Az Esterházy-uradalmak központja
Az Esterházy-uradalmak központja
A török kiűzése, azaz Ozora felszabadítása Simontornya és Pincehely visz-szafoglalásával egy időben, 1686. szeptember 26–27-én történhetett. Az ostromot nemcsak a vár sínylette meg, a templomot is fölrobbantották, s feltehetően maga a település is belerokkant.
Mivel a bécsi kormányzat a visszafoglalt területeket új szerzeménynek tekintette, felállította a Neoaquistica Commissiót vagyis az Újszerzeményi Bizottságot.
A török elől elmenekült birtokosok leszármazottaival gyakran egy időben nyújtották be igényüket ugyanazon területre a török megszállás alatt jószágaikhoz jutók. Így történt ez Ozora esetében is. Az Esterházyakkal szemben a Héderváryak örököseként Ozorára és Tamásira a Viczayak is bejelentették igényüket. Közöttük azonban per helyett egyezség született. Esterházy Pál herceg a vitatott birtokokat ezerötszáz aranyért 1698-ban megvásárolta, 1702-ben pedig okiratokkal bizonyította jogait a Török–Nyáry leszármazók egykori vagyonára. Ezt követően Lipót király megerősítette őt Ozora, Tamási, Koppány, Simontornya, Kaposvár birtoklásában.
Valójában az ozorai domínium ügye ezzel még nem zárult le, mert a királyi jogi ügyek intézője 1735-ben, a felülvizsgálat során észrevette, hogy az 1702-es donatio hibás, ugyanis több abban felsorolt birtok nincs az Esterházy család kezelésében, ugyanakkor jó néhány olyan birtokot használnak, amely nem szerepel az adományos levélben. Megoldási javaslatát előterjesztette az uralkodónak. A hivatali fórumok abban az időben is lassan működtek, ezért a reális, módosító okirat csak tíz év múlva készült el. A Mária Terézia által Esterházy Pál Antalnak 1745-ben kiadott új donatio a tényleges használatnak megfelelően tartalmazta az Ozora és Dombóvár körüli területeket, és nem szerepelt benne Tamási, Kaposvár és Pincehely. A herceg ezen új okiratért, amely a derecskei, bujáki, lendvai uradalmára is vonatkozott, harmincezer forintot fizetett a kincstárnak. Ezzel a megoldással megszűnt a birtokokért ellene indítható perek jogalapja.
A török kiűzését követő 1688-as összeírásból megtudhatjuk Ozoráról, hogy a település fölé magasodó, négyszög alaprajzú, kőből épült vár nyugati oldala félig ledöntött állapotú, mindössze négy boltozott pincéje maradt épen. A vár alatt elterülő mezővárosban 147 ház található. A település elkülönült magyar és rác Ozorára, majorság, valamint két malom tartozott hozzá, határában szőlők, szántóföldek terültek el. A megművelt területeknél jelentősebbek a legelők. Az 1689-es úrbéri összeírás szerint „Ozorán, hol korábban török őrség volt, százötven fő lakik, birtoklására a nádor tart igényt”. Némileg meglepő az a megjegyzés, hogy „van minden szükséges bőségben”.
1690-ben a várat nagyon öreg kastélynak nevezik, s megemlítik a mellette álló templomot, valamint a Sión átvezető hidat. A lassú fejlődést jelzi, hogy ekkor már 153 háza volt a mezővárosnak, amelyből azonban 49 fából készült. A lakosság felét 46 hajdú és 30 szabad (nádori) katona jelentette. Egy századvégi német nyelvű összeírás ennél is több, kétszázat meghaladó magyar és rác katona állomásozásáról ír. A szerző megjegyzi, hogy az egykor valószínűleg szép várkastély teljesen romos. A katonák beszállásolása tehát csak a lakosság házaiba történhetett.
Az ozorai uradalom néven ismert terület a váron, a mezővároson, Simontornya, Tamási uradalmain kívül további 21 települést foglal magába. Ozorához tartozik Törökkoppány, Döbrököz, Dombóvár és Kaposvár vára uradalmával együtt. Ezen várak tulajdonjogába, I. Lipót király parancsára, 1702-ben véglegesen herceg Esterházy Pál nádort iktatták be. Ettől kezdve e birtokokat együtt kezelték.
Ugyanebben az évben készült összeírás szerint Ozorához tartozott Döbrönte-, Borzás-, Gyánt- és Dorogpuszta mellett Pincehely, Regöly, Nagyszokoly, Pári, Tengőd, Bedeg, Értény, Kecsege, Majsa, Kónyi, Tamási és Törökkoppány település, valamint az alábbi puszták: Edelény, Csallányos, Nyári, Adorján, Biród, Henye, Kistava, Kosba, Martinca, Medgyes, Ság, Fornád és Szentmárton. Az uradalom része a Sió bal partján fekvő Tóti- és Sáripuszta is.
Bár a Rákóczi-szabadságharcban Ozorának nem volt szerepe, az Esterházy-birtok működésének, irányításának helyreállítása csak 1712-ben történt meg. Az uradalom szervezett újjáépítésére még ennél is évtizeddel később került sor.
A mezővárosból irányított dél-dunántúli uradalmak a családi hitbizományba tartoztak. Ezek a hitbizományok királyi engedéllyel jöhettek létre, mintegy Lipót engedményeként arra a gesztusra, hogy 1687-ben a magyar nemesség lemondott szabad királyválasztási jogáról. Esterházy Pál e hitbizományt 1695-ben hozta létre. Az alapító 1715-ös halálakor Gábor fiára hagyta a birtokot, aki testvéreivel, Mihállyal és Józseffel osztozott azon 1721-ben, ám valamennyien még ugyanebben az évben meg is haltak. Ezt követően a család óriási vagyonának egyetlen örököse József kiskorú gyermeke, Esterházy Pál Antal lett. A domíniumot felnőtté válásáig nagybátyja, Erdődy György vezetésével gyámtanács irányította.
Az 1712-ben újjászervezett uradalom felügyelője Egry László lett. Az ő irányítása mellett indult meg az újjáépítés és a szervezett gazdálkodás. Ez a folyamat szinte minden településen a lakossági létszám növelésével, falvak újratelepítésével kezdődött. A benépesítés egybeesett az uralkodó, III. Károly politikai elképzeléseivel. A fegyverek elhallgatását követően megindult az országon belüli lakosságmozgás. Ekkor főleg a népesebb vagy kevés termőföldes peremmegyékből spontán vagy szervezetten települtek az egykori hódoltsági területekre.
A népesség növelésével egy időben megkezdődött a folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, erdők kiirtása is. A gazdálkodás megindulása pedig együtt járt az uradalmi építkezések beindulásával. Elhelyezték az irányítókat, hivatalokat létesítettek, fedél került a szakemberek, mesteremberek feje fölé. Ozorán például el kellett helyezni a dél-dunántúli Esterházy-uradalmakat összefogó inspektort és számvevőt, az ozorai tiszttartót, a számtartót, a pénztárost, az uradalmi ügyvédet, a sáfárt, a kasznárt, az erdőmestert, az írnokokat, erdészeket. Ugyancsak lakás kellett a kertészeknek, az uradalmi iparosoknak: a kovácsnak, a lakatosnak, az asztalosnak, a pintérnek s másoknak. A század folyamán többségük uradalmi házakban lakott és uradalmi műhelyekben dolgozott. Mivel Ozora uradalmi központ lett, el kellett helyezni a más uradalmakból időnként berendelt tisztviselőket, alkalmazottakat, ezért szálló, vendéglő is épült. Az uradalmi pálinkaégető és sörfőzde termékeit a szintén csak saját bort mérő uradalmi kocsma forgalmazta, de volt mészárszéke is. A rác, és zsidó kereskedők engedéllyel telepedtek le a mezővárosban.
A felsorolt épületek mellett a legelőkelőbb „vendég”, a herceg fogadására is minden központban kellett építeni a kor stílusának megfelelően egy parkos környezetben elhelyezett, de abból kiemelkedő és látványosan elkülönülő barokk stílusú kastélyt. Az uradalmi épületek maradandó anyagból, kőből és téglából készültek.
A gyám, Erdődy György már 1722-ben rendelkezett az uradalmi inspektorok azon feladatáról, hogy a hatáskörükbe tartozó várak és kastélyok állapotát figyelemmel kísérjék, és a szükséges javításokra javaslatot tegyenek. Az 1722-es felmérésben az ozorai vár olyan romként szerepel, amelynek magas falai lehetővé tennék uradalmi célú felhasználását. A településen található ferences kolostor és templom maradványai még romjaikban is fölségesek, írja az egyik hivatalos kiküldött. (A következő félszáz év alatt e romok tégláit az új uradalmi épületekhez és a plébánia építéséhez használták fel. Csak a föld alatti építményrészek, mint például a kripta, maradtak meg.) Öt évvel később Gaál Gábor inspektor jelentette, hogy a vár tisztítását megkezdte, és abból magtárat szeretne kialakítani. Újabb évek teltek el, mire a terv jóváhagyására sor került és a költségeket az uradalom bevételeiből ki lehetett fizetni. 1733-ban fejeződött be a várban folyó építkezés. Ettől kezdve szerepel az uradalmi kimutatásokban az épület gondnoka, az ozorai várnagy személye.
A vár 1733-tól az uradalom központja, benne ekkor még nem magtárak, hanem az uradalmi központ hivatalai, és tisztviselőinek lakásai kerültek elhelyezésre. A középkori épületből csupán az északi szárny alatti dongaboltozatos pince maradt változatlan. Magát a kastélyt simára vakolt homlokzatával igencsak puritánra formálták, mindössze sarkait díszítették a vakolásba karcolt kváderkő utánzatokkal.
A valaha az építményt övező falszoros helyére telepített parkkal az új kétemeletes barokk kastély ugyanúgy magasodott a település házai fölé, mint egykor a középkori vár. Az uradalmat irányító alkalmazottak mellett itt kapott helyet a börtön, itt tartotta üléseit a földesúri bíróság, itt tárolták az uradalom bortermését és a század közepétől egyre növekvő mennyiségben a gabonát.
A falu középkorban épült, romos állapotú templomának javítását, az ozorai plébános kérésére, 1725 őszén Erdődy György engedélyezte. Az 1729-es újabb kérelemben az ozoraiak írják, hogy az elmúlt esztendőben a „Szent egyházat újonnan fundamentumtól építettük”. Hogy ez szó szerint értendő, kutatók vitatják. Mivel a község kölcsönpénzen építkezett, az uradalomtól kérte az oltár elkészítésének támogatását. Alig tíz évvel a korábbi építkezések után már, a templom bővítését tervezték. Az 1738-as tervből két év alatt a szentély melletti bővítés, a kegyúri oratórium építése valósult meg. Az 1740-es összeírás szerint a Szent István magyar király tiszteletére emelt ozorai templom elkészült.
A jelentős gabonatermést betakarító uradalomban fontos szerep jutott a feldolgozásnak. 1688-ban az összeírásban szereplő két vízimalmot 1736– 1737-ben az uradalom szerződtetett molnárokkal és a helyi lakosok robotjával újjáépíttette. A Sión át vezető híd két oldalán elhelyezett két kerékre járó malmok fából készültek. 1751-ben új malom építésének tervezésére kérték fel Zinner Wimpassinger kismartoni építőmestert. Több tervet is készített, például az ozorai oldalon háromkerekű kisebb, a kulapusztai oldalon pedig négykerekű, nagyobb malommal. Egy másik változat szerint a kulapusztai részre már hatkerekűre bővített épületet tervezett. Az Esterházyak uradalmaiban, így az ozoraiban is gyakran foglalkoztatott vállalkozó és céhes építőmester volt Wimpassinger. Valószínűleg ő tervezte az ozorai vár újjáépítését is. Carl Jungbert kőművespallér pedig alkalmazottjaként dolgozott itt.
Az 1740-es évekre kiépült ozorai uradalmi központ az átalakított várból, a templomból, a plébániából, az Egry, az Erkényi-, az Árvay-kúriából, megyei szállásházból a borkiméréssel, a vendéglőből, sörfőző és pálinkaégetőből, mészárszékből, görög kereskedők boltjából és az iparosoknak bérbe adott uradalmi házakból állt. A felsorolt téglaépületek látványosan elkülönültek a jobbágyok fából emelt házaitól. Ezek az egykori kolostor romja előtti kútig (Barát-kút), a Sió mentén pedig a Fürgedre vezető útig helyezkedtek el. A Sió partján a posztómalom, a kékfestőüzem és további három malom működött. A belterületen kívül a Sió túlsó oldalán fekvő Tóti- és Sáripuszta, továbbá Döbrönte-, Gyánt- és Borzáspuszta is Ozorához tartozott.
1739 és 1744 között épült fel a kulapusztai kastély, valamint a méntelep és lovaglóiskola. A szükséges anyagokat az uradalom saját telepeiről biztosította. Téglának a vályogot Ozorán vetették és égették, a faanyagot a kaposvári uradalom erdőiből, a meszet a Veszprém megyei Ösküből szállították.
A kastély mellett fekvő, fapalánkkal bekerített vadaskert 1758–1761 között készült el. (Jelenleg a község tulajdonában csonkán és elvadult állapotban várja védetté nyilvánítását és újjászületését.) Ezt követően már semmi sem indokolta, hogy a korábban kastéllyá átalakított vár korábbi funkciójában megmaradjon. 1743 elejétől termeit gabonával kezdték feltölteni. 1746-ban Wimpassinger építőmester tervet készített a magtárrá alakításhoz, az épületben csak a tiszttartói lakás és az iroda maradt. Az új inspektor, Tanhoffer József már ekkor új magtár építését szorgalmazta, mert szerinte a kastély alkalmatlan és ráadásul kicsi az uradalom gabonájának tárolására. Ennek megtervezéséig eljutottak ugyan, de nem épült fel. 1758-ban a herceg hozzájárult az ozorai uradalomban az „Indiákról” származó, festéktartalmú növények termesztéséhez. Még ugyanebben az évben megkezdték egy kallómalom (a kalló a gyapjú tömörítésére szolgáló gép) építését is.
Esterházy Pál Antal 1762-ben bekövetkezett halálával hosszabb időre lelassultak, illetve megszűntek az uradalmi építkezések Ozorán. Ez azzal magyarázható, hogy a majorátust öröklő Esterházy Miklós herceg, akit később a „fényes” jelzővel illettek, XIV. Lajos versaillesi palotájának mintájára Fertődön kezdett építkezni. Ez az óriási beruházás lefoglalta a mestereket, és elnyelte az uradalmi bevételek jelentős részét. A karbantartás hiányában az uradalmi kastélyok állapota folyamatosan romlott. Az ozorai várkastély egyes termei még jó állapotban lehettek, mert amikor az uradalom új inspektora 1770-től Eötvös Pál lett, ünnepélyes beiktatását, valamint az azt követő fogadást, díszebédet, sőt még az esti táncmulatságot is itt rendezték. A leírás ugyan megjegyzi, hogy ezt megelőzően „Az egész Dominiumbéli Polgárok egy nap a vár mellett lévő kertet tisztogatták és fákat ültettek.”
Újabb átépítése 1772 augusztusában a jelenlegi bejárati szárny alatti borospince létrehozásával kezdődött. Ezt követően a bejárati szárny udvari oldalán árkádos folyosót kellett kiépíteni, és ugyanott új szobákat. Itt helyezték el 1775-től az uradalmi könyvelőséget és a levéltárat. Az ekkori összeírás szerint a borospincén, börtönön és pénztáron kívül tizenhat szoba és négy konyha van a várban. A felső három szinten gabonát tároltak. Az 1780-as években, mivel a helyiségek fűthetetlenek voltak, az irodákat kiköltöztették. Nyolc évvel később a rossz tető miatt az épület átmenetileg már magtárnak sem használható. Az 1798-as végleges átépítéssel az épület mégis magtárrá vált. A börtön feletti porkoláblakást és az uradalmi pénztárt kivéve helyiségeit csak erre a célra használták. A földszintre gyapjú és dohány, a felsőbb szintre gabona került.
Esterházy Miklós herceg meglátogatva birtokait Ozorán is megszállt.
A kulapusztai kastélyban lakott, ahova előzőleg Fertődről szállítottak bútorokat és képeket, valamint ozorai asztalosokkal készíttettek különböző használati tárgyakat. Az 1790-es második látogatására már alaposabban felkészültek Mivel a herceg szerette a kényelmet, a kulapusztai kastélyt ekkor a tamási Miklósvárból átszállított bútorokkal rendezték be.
A mezővárosi rangú Ozorán a XVIII. század végén a vár átépítése és a méntelep helyreállítása mellett csak kisebb, a település képét nem változtató beruházások folytak. Kijavították az összedőléssel fenyegető plébániaházat és templomot, melyről még 1772-ben azt írták Kismartonba, hogy a hívek ünnepnapokon alig férnek el benne, hogy orgonája régi és rossz, s hogy oltárát szétrágták a férgek, felszerelése pedig hiányos.
Tervezték az ozorai kulcsárház megépítését is, de az végül nem készült el. Épült viszont 1798-ban hétszobás vendégfogadó, konyhával, pincével, negyven ló ellátására alkalmas istállóval és kocsiszínnel. Vályi András leírása szerint „jó Materiálékbul föl állítva és fa sindellyel bé tetézve”. A településről így írt: „Magyar mezőváros. Földesura herceg Esterházy uraság, régente klastromja nevezetesítette, most pedig uraságnak szép kastéllya. Lakosai katolikusok. Fekszik Mező Komárom és Simon-tornya között, határja termékeny, vagyonnyai jelesek, szőleje is van.”
Uradalmai számát és kiterjedését tekintve a magyarországi nagybirtokok között a legelső az Esterházy-hitbizomány területe. E birtokok az úgynevezett felső (Sopron és Moson megyei) valamint alsó uradalmakból (valamennyi más megyében található birtok) álltak, közöttük kiemelkedően jelentősnek számítottak a Tolna megyében elhelyezkedő dombóvári és ozorai birtoktestek. 1750 és 1775 között a harminchárom birtok összesen tízmillió 487 ezer forinttal gyarapította a hercegi főpénztárt. Ebből Dombóvár és Ozora egymillió 470 ezer forintot fizetett be a kiadások teljesítését követően. Az abszolút sorrendben a dombóvári, boldogasszonyi és kapuvári birtokok után a legtöbb bevételt az ozorai uradalom termelte, évi huszonötezer forintot. Mindezek ellenére a birtokgazdálkodási iratok szerint az ozorai uradalmi tisztek (felügyelő, tiszttartó, számtartó, pénztáros, ügyész, kasznár, sáfár, erdőmester, írnok) jövedelme – a számvevő, mérnök és doktor kivételével – számunkra ismeretlen okból, nem érte el a más uradalmakban alkalmazott hasonló beosztású alkalmazottak jövedelmét.
Esterházy Pál nádor arcképe
A hadsereg ellátására kirótt búza, abrak, hús, széna és fa falvankénti mennyisége 1709–1710 fordulóján. A lap alján Ozora adatai
