II. A vasvári káptalan oklevele Itemer fia Péter és Oszkói Márkus közötti egyezségről (1292)
II. A vasvári káptalan oklevele Itemer fia Péter és Oszkói Márkus közötti egyezségről (1292)
Mi, a vasvári Szent Mihály-egyház káptalanja jelen levelünk erejével tudomásul adjuk, hogy személyesen megjelenvén előttünk Itemer fia Péter egy részről, más részről pedig Oszkói Márkus (Markys de Ozkou) előadták, hogy ugyanezen Péter Márkust bírósági úton Miklós nádor úr személye elé idéztette egy bizonyos föld ügyében, amely az Itemerrel rokonságban álló Herena-tól és Guge-től jutott Márkusnak. Ez az ügy a felek között egy ideig vita tárgya volt, végül a békesség kedvéért megbízható férfiak döntésével a következő békés megegyezésre jutottak: hogy a nevezett Márkus hét márka fejében átengedi a vitatott földet Péternek, hogy azt mind ő mind pedig leszármazottai békésen, háborítatlanul és visszavonhatatlanul birtokolják. Ennek a földnek a határai ebben a sorban következnek: az első határjel északfelől indul, ahol két, Peresztegről (Perezteg) és Kámból (Kaan) érkező út összekapcsolódik, innen tizenegy határjelen keresztül leereszkedik a Sédfő (Sedfeu) rétjéig, ahol a határjelek összekapcsolódnak a fent nevezett Péter más határjeleivel. Ezeket a határjeleket, amelyek Oszkó földet nyugat felől Péter részére, kelet felől pedig a nevezett Márkus részére határolják el, Péter állította és emelte. Hogy mindez hatályos legyen, kiadtuk pecsétünkkel megerősített jelen levelünket, egyházunkban Mihály lévén a prépost, Kozma a kántor, Balázs az őrkanonok, Péter pedig a dékánkanonok, az Úr megtestesülésének ezerkétszázkilencvenkettedik esztendejében.
(Eredeti latin nyelvű oklevél a Festetics család levéltárában, MOL DL 91. 139; kiadása UB II. 275–276. o. A szerző fordítása. Zárójelben az eredeti névalakok.)
