Tűzvigyázók, színjátszók, dalosok, fúvósok

Full text search

Tűzvigyázók, színjátszók, dalosok, fúvósok
Már Szent István törvényeiben szerepeltek a tűzvigyázók. Szervezetten először a váro-sokban védekeztek, Sopron a XV. század közepétől alkalmazott tűzjelző őrt. A falvakban a pörnyebíró dolga volt a kémények és az előkészített oltóvíz ellenőrzése, tűz esetén az oltás vezetése. 1769-ben jelent meg a tűzoltással kapcsolatos első rendelet. 1870-ben előírták a tűzoltó testületek helységenkénti megalakítását. Községünkben 1860-ban, 1898-ban és 1940-ben voltak nagy tűzesetek.
Horpácson 1896. november 15-én alakult meg Dávid Emil számtartó főparancsnoksága mellett 35 taggal az Önkéntes Tűzoltótestület. 1928-ban a megye 16 legjobb testületének egyike, a következő évben a megye legjobban kiképzett 21 tűzoltótestülete között találjuk a sopronhorpácsit. Az 1930-as években a parancsnok Fülöp Jenő őrmester, majd Horváth Flórián, Drázsnyák István, Drázsnyák Ferenc, Németh Imre töltötte be a tisztet, jelenleg pedig Hidegségi János.
Az önkéntes tűzoltó-egyesületek több mint négy évtizede évente versenyeken mérik össze tudásukat. A község önkéntesei ezeken számtalan elismerést értek el. E felmenő rendszerű erőfelmérésekből – járási–megyei–országrésznyi – csak a legsikeresebb kettőről szólunk: 1971-ben az ifjúsági szerelőraj az Esztergomban rendezett országrésznyi versenyen második helyezést, 1973-ban a leány szerelőraj az almásfüzitői versenyen ugyancsak második helyezést ért el.
A történeti Sopron megye tűzoltó-egyesületeinek többsége az 1880–90-es években alakult. Szép hagyomány az egyesületek körében az évfordulók megünneplése. A jubileumi ünnepségre meghívták a velük kapcsolatot tartó, munkájukat segítő önkéntes tűzoltókat. A falu tűzoltótestülete 1991-ben a burgenlandi Deutschkreutzban (Németkeresztúr) és Horvátzsidányban, 1992-ben Egyházasfalun, 1996-ban Répcevisen, 1997-ben Völcsejen vett részt az ottani egyesület százéves jubileumi ünnepségén, és ott voltak 1991-ben a soproni tűzoltóság 125 éves jubileumán is.
1996. június 23-án a saját egyesületünk alapításának századik évfordulóját ünnepeltük. Vendégeink voltak: Deutschkreutz, Glauberg, Völcsej, Und, Zsira, Répcevis, Csepreg és Szakony tűzoltótestületei, valamint a csepregi tűzoltózenekar és majorette-csoport.
A sopronhorpácsi tűzoltótestület ma is aktív, a községben és a környéken előforduló tűzeseteknél rendszeresen megjelenik, és szükség esetén részt vesz az oltásban. Sőt 2000-ben a Tiszán levonuló árhullám megfékezésére megyénkből az elsők közt küldte el ötfős önkéntes csoportját, amelynek tagjai ott elismerést vívtak ki fáradhatatlan munkájukkal.
A Leventeegyesület 1925-ben alakult 34 taggal, melyet az akkori falusi értelmiség hívott életre. A leventekötelezettség 12–21 éves korig terjedt. Általában tartalékos tisztek, altisztek voltak az oktatók. Később saját állományból is képeztek ki oktatókat – ifjúvezetőket –, de működésük a háború miatt tárgytalanná vált. Heti fél napon gyakorolták a katonai alapismeretek elsajátítását. A foglalkozások télen Völcsejen, nyáron Sopronhorpácson folytak, a két település közösen alkottott egy csapatot. Május hónapban különféle versenyeken vettek részt, télen ismeretterjesztő előadásokat tartottak.
A Polgári Lövészegylet 55 taggal alakult meg 1930-ban, Kovács Péter plébános elnökletével. Az ügyvezető Énekes Kálmán kántortanító volt. Az alelnöki és a pénztárosi tisztet gazdaemberek töltötték be, de volt közöttük egy zsellér is. Több mint tíz évig működött az egylet.
A község történetéből eddig legkorábbról ismert műkedvelő előadást 1846 karácsonyán tartották, amikor Széchényi Lajos, meglepetésként feleségének, egy Kotzebue-darabot mutattatott be.
Az 1900-as évek elejétől már a falu lakóiból is szerveződött színjátszó csoport. Az előadásokat karácsony és húsvét táján tartották, kultúrház hiányában az iskolában. A betanítást általában a tanítók végezték, a zenekíséretet a vak harangozó, Holler József játszotta. A bevételt egyesületi vagy templomi célra fordították. A bemutatott darabok a kor szokásainak megfelelően többnyire népszínművek voltak.
1941-ben alakult a Kalász Katolikus Leánykör, 38 taggal, elnöke Kovács Péter plébános, vezetőjük Udvarhelyi Imréné tanítónő volt. Több évig nagy ambícióval működtek, színdarabok, néptáncok előadásával tették színesebbé a község és a környék kultúréletét.
A Kalot Legényegyletet 1942-ben 24 taggal szervezték meg, elnöke, mint minden katolikus egyesülésé, Kovács Péter esperes, világi elnök Molnár Alajos kántortanító lett. Több tagja is részt vett a szomszédos Egyházasfalui Népfőiskola tanfolyamain. A leánykörrel együtt 1945-ben megszűnt.
1946 októberében Freier József, Böcskey Rezső és Udvarhelyi Imréné szervezésében 55-en gyűltek össze, és végül 38 taggal megalakult a Sopronhorpácsi vegyes kar, amely három év múlva már 60 tagot számlált. A karvezető Freier József kántortanító, iskolaigazgató. A munkatervben világi és egyházi kórusművek betanulása szerepelt. 1947 júniusában a szomszédos Zsirán a falunapon adott műsort az együttes. Az első templomi szereplésre ugyanezen év karácsonyán került sor.
További emlékezetesebb műsoraik a teljesség igénye nélkül: 1948-ban falunap Sopronhorpácson, tizenegy vidéki kórus szereplésével, ahol a szereplők és a vendégek száma megközelítette az ezer főt. Szinte az egész környék itt volt. Utána falunap Sopronkövesden, ahol teljes tábori misével és világi műsorral szerepelt az énekkar. A vegyes kar részt vett minden kulturális seregszemlén Lövőn, Sopronban, Nagycenken, kitűnő eredményekkel. A kórus 1949-ben az Országos Bartók Béla Szövetséghez csatlakozott. 1949. október 30-án a belügyminiszter betiltotta működését.
Az 1950-es években a Kutatóintézet fejlődésével párhuzamosan ismét fellendült a kultúrélet. Ehhez a falusi őstehetségek, egyes kutatók érdeklődő törődése és szervezőkészsége kellett. Az Intézet Jóléti Alapja jelentette az anyagi támogatást. A Széchényi-kastélyban 1951-ben kialakított kultúrteremben éveken át virágzó élet folyt: zenekar, énekkar, színjátszó csoport, néptánccsoport. A fiatalok a napi – sokszor fárasztó – munka után szívesen és jó kedvvel jártak a próbákra.
A kórus is újjáalakult 1952-ben, mint a kísérleti gazdaság énekkara. 1954-ben Lövőn a körzeti, Sopronban a járási kultúrversenyen első helyezést ért el. Ekkor már Johann Strauss Kék Duna keringője is műsoron volt. 1956-ban Budapesten a Medosz országos dalosversenyén ugyancsak első díj az eredmény, többek között Jandek Gusztáv népdalfeldolgozásaival és Kodály Esti dalával.
1958. október harmadikán a helyi születésű Szentirmay Elemér emléktáblájának avatásán a helyi fúvószenekarral együtt szerepelt, 1959. május 24-én pedig ugyancsak helyben a tavaszi kulturális seregszemlén aranyokleveles minősítést érdemelt ki a kórus. 1960-ban még sor került két nagyobb szereplésre a szakonyi dalostalálkozón és helyben a Csapody István emléktáblájának avatásán. Mindkétszer közösen a helyi fúvószenekarral. Még ez évben Freier József karvezető áthelyezését követően az énekkar feloszlott.
Németh József gazdaságvezető, Varga András tudományos kutató és Freier József iskolaigazgató helyesen látták meg, hogy a kísérleti gazdaság kutatási és gazdasági eredményeihez a falu kulturális színvonalát is emelni kell. Ennek talán legfontosabb láncszeme volt a fúvószenekar megalakítása. Részben ennek érdekében 1951. május elsején átalakítás után felavatták a kétszáz fős kultúrtermet. 1952. október 25-én elméleti zeneoktatás indult a leendő zenészek részére. Hamarosan a próbák is elkezdődtek Tarján János szakoktató vezetésével és 26 zenekari tag részvételével. Fiatal falusi parasztlegények, munkások, iparosok bizonyították szorgalmukat, szakmájukon túli tehetségüket.
Először 1954. március 25-én szerepelt nyilvánosan a Sopronhorpácsi fúvószenekar a járási kultúrverseny megnyitóján, a Himnusszal és indulókkal. Júniusban tartották a zenekaravató ünnepélyt, az avatóbeszédet dr. Sedlmayr Kurt akadémikus mondta. Vendégként az egész napos műsorban fellépett a soproni Sotex fúvószenekara. A programot a kastély előtt rendezett táncmulatság zárta.
A zenekar a környék egyik legnépszerűbb együttese lett. A rendszeres helyi fellépések mellett szerepeltek Nagycenken, Egyházasfaluban, Lövőn, Sopronkövesden, Röjtökmuzsajon, Csornán, Fertődön, Zsirán, Peresznyén, Undon, Magyaróváron. Részesei voltak a járási és a megyei kultúrversenyeknek – Sopronban, illetve Győrben, – a Medosz – Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete – országos rendezvényeinek. Emlékezetes 1955 áprilisából a Medosz országos kultúrversenye. Sopronban térzenét adott az együttes, majd Budapesten a Móricz Zsigmond Kultúrházban a község valamennyi művészeti csoportja közösen lépett fel. A falu szinte minden családjából érintve volt valaki a százhúsz fős kultúrcsoportban. A zenekar nagy sikerrel, rájátszással szerepelt, elnyerte a második díjat és a vele járó ötezer forintot. Három napon át a Medosz vendége volt az együttes.
Majd két évvel az első nyilvános fellépés után 1956 februárjában egyenruha, 28 sötétkék öltöny készült a zenekar részére. Az egyenruha fokozta az összetartást, erősítette a közösség tagjainak együttműködését.
A maga módján részese volt a zenekar az 1956-os forradalom helyi eseményeinek. Október 28-án tagjai soha nem látott aktivitással jelentek meg a hívó szóra. A szabadság köszöntésére a faluban több helyen megállva Kossuth-nótákat játszottak, amit a hallgatók kitörő örömmel fogadtak. A lakosságot az esti népgyűlésre, a Nemzeti Tanács megválasztására hívták. A gyűlést a Himnusszal kezdték, és a Szózattal fejezték be.
Ugyancsak emlékezetes programja volt a fúvószenekarnak a néptánccsoporttal közösen Badacsonyban eltöltött három nap. 1957 nyarán szervezte meg a zenekar elnöke, Varga András ezt a látogatást, az együttesek házigazdája a Badacsonyi Kutatóintézet volt. A felmerült 3300 forint költséget a zenekarnak kellett megszereznie téli előadásokkal, mert a jóléti alapból csak a szakoktatót fizették. Ez utóbbi sem volt mindig zökkenőmentes. Példa erre az az eset, amikor 1958 őszén a helyi szakszervezet új elnöke bejelentette, hogy a szakszervezet pénztárából a zenekart nem támogatja, még a szakoktató és a karmester tiszteletdíját sem folyósítja. A zenekar ezt visszautasította, kifejtve: a szakszervezet tartsa be az alapszabályában vállalt kötelezettségeit, hiszen megvan az anyagi alapja a támogatásra. A zenészek egyébként is társadalmi munkában próbálnak és szerepelnek, erre áldozzák szabad idejük nagy részét.
A Sopronhorpácsi fúvószenekar pontosan tíz évig élt és működött az egész környék és a község örömére. 129 alkalommal szólaltak meg a hangszerek nyilvános szerepléseken, ehhez azonban legalább ugyanennyi próbára is szükség volt. A zenészek csekély kivétellel egyszerű fizikai dolgozók voltak, akik a napi munka fáradsága után vették kézbe a hangszert és mentek a próbákra. De a kis község kellő utánpótlást nehezen tudott biztosítani. Freier József karnagy és dr. Varga András tudományos kutató távozása aztán végleg megpecsételte a zenekar sorsát. Csak egy hat tagú tánczenekar maradt, ők önállóan dolgoztak még tíz évig.
Az 1950-es évek intenzív kultúrélete az 1960-as évekre – több gátló ok összhatása miatt – ellanyhult, és fokozatosan megszűnt.
A hetvenes évek végén a község lakosságának nagy örömére viszont újra lett énekkara Sopronhorpácsnak, Gintli Zoltánné pedagógus, férje segítségével vállalta a leendő kórus vezetését. Az 1978. január 24-én megtartott alakuló gyűlésen a 31 tagú kórus a Szentirmay Vegyes Kar nevet vette fel. A helyi születésű Szentirmay Elemérről elnevezett vegyes kar első fellépése két hónapi gyakorlás után, 1978. április 4-én került sor, amikor a faluban az újonnan épült modern, nagyméretű művelődési házat avatták. Ösz-szekovácsolta az énekkart az ez év őszén Sümegre, Tapolcára és Badacsonyba szervezett kirándulás.
Az évek során a helyi szereplések mellett a kórus egyre több vidéki fellépést vállalt. 1983 májusában meghívták a felvidéki Ipolyszállás majálisára. A lévai járás magyar kultúrcsoportjain kívül Magyarországból csak a Szentirmay Vegyes Kar kapott meghívást. Ez volt az első külföldi szereplése, melyet további meghívások követtek: 1985 és 1992 Zselic, 1994 Bécs.
A kórus rendszeres résztvevője volt a minősítő szemléknek. Első ízben 1980 májusában ért el első helyezést egy Sopronban rendezett minősítő hangversenyen. Két év múlva ezüstfokozatú minősítést szerzett, amit 1984-ben sikerült megvédenie. Tizenkét évi fáradozás után 1989 novemberében, a Csornán rendezett minősítőversenyen született meg a megérdemelt siker: az aranyminősítés, melyet 1995-ben Fertőszentmiklóson, Szokolay Sándor zeneszerző elnökletével és Halmos László zeneszerző jelenlétében tartott minősítő hangversenyen a kórus sikeresen megőrzött.
Közben 1985-ben a kórus hetedik születésnapján bejelentették, hogy a helyi termelőszövetkezet 20 000 forintot adott a kar férfi tagjainak egyenruhájára – a hölgyeknek már volt –, sötétkék zakóra, galambszürke nadrágra és csokornyakkendőre. Som Ferenc tanácselnök Érdemes Társadalmi Munkáért kitüntetést nyújtott át minden tagnak.
A rendszerváltást követő időből szólnunk kell a kórus két emlékezetes fellépéséről: Az elsőre 1990. augusztus 20-án került sor. Először adott műsort az együttes a helyi templomban. Jeles esemény, mert a templomban utoljára 1950 húsvétján szerepelt az akkori vegyes kar Freier József vezetésével. A másik fellépést 1991. szeptember 21-én tartották. Ekkor ünnepelték Nagycenken gróf Széchenyi István születésének kétszázadik évfordulóját. Az énekkar több alkalommal adott műsort. Az előadások elismeréseként Göncz Árpád köztársasági elnök méltató szavakat jegyzett be az énekkar naplójába.
A kórus 1978 óta töretlenül működik, és éveinek száma, munkájának elismerése alapján elviszi a pálmát az eddig Sopronhorpácson működő együttesek közül. Létszáma 1998. december 31-én ötven volt. A kórust mindmáig Gintli Zoltánné vezeti.
Sopronhorpácson a szervezett sportélet kibontakozása is az 1920-as évekhez kötődik. Valent Gusztáv angoltanár, grófi alkalmazott volt az ekkor alakult labdarúgócsapat edzője, egy garnitúra felszerelést is kikönyörgött a gróftól a csapat részére. Barátságos mérkőzéseket játszottak.
1940-ben alakult meg a levente labdarúgócsapat. Csitkovics Antal leventeparancsnok foglalkozott vele. A könyék legjobb együttese volt. Járási bajnoki és barátságos mérkőzéseket játszott. Többen a csapat tagjai közül a II. világháború áldozatai lettek.
A legerősebb csapat 1952-ben alakult, nagyrészt a helyi kísérleti gazdaság dolgozóiból. Edzők Keller Ernő, Schulter János. 1952-55-ig a járási, 1956-ban már a megyei bajnokságban szerepeltek 1960-ig. Legnagyobb sikerük 1956-ban született, amikor is egy nemzetközi találkozón 4:3-ra verték a Slovan Bratislavát. 1961-től újra a járási bajnokságban fociztak a kísérleti gazdaság anyagi támogatásával.
Az 1950-es években a labdarúgás mellett új sportágak is meghonosodtak. A tekeszakosztály javarészben a labdarúgókból állt, akik a soproni járási bajnokságban is szerepeltek. Az atlétikai szakosztály 1952-től 1957-ig működött. Nagyrészt a röplabdás lányok és a labdarúgók voltak a tagjai. Jól szerepeltek a járási, megyei és területi versenyeken. A természetbarátok az 1960-as és 70-es években tevékenykedtek, több mint száz igazolt taggal. Sok szép túra emléke fűződik hozzájuk. A sakkszakosztály 1956 után működött néhány évig. Szpartakiádok keretében a környező községek csapataival mérkőztek, általában győztesen. A területi bajnokságot egy alkalommal nyerték meg.
Szép karriert futott be a női röplabdacsapat. 1955-ben alakult meg, edzője Simon József – akkor még kutatóintézeti aspiráns – volt. Jelesebb eredményei: 1956-ban megyei I. helyezés, 1957-ben és 1958-ban helytállás az NB III-ban, 1959-ben a kerületi bajnokság első helye, 1961-ben az országos mezőgazdasági röplabdaversenyen Pécsett szintén első helyezés.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi