközi otthonát az egykori Zsember-féle házban, mely területi szociális gondozást, étkeztetést is végez. A rossz egészségügyi ellátás miatt működött korábban a Börzsöny falvaiban több népi gyógyász, csontkovács, füvesasszony és kuruzsló, akik viaszöntéssel, ráolvasással, gyógyfüvekkel, köpölyözéssel és szenes vízzel „gyógyították” a betegeket.
A községben 1935-től megszervezett fizetővendég-szolgálatot újította fel 1947-ben a Magyar Országos Idegenforgalmi Hivatal, és a 61 községből álló országos hálózatot tovább bővítve, Zebegény, Szokolya, Perőcsény, Diósjenő, Rétság és Szirák mellett Nagybörzsönyt is bevonták az IBUSZ fizetővendég-szolgálatába. A börzsönyieket biztatták, hogy bútorozott lakásaikat adják ki a nyaralóknak, mondván: „A gazda pénzt kap a nyaralóvendégtől a lakás használatáért. E pénzből az évi adóját kifizeti. A nyaralónak eladhatja tej és tejtermék feleslegét, baromfiállomány feleslegét, és kellemes órákat tölthet a városból falura került kedves nyaralóinkkal.” 1949-ben harminc magánház fogadhatott hatvan–hetven nyaralót. Egy személynek a szállás napi négy–öt, az ellátás tíz–tizenöt forintba került.
A minisztertanács 1967-ben nyilvánította idegenforgalmi hellyé Nagybörzsönyt, azonban a fejlesztés e területen csak döcögve haladt. 1984-ben is mindössze hat, nyaranta kiadó szoba volt. Mivel a falusi turizmus – napjainkig – nem honosodott meg, a község másik utat is járt az idegenforgalom fellendítése érdekében: az 1980-as évek eleje óta értékesítenek telkeket üdülők építéséhez, például a Hosszú-völgyben. 1987-ben megszervezték a Börzsöny Tours idegenforgalmi kisszövetkezetet. 1982-ben úttörőtábor épült Kisirtáspusztán, a strandfürdő mellett, s ez a mai napig is ifjúsági táborként működik. A Börzsöny-hegységben Nagyirtáspusztán és Kisirtáspusztán több kulcsosház is várja a vendégeket, és az utóbbi időben épült meg Nagyirtáspusztán – az autóval csak Kóspallag felől megközelíthető – exkluzív Szent Orbán fogadó.
A börzsönyi hegyvidék egyike hazánk legvonzóbb tájainak, melynek egyes részei a mai napig szinte érintetlenül maradtak fenn. E természeti kincs védelme, megóvása érdekében több évtizede küzdelem folyik, amit azonban néha alárendeltek az üdülőterületi fejlesztési elképzeléseknek. 1965-ben adta ki a kormány a Dunakanyar regionális fejlesztési tervéről szóló határozatát, ami a Dunakanyart elsősorban a főváros és környéke lakossága számára kívánta üdülési célra, ezen belül a Börzsöny-hegységet a vadászat, a természetjárás és a téli sportok űzésére alkalmassá tenni. Hasonló – mint írták, „közjóléti” – célt szolgált az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság területén 1972-ben létrehozott parkerdő.
A Börzsöny-hegység valóban nagy látogatottságnak „örvendett”, ami azonban „lelakottsághoz” vezetett. A Börzsöny további pusztulását megakadályozandó alakították ki 1978-ben a Börzsönyi Tájvédelmi Körzetet, védetté nyilvánítva 17 897 hektár nagyságú területet. Egy újabb természeti károsodást volt hivatott kivédeni az 1991-ben meghozott országgyűlési határozat, mely létrehozta az akkor még Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasággal közösen a Duna Ipoly Nemzeti Parkot. Ugyanis a nagymarosi vízlépcső megépítése esetén tervezési hiányosságok miatt romlott volna az itteni települések vízellátása, nőtt volna az árvízveszély, és az élővilág is kiszámíthatatlanul károsodott volna.
A nemzeti park területéhez tartozik a mai napig – többek között – a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet és az Ipoly-völgyi Természetvédelmi Terület. A Nagybörzsöny községhez tartozó határból 75 hektár szántót, 44 hektár gyepet, 0,3 hektár szőlőt, 0,2 hektár gyümölcsöst, 81 hektár erdőt és 7 hektár termelés alól kivett területet nyilvánítottak különösen védetté.

A községháza az 1960-as években

Hétvégi háznak felújított lakóház

Kerekes kút

Megállás! Végállomás!?

A termelőszövetkezet gazdasági épülete

A Hunyadi tehénistállója az 1960-as években

A bisztró és a vegyesbolt avatása (1969)

Az egykori orvosi rendelő és lakás

Az új orvosi rendelő és szolgálati lakás

A szociális otthon

Az egykori úttörő, ma ifjúsági tábor bejárata

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi