Történelmi határrajz

Full text search

Történelmi határrajz
Hogy a birtoklástörténet eddig emlegetett szereplőit birtokaikkal együtt is bemutassuk – és főleg, hogy megkísérelhessük felvázolni, Söjtör melyik határrészében melyik családlánc volt otthon –, most egy 1842-ben felvett térképet veszünk elő. Ez a dokumentum – amely a tagosítás eredményét rögzíti – az egyetlen kínálkozó eszköz egy ilyesféle rekonstrukcióhoz.
Észak felől indulva járjuk be a falu határát. Tekintetes Deák Ferenc úr birtoka a Fityefai-dűlőben s a Szénás-völgyben fekszik, s a Válicka-völgy legészakibb traktusának rétjei is hozzá tartoznak. A Haza Bölcsének nagyapja, Deák Gábor úgy jut söjtöri birtokához, hogy elveszi Hertelendy Annát, Szala menyecskéjét, az első országos hírű söjtörit. Maga a Deák név Söjtör határának birtokosai között az 1760-as években tűnik föl először, és kerek számmal száz esztendőn át őrzi is pozícióját, míg aztán Deák Ferenc eladja földjeit, jószágát sógorának, Oszterhuber Józsefnek, s így – végül is – a Tarányiaknak. Kisebb területek a fent megnevezetteken túl is a család kezén lehettek. Van adat arra, hogy a XVIII. században Urbónak – tehát a másik faluvég – is Hertelendy-birtok, s az sem kétséges, hogy a Deák-kastély és többholdas telke szintén a család tulajdonában volt. Nem zárható ki, hogy ez már Deák-szerzemény. Okkal következtethetünk arra, hogy ezt a kvártélyházból (laktanyából) átalakított épületet és a hozzátartozó földterületet Deák Gábor vette meg, amikor berendezkedett gyönyörű, ifjú feleségével Söjtörön, 1760 körül.
Ha visszalapozunk az előzményekre, azt látjuk, az ősbirtokszerző Hásságyiaknak is voltak földjeik mind Felső-, mind Alsó-Söjtör határában. Ott kaptak és szereztek birtokot, ahol aztán Deák Ferenc tekintetes úr és nagyanyai felmenői, a Hertelendyek jelenléte lesz azonosítható – vagy háromszáz esztendővel később.
1842-ben kelt térképünkön a következő birtokos, dél felé haladva, tekintetes Kerkápoly Sándor úr. Ő a már említett Kerkápoly Mór Amália nevű testvérének a férje. A szűk határokkal jellemezhető Póka-birtokon gazdálkodik Kerkápoly Sándor. A kisebbik – és régebbi – Sümeghy-birtokról van szó.
A Nyúl-völgyben fekszik a Kerkápolyiak szántója. A ránk maradt dokumentumok alapján nem dönthető el, hogy az 1700-as éveknek valamikor az első negyedében kitől is vásárolhatta a jobbágyi sorból felszabadult Póka családbeli ős ezt a földdarabot. Vehette a Hertelendyektől, s vásárolhatta a Hahóti-Bán-Patay-Séllyei domíniumból. Nem (volt) jobbágytelekről van szó, a falunak ebben a határrészében nincsenek s nem voltak ilyenek, sem közös használatú jobbágyföldek.
Az újabb nemes – tekintetes –, akinek ezen a felső faluvéghez köthető határvidéken birtoka van, Bertalan Mihály – Hoholt-föld, Hoholt-örökség. Bertalanék – láttuk – a Patayakhoz beházasodva jussolnak az ősi birtokszerző hagyatékából. 1842-ben a Fűz-völgy az övék, történetesen Mihályé, és talán a Hegyi úttól (a faluból északnak kifelé tartó szakaszát többnyire inkább mint Fityefai utat említik) keletre eső Porkoláb-dűlő, illetve annak részei. Ezt a feltételezést a birtokhatárokat nem jelölő térkép sem nem cáfolja, sem nem erősíti meg, de mi tudjuk: a Porkoláb dűlőnév az első Bertalanok ragadványnevét örökítette ránk.
Tekintetes Séllyei Elek birtoka következik dél felé haladva. Kumpa északi traktusát, az Új-szőlőt (Újszőlőst), a Pipasűrűt foglalja magában, és hozzá tartozik a Berektő, a Tüttösi Berek, a Sziget, a Kastélyhely, a Berekfalu, sőt a Telekalja és a Sarokrét is, egészen a Tófeji útig. Vagyis szinte a teljes Válicka-völgy, kivéve belőle – ott, ahol a falu kezdődik – a házhelyek rétből kiszakított keskeny parcelláinak sorát.
Séllyei Elek és felmenői a Hoholtok földjén voltak az urak, vagyis ez a most leírt birtok is a legelső ismert söjtöri birtokos család eredeti felségterületéhez tartozott. S ugyancsak az övék volt a most következő újabb kumpai szántó, legelő – Harangos-dűlő és részei, egy darabka még a Kumpából –, amelyet 1842-ben a már majd száz éve a Séllyeiekhez beházasodott Marthon család soros tagjának, tekintetes Marthon Györgynének, illetve a velük szintén évszázadnyi családi kapcsolatot felmutató Lochukoknak a nevével kapcsol össze a térkép.
Ezzel a falu belsőségének északi határához értünk, de nem azonosítottuk még az eddig felsorolt birtoktestektől keletre eső csurgói részek tulajdonosát, aki ekkor – 1842-ben – nagyságos Sümeghyné asszonyság. Azaz Séllyei Magdolna, a rangban előkelőbb Sümeghy Ferenc felesége, a Hahót-Buzád eredetű földek birtokosa. A Póka-eredetű Sümeghy-birtokot hozományával tekintélyessé gyarapító Séllyei Magdolna földjei már a jobbágyi közösséghez tartozók közösen használt szántójával, legelőjével, erdejével határosak. A Csurgóhoz tartozó Sarok-nyírestől délre, a falutól keletre fekszenek ezek a dűlők: Hársas, Kalamér, a Tüskési-dűlő, Barkócás. Ezektől délre, a lakott falurésztől keletre már a zalabéri Horváth-birtok nyújtózkodik, Börzön és Gene-hegy gazdagon tagolt, derék nagy határa. Akkor 1842-ben méltóságos gróf Festetics Bennó úr birtoka.
Idézzük emlékezetünkbe: 1717-ben Horváth Ferenc Alsó-Söjtörön kap birtokot, de perek és indulatos akciók évtizedeken át tartó sorával illusztrálható, hogy a Patayakkal, Baloghokkal, Bertalanékkal viaskodva formálta, alakította ki a maga jogállását, s ebből következtetve aligha kétséges, hogy tulajdonképpen az ősi Hoholt-birtokokon. Amelyet (részben) elforgácsoltak a török idők, az azt megelőző évszázadok bonyolult erő- és jogviszonyai, a családokon belül is az erőszakra építő foglalások. Maga a történelem, amelyben az osztó és elvonó királyi akarat újra és újra „rendet teremtett” Zalában, Söjtörön.
Következtetéseinket úgy foglalhatjuk össze, hogy falunknak és határának birtoklása a XII. században Hoholt lovaggal s a Hahót-Buzád családdal kezdődött, akik aztán, előbb a XV. század végén a Hásságyiakkal, majd a XVIII. század elején a Horváthokkal kényszerülnek osztozni. A Hásságyiak a falu határának legészakibb és legdélibb frekventumán rendezkednek be, és hagyományozzák aztán generációk sorát s több családot egybefonó örököseiknek földjeiket, a felső-söjtöri határ jellemző része pedig megmarad a Hoholtok s utódaik kezén, míg Alsó-Söjtör mögött a Horváthoké a birtok.
Egy sarlószerű, nyugatról a falu házai mögé is benyúló karéját a falu határának – s az annak tulajdonjogával összefüggő elemeket – még nem helyeztük el az idő és tér fent vázolt koordinátarendszerében. Ez a nemesek, jobbágyok és földesurak közt fölosztott Söjtöri szőlőhegynek a Pusztaszentlászló és Pusztamagyaród felé néző, délre és nyugatra ereszkedő lejtője, s a nyugati hegyláb, illetve a Válicka közötti dűlők csoportja, vissza észak felé, egészen a Tófeji útig (kissé elnagyolva: a Csákány-völgy, Tornyos-dűlő, Litvánalja, Csúszóalja, Urbónak, Deáksűrű, Gyertyános, Alsómező, Homok-dülő, Homokalja).
Minden jel arról vall, hogy itt helyezkedtek el a szép számban jelen lévő söjtöri nemesek családi és közös birtokai. Közös erdejük a Csákány-völgy – amíg megvan –, közös szántójuk valahol Litvánalja és Urbónak térségében azonosítható, rétjeik a Tófeji út, az országút és a Válicka között húzódó Alsómezőn fekszenek, az övék a homokbányászatra közel s távol egyedül alkalmas Homok-dűlő is, amelyet a község majd 1892-ben megvásárol. Ennek a most leírt területnek a részeként tűnnek fel az 1842. évi térképen tekintetes Léránt János úrnak, a már a XVIII. században is söjtöri nemesi birtokosnak a Tornyos-dűlőben fekvő nagyobb s más őslakos nemeseknek ezzel határos, ennél kisebb, de a jobbágytelkeknél jóval testesebb, hegynek futó szántói, s aztán, visszakanyarodva észak felé, már a Válicka völgyében, a jobbágyokéval vegyesen elhelyezkedő rétjei.
A Deáksűrűben feltárt Árpád-kori temető, az Urbónak földjén kiszántott cserepek s az a tény, hogy éppen itt, ebben a térségben nincs jelen a király adományozta nagybirtok és földbirtokosság, viszont jelen vannak azok a nemesek, akik családjai közül egy-kettő már a XVII. században is itt élt, s leszármazottaik ma is itt élnek, valamiféle kontinuitásra, folyamatosságra utal. Arra, hogy a hajdani gyepűvédő várjobbágyok – a családjaikban nemessé lett határőrkatonák – a tágas söjtöri határnak ezen a fertályán éltek, művelték földjeiket, teremtettek falut, kezdték el írni ennek a lassan egy évezredben számolható történetnek az első fejezeteit.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi