Az újrakezdéstől a forradalomig

Full text search

Az újrakezdéstől a forradalomig
Somogy 1944 november végétől 1945 április elejéig hadszíntér volt: a megszálló német hadsereg a megye nyugati részén kiépített egy erős védelmi vonalat (Margit-vonal), amely Somogysárd határában húzódott. A Vörös Hadsereg 1944. december 5-én foglalta el a falut. A közeli harcok miatt a község lakossága részben önként, részben az 1944. december 26-i alispáni rendeletre, kénytelen volt elhagyni a lakhelyét. Az evakuáltak a környező pusztákon és a frontvonaltól távol lévő községekben találtak menedéket. 1945 márciusában heves csata zajlott Kiskorpád és Somogysárd határában. Ezért csak április 2-án engedélyezték számukra a visszatérést a községbe.
Somogysárd történetében gyökeres változást jelentett a nagybirtokrendszer felszámolása 1945-ben. A parasztság számára úgy tűnhetett, hogy az uradalmak megszűnésével nemcsak szabadabb gazdálkodást folytathat, de a községi önkormányzat cselekvési szabadsága is nagyobb lesz az új rendszerben.
A békés életre való áttérést megnehezítette a háborús vérveszteség, az anyagi javak pusztulása és a jövő bizonytalansága. Az ország újjáépítését vezető politikai erők, a munkásságot és a parasztságot képviselő pártok koalíciója teljesítette első nagy ígéreteit. Nagyon gyorsan végrehajtották a földosztást, és 1945 novemberében megtartották a nemzetgyűlési képviselő-választást, mégpedig az általános, egyenlő és titkos választójog alapján.
Az 1945. március 17-én kihirdetett földreformrendelet alapján teljes egészében kisajátították a Somssich-hitbizományt mint ezer holdon felüli birtokot, tartozékaival együtt. A sárdi uradalom 1784 kataszteri hold nagyságú területéből 1621 holdat osztottak ki 557 földigénylőnek, s további 78 holdat kaptak a házhelyigénylők. Somssich Mária száz holdat tarthatott meg a személyes tulajdonát képező 131 holdas birtokból. A római katolikus plébániának tíz katasztrális holdas birtokot juttattak kántorföld címén. A Somogy vármegyei földbirtokrendező tanács határozata nyomán tizenöt hold erdőt kapott a község, valamint öt házingatlant óvoda és lakások céljára. A paraszti birtokosok száma ötszáz fölé emelkedett, ezért valószínűleg csalódottan vették tudomásul, hogy a közbirtokosság kisméretű rét-, legelő- és erdőterületét nem egészítette ki az állam a földosztás során. A Somssich-birtok nagyobb része – beleértve az erdő- és tógazdaságot is – állami tulajdonba került.
A községi élet újjászervezését átmenetileg a nemzeti bizottságokra s rajtuk keresztül a kormánypártok helyi szervezeteire bízták az Ideiglenes Kormány rendeletei. Somogysárdon a Független Kisgazdapárt 1945 májusában alakult meg, majd a nyár folyamán létrejöttek a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetei is. Az 1945. november 4-i parlamenti választáson itt is, akárcsak egész Somogyban, a kisgazdapárt nyerte el a szavazatok nagy többségét, mert tőle remélte a birtokos parasztság a magántulajdon fennmaradását és a szabad gazdálkodás lehetőségét.
A képviselő-testület újjáalakítása a nemzeti bizottság feladata volt, tehát itt is a pártok szerepe, illetőleg a befolyásának mértéke döntötte el, hogy kik lehettek az önkormányzat tagjai. A somogysárdi testület újjáalakítását alapvetően befolyásolta egy helyi körülmény: Mezőcsokonya, a körjegyzőség székhelye kérelmezte önálló nagyközséggé alakulását. A belügyminiszter jóváhagyta a kérelmet, s egyidejűleg intézkedett arról, hogy Somogysárd és Újvárfalva igazgatási ügyeinek intézésére meg kell alakítani a somogysárdi körjegyzőséget, 1947. január 1-jei határidővel.
A község új szervezési szabályrendeletét ünnepélyesen, 1947. március 15-én fogadta el az újjáalakított képviselő-testület. A rendelet 28 főben állapította meg az önkormányzati testület létszámát. Közülük mindössze hatan lehettek tagok választás útján, 24 tagot a pártok jelölhettek ki a választójoggal rendelkezők közül. A községi elöljáróság csak annyiban változott a régihez képest, hogy két bíróhelyettest választottak, és négyre csökkent az esküdtek száma. Mivel nem írták ki a községi választásokat, a testület választott tagjairól sem a lakosság, hanem a nemzeti bizottság döntött.
Az ország súlyos háborús veszteségeinek pótlása, az újjáépítés megkövetelte, hogy a lakosság komoly anyagi áldozatokat hozzon a sebek begyógyításáért. A paraszti gazdálkodás a béke első napjaitól nagy lendülettel indult meg, s az első években sikerült, legalábbis a növénytermesztés terén, elérni vagy megközelíteni az 1930-as évek terméseredményeit. A somogysárdi termelési adatok is egyértelműen igazolják ezt, ugyanis 1948-ban majd minden növényféleségből legalább annyit vagy többet termesztettek, mint 1936-ban.
Az új idők jeleként Sörnyepusztán Termelési és Értékesítési Fogyasztási Szövetkezet alakult 1946 áprilisában – vagyis az első földművesszövetkezet –, valószínűleg itt is a kommunisták támogatásával. A szövetkezetben az a 31 újgazda fogott össze, akiknek a termelési lehetőségeit javította a fölbirtokrendező tanács egyik határozata, amely 118 kataszteri hold nagyságú szántót és két cséplőgépet juttatott számukra a kisajátított sörnyei uradalomból.
1948-ban Magyar Dolgozók Pártja néven egyesítették a két munkáspártot, s ezután szinte akadálytalanul jutott érvényre a kommunista párt egyeduralmának kiépítése. A polgári demokrácia felszámolását követően állami tulajdonba vették a gyárakat, üzemeket és a kereskedelmi, pénzügyi vállalkozásokat, s megkezdődött a paraszti magántulajdon felszámolása, a kollektivizálás, vagyis a termelőszövetkezetek szervezése. Az egész társadalmi rendszer átalakítása – mondhatni: felforgatása – csak az erőszak különféle eszközeinek alkalmazásával volt lehetséges, ami több tízezer ember bebörtönzését, százezrek zaklatását, meghurcolását jelentette. Ugyanakkor az is igaz, hogy a változások a városi és falusi szegénység számára szociális felemelkedést hoztak, s például az oktatás államosítása és ingyenessége széles rétegek műveltségének emelését szolgálta.
A régi államszervezet lerombolásának egyik alapvető lépése volt a tanácsrendszer kiépítése. Látszólag választás útján, de valójában a felsőbb párt-és tanácsi hatalom direktívái alapján alakultak meg a helyi tanácsok és választották ki a vezetőiket. Somogysárd Község Tanácsa 1950. október 26-án tartotta alakuló ülését. Ötvenegy tagja volt, tehát elvileg széles képviseletet biztosított volna a község lakosságának, ha valódi választás útján jött volna létre. A község napi ügyeinek intézésére hét főből álló végrehajtó bizottságot delegáltak, amely azután megválasztotta Szerencsés Vendelt vb-elnöknek. A szűkebb testület elsőrendű feladata a felsőbb állami szervek intézkedéseinek végrehajtása volt, és csak másodsorban foglalkozott a község helyzetével, valódi problémáival. Jellemzőnek tekinthető, hogy az ötvenes évek tanács- és vb-üléseinek legfőbb napirendi témája a betakarítás és a begyűjtés.
A községi végrehajtó bizottság összetételében gyakori volt a személyi változás, aminek az alapvető oka a rendszerben keresendő, és nem az egyes személyekben. A végrehajtandó feladatok állandóan változtak, nem is szólva arról, hogy a parasztságot nagymértékben sújtották az adók és a beszolgáltatási kötelezettségek, amelyek teljesítéséért a végrehajtó bizottság felelt. Nemritkán gyári munkáskádereket vagy más, idegen személyeket helyeztek a vb-elnöki és titkári pozíciókba. Ők, érthetően, gyakorta kerültek összeütközésbe a helyiekkel, olykor a községben élő tagtársaikkal is.
Somogysárdon tíz év alatt három vb-elnök, négy vb-titkár működött, s közülük csak Bánhidi (Szalapienka) Mihály elnök és Romanek Ferenc titkár töltött el annyi időt a tisztségében, hogy komolyabban befolyásolhatta a falu életét.
Az 1954. évi választások után alakult vb-nek egyetlen olyan tagja sem volt, aki 1950-ben került a testületbe. Ehhez képest az 1958-ban megválasztott végrehajtó bizottságban a vb-titkár személyén kívül két olyan személy is volt, aki 1954-ben lett a végrehajtó bizottság tagja.
A tanács munkája keveset változtathatott a község helyzetén, hiszen kizárólag az állami költségvetés által pontosan megszabott módon dolgozhatott. A Nagy Imre-kormány kinevezése után nyílt egy kissé nagyobb mozgástér a községi tanácsok működése előtt is. Talán ezzel magyarázható, hogy az 1954. márciusi tanácsülés elfogadott egy olyan határozatot, amelyben kezdeményezték végrehajtó bizottsági kirendeltség létesítését Sörnyepusztán. A kérelem indoklása szerint a több kilométernyire lévő Sörnyén és Újsörnyén 423 lakos élt, iskola és vegyeskereskedés is működött. A testület úgy látta, csak egy állandó ügyintéző segíthet abban, hogy az itt élők ügyeiben is történhessen valami.
A községi tanács, a saját erőforrások – a rendelkezésére álló kevés pénz s főként a társadalmi munka – mozgósításával igyekezett a lakosság életkörülményeinek és ellátásának javítását szolgáló fejlesztéseket megvalósítani. Az 1950-es évek elején kultúrházat építettek, majd többször kérelmezték önálló körorvosi körzet kialakítását Somogysárd székhellyel. A felsőbb hatóságok 1955-ben beleegyezésüket adták, ezért még abban az évben megépülhetett az orvosi rendelő. A községek belterületi határvonalát újra meg kellett állapítani, mert az állami szervek előírták a községrendezési tervek megalkotását. Somogysárd esetében, akár csak másutt, ahol sok házhelyet osztottak, elmaradt a kiosztott földrészletnek a belterülethez csatolása. Az 1956 augusztusában elfogadott tanácshatározat ütötte rá a pecsétet arra a végrehajtó bizottsági határozatra is, amely belterületnek nyilvánította Sörnyepusztát.
A paraszti lakosságot sújtó korlátozásokról – kuláknak nyilvánítás, a kitelepítés, termelési vétség (!) miatti bírósági büntetések – nem találtunk adatokat a korabeli iratokban. Az erőszakos tsz-szervezési hullám is csak 1955 tavaszán érte el a sárdi parasztságot. A tanácstagság egyhangú tiltakozással reagált, s a lakosság egészének az ellenállása 1956 teléig kitartott.
Az országos pártvezetés, okulva valamelyest az előző kudarcokból – egyebek közt a tsz-ek 1954-ben bekövetkezett tömeges felbomlására utalunk itt – adóelengedést, állami földeket és pénzügyi támogatást helyezett kilátásba, ami elsősorban a szegényparasztságra volt némi pozitív hatással. Ugyanakkor tény az is, hogy ismét az erőszaktól sem visszariadó nyomás nehezedett a parasztságra.
Végül három, kevés taggal és kevés földdel rendelkező szövetkezet alakult, Új Barázda, illetve Új Március néven a községben és Virágzó Föld néven Sörnyepusztán. A következő hónapokban a tervezett birtoktagosítás tovább borzolta a kedélyeket: az 1956. augusztus 9-i tanácsülés néhány hozzászólója azt kifogásolta, hogy mert a parasztság többsége nem tsz-tag, a tagosítás sérti érdekeiket.
A néhány hónappal később lezajlott forradalmi események élménye is tükröződik abban az állásfoglalásban, amelyet a községi pártszervezet 1957. március 13-án tartott újjáalakuló taggyűlésén fogalmaztak meg az 1955-ös tsz szervezés kapcsán: „Olyan elvtársakat kell először átigazolni, akiknek átigazolásával helyreáll úgy az alapító tagok, mint a helyi pártszervezet erkölcsi és politikai tekintélye a község dolgozó parasztsága előtt, tekintettel arra, hogy az alapító tagok a közelmúltban lezajlott erőszakos termelőszövetkezeti szervezésben a felsőbb szervek nyomására, súlyosan kompromittálva érzik magukat.”
A tagosítás erőltetése is jelezte, hogy az uralkodó kommunista vezetés nem volt tisztában a lakosság hangulatával, nem igazán érzékelte a bizalmi, politikai válság elmélyülését. Az 1956. október 23-án kirobbant felkelés olyan forradalomba és szabadságharcba nőtt át, amely megmozgatta az ország lakosságának nagy részét. A falusi társadalmat súlyos egyéni és közösségi sérelmek érték, nem véletlen, hogy október utolsó napjaiban szinte minden községben megalakultak a forradalmi bizottságok, s kezükbe kívánták venni a közösség életének irányítását. Somogysárd lakosainak megmozdulásáról keveset tudunk a dokumentumok alapján. A korabeli rendőrségi feljegyzés szerint 1956. október 31-én tartottak népgyűlést és választottak forradalmi bizottságot a községben. A bizottság néhány tagjának nevét ismerjük, tudjuk például, hogy az egyik tag, Antunovics Dániel a Somogysárdi Ménesgazdaság vezetője volt. A többiekről, bár nevüket idejegyezzük, nem tudjuk, mi volt a foglalkozásuk, a helyi társadalom mely rétegét képviselték: Bernáth Lajos, Cziffra Miklós, Máli Gyula, Sági István, Torma Ferenc, Vancsura Bertalan.

Gabonacséplés az 1950-es években

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi