Kincs a falu alatt

Full text search

Kincs a falu alatt
A falu alatt fekvő lignittelepről még beszélnek az idősebbek. A Pápai utcai („Páputca”, jelenleg Dózsa György utca) házak mögött húzódnak a bányakertek a korán letűnt noszlopi szénbányászatra utalva. A község kőszénkincséről a XIX. század második felétől tudomása volt a szakembereknek. 1867-ben már a kutatott és számon tartott területek közé tartozott. Kútásás alkalmával bukkantak a szénre a római katolikus templomtól keletre eső falurészen, Kovachich János telkén. Az 1800-as évek végén feltáró bányaműveleteket végeztek Noszlopon. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy franciák dolgoztak a határban. Az egyik kutatófúrásuk nyomán hirtelen hatalmas vízoszlop tört fel. A község népe csodájára járt, ilyen „szökőkutat” még sohasem láttak. Elöntötte a környező földeket. A falubeliekkel közmunkában árkot ásattak, amely a Hajagosba vezette. A nagy erővel felszínre törő vizet nehezen tudták elzárni, el kellett tömíteniük a kutatófúrást. A Kovachich-féle kútban tizenkét méter mélységben talált telepet 1900-ban már bányavágatokkal, tizenöt méteres lejtős és légaknával feltárt terepként jellemezték. Ebben az évben a terület további kiterjedésének megismerése újabb, immár száztíz méterig hatoló fúrásokat mélyítettek. A széntelep vastagságát 2,2–4,12 méterben állapították meg. A telepet a helyenkénti vékony meddőbeágyazások három-négy padra osztották.
Az első világháború után a rég ismert noszlopi kőszén kibányászására bányatelepet nyitottak. Meinhardt Vilmos bányaigazgató a tanítói és a plébániakertek alatt indította el a bányaművelést. 1921-ben a kis kapacitással működő bányáról Korompay Lajos írt szakvéleményt. Tőle idézzük az alábbi mondatokat: „…a telep kelet-nyugati kiterjedése cca. 600 m, átlagos szélessége 150 m, az eddig ismert produktív terület teljes egészében Noszlop község belsősége alatt fekszik 35-100 m mélységben. Maga a bánya a széntelep kibúvásán telepített cca. 30 m hosszú 25 fok alatt lefelé menő lejtős aknácskából, s az ebből kiinduló egy-néhány méter még bejárható folyosóból áll. A széntelep e része a védő pilléreken kívül nagyrészt lefejtett. A művelés alatt álló telep 2 padból áll. A felső 2 m vastag tiszta, teljesen meddőbeágyazás-mentes… egy 20 cm-es palabeágyazás választja szét az alsó gyengébb minőségű teleprésztől.”
Az 1920-as évek elején a korábban mélyített lejtaknától északnyugatra, mintegy kétszázötven méterre új légaknát építettek körülbelül harminc méter mélységben, amelyet összekötöttek az előzőkben kihajtott és a lejtős aknákhoz csatlakozó vágatokkal. A noszlopi bányát a Noszlopvidéki Kőszénbánya Rt. pápai székhelyű bányaigazgatósága üzemeltette, általában azonban Somló-vidéki Kőszénbánya néven volt ismert szakmai körökben.
1923-ban a bánya igazgatója 2170 katasztrális hold területre vonatkozóan megszerezte a szénjogot a noszlopi kisgazdáktól. Erre a területre a Magyar Királyi Bányakapitányság József védnéven bányatelket adományozott.
1923-25 között újabb fúrásokat mélyítettek. A már ismert kelet-nyugati irányban mélyülő, észak–déli irányban százötven–kétszáz méter szélességű területrészen kívül a kutatás nem hozott kedvező eredményt. A bánya nyugati terjeszkedésével a vízdús oligo-miocén korú rétegekből beáramló víz a további bányaművelést gazdaságtalanná tette, a tárnák víz alá kerültek. A kertek alsó része lesüllyedt, a kőkerítések leomlottak. A lakossági károkat nem térítették meg, mert a vállalat csődbe jutott. A bányánál alkalmazott helybeliek elveszítették munkahelyüket, más megélhetést kellett keresniük. A bányakerteket a gyerekek vették birtokukba, szívesen játszottak az elhagyott területen.
A szakemberek a kudarc ellenére sem mondtak le a térség szénkincsének mind teljesebb feltárásáról. Hosszú szünet után 1967 és 1981 között tizennégy térképező fúrást végeztek az egykori bánya körzetében. Ötven–százötven méteres mélységhatárig hatoltak le. A kutatófúrások nem hoztak azonban eredményt, a már ismert területi kifejlődést igazolták. 1984-ben a falu lakott területétől északra öt, mintegy ötven méter talpmélységű fúrást mélyítettek az esetleges külfejtésre alkalmas lignit feltárására. Azonban a fúrások eddig a mélységig meddőnek bizonyultak. A közép-dunántúli szénbányászat közelmúltbeli leépülésével már nem is számíthatunk a bányaművelés újraindítására Noszlopon. A lignit tovább érik a falu alatt, várva, hogy egyszer majd energiaforrásul szolgálhasson a környék lakosságának.
A bakonyalji táj földje köves, karsztos. A legelőket járó állatok gyakran a sóskövek közül kénytelenek előkeresni táplálékukat. Némely dűlőben szántáskor bőven vet fel követ az eke. A Vörösharaszt talaja különösen köves. A nagyobb darabokat összegyűjtötték, és a dűlő végére hordták, esetenként utat javítottak velük. A gazdák a kevésbé értékes, alig termő földrészeiket rétnek, legelőnek hagyták. A határbeli munkák idején állataikat pihentették, legeltették itt.
A falutól nyugatra eső szántók talaja a legjobb minőségű. A humuszon kiválóan terem a búza, míg másutt inkább a rozs. A bogdányi határ Homok-dűlőjéből építkezéshez homokot termelnek ki. A kisbogdányi Agyagosi telekről a közeli téglagyárat látták el agyaggal.
A noszlopiak többsége szereti és jól ismeri a község határát, ragaszkodik a felnevelő tájhoz, amely változatosságával nemcsak gyönyörködtet, hanem pihenést is kínál a mindennapok hajszájában. Kedvelt családi kirándulóhely az egykori Pityer-malom környéke, a Hajagos erdőbeli szakasza és a berkek, erdők gombában, vadvirágokban gazdag világa. Alkalmi látogatásaikon az elszármazottak szívét is megdobogtatja az ismerős, soha nem felejthető, álmaikban mindig élő szülőföld.
A fővárosba szakadt ifjabb Trombitás Endrét még gimnazista korában több vers megírására ihlette a falu és annak határa. A Hej, noszlopi szőlőhegy és A csodálatos határ című versét meg is zenésítette Dezső Lajos, a helyi tanító bátyja. Ez utóbbi nóta szövegét idézzük: „Feljött a nap a bakonyi hegyek fölött / csendesen csörgedez a Hajagos-patak, / Lejárnak rá inni a szomjazó vadak. / Fülemile szól a fenyőlombok között / Szólj csak, fülemile, dalold el, kismadár / Milyen gyönyörű ez a noszlopi határ! / Puha szellő libben, s az is azt súgja már, / Milyen tündéri szép a noszlopi határ. / Nem hallik zúgása a Pityer-malomnak / Csendesen hallgatja szavát a vadonnak. / Én is azt hallgatom, s szavát megértem már / Előttem legszebb táj a noszlopi határ.”

Csorda a falu határában

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi