Tarpa Összefoglaló

Full text search

Tarpa
Összefoglaló
A falu Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti peremén, közvetlenül az ukrán határ mellett fekszik. Határának területe 49,76 négyzetkilométer, ezzel a legnagyobb a Beregi-Tiszahát települései között. Délen a község határában 12,3 kilométer hosszan kanyargó Tisza és ártere határolja, míg nyugaton és északon a Szipa vize öleli körül. A 110–112 méter tengerszint feletti magasságú falu határában emelkedik ki a megye két hegye közül az egyik, a lösszel borított, andezitből álló vulkáni kúp, a Nagy-hegy (154 méter).
A X–XIII. században ez a vidék olyan ligeterdős táj volt, ahol a folyók és holtágak térségében gazdag hínár, mocsár és lápi vegetáció burjánzott. Az itt lakók mező- és erdőgazdasági tevékenysége, majd a XIX. század közepén meginduló folyószabályozó és ármentesítő munkája nyomán a táj átalakult. A ligeterdők megfogyatkoztak, a szántók, kaszálórétek és ártéri legelők egyre nagyobb területet foglaltak el. Mindezek ellenére ma is itt található hazánk egyik olyan kultúrtája, amely leginkább érintetlen maradt. A kőris-szil ligeterdő legszebb állománya a Nagy-hegytől délkeletre elterülő Téb-erdő és tőle északabbra az Öreg-tölgyes. Mindkettő olyan ősi erdőmaradvány (120-130 éves tölgyfákkal), gyertyános-tölgyes, ahol a Kárpátokból leereszkedett ritka alhavasi növény, a kárpáti sáfrány is megtalálható.
A Nagy-hegy lábánál előkerült kőeszközök arra utalhatnak, hogy ezen a tájon az ember már az átmeneti kőkor (a mezolitikum) idején megtelepült, s azóta is folyamatosan lakja a régészeti leletek alapján (bronzkori aranylelet, koravaskori halomsírok). Mint stratégiai pontot a IX. század végén a Kárpát-medencébe éppen ezen a vidéken beköltöző magyarság is megszállta, ennek bizonyítékai a Nagy-hegyen előkerült honfoglalás kori női sír megmentett mellékletei.
Tarpát okleveleink először 1299-ben említik, ekkor már állt Szent András apostol tiszteletére emelt plébánia temploma is. 1395-ig a magyar királynék birtoka volt, a közeli munkácsi (Mukačevo) váruradalom része. Gazdái a falu lakosságát magyar telepesekkel (hospes) gyarapították, akikről a szomszédos falvak birtokosai ellen elkövetett hatalmaskodások révén tudunk. Zsigmond király 1410-ben a falu felét udvari apródjának, Nagymihályi Albertnek, a későbbi egyházi bárónak, horvát bánnak adta, míg másik fele leányági öröklés révén került a Báthoriak birtokába. Ez utóbbiak a XV. század első felében a falu román kori templomát lebontva, gótikus stílusban újat építtettek, s azt freskókkal is díszítették. Ez idő tájt a lakosság száma 480 fő körüli lehetett, tehát a falu a környék egyik legnagyobb települése volt.
A falut – elzártsága miatt – a XVI–XVII. század török–magyar háborúi nem érintették, annál inkább földesurainak a változásai. A Báthoriak kihalása után az erdélyi fejedelmek birtokaként 1626-ban vámmentességet kaptak az itt lakó, kereskedéssel is foglalkozó jobbágyok, 1665-ben I. Lipót vásártartó joggal is felruházta fel Tarpát. Földesurai közül igen rossz emléket hagyott maga után Báthori Zsófia, aki a XVI. század közepén református hitre tért lakosságot 1670 körül erőszakkal kívánta rekatolizálni.
A település legdicsőbb évei a II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem vezette szabadságharchoz (1703–1711) kapcsolódnak. Tarpa szülötte az az Esze Tamás, aki a Habsburgok elleni fegyveres felkelés egyik kirobbantója volt. Az ő és a tarpai katonák érdemei jutalmaként a fejedelem 1708-ban a falut hajdújoggal ruházta fel, azaz neki mint földesuruknak csak katonai szolgálattal tartoznak.
Bár ez a kiváltság a szabadságharc után elenyészett, nem kapott királyi megerősítést, mégis, új földesurai, a Károlyiak 1850-ig méltányolták a korábban kialakult helyzetet. A tarpaiaknak nem kellett robotolniuk, a háromévente megkötött szerződés szerint pénzben válthatták meg mind a földesúrnak járó szolgáltatást, mind a királyi dézsmát. 1836-ban a beregi falvak közé ékelődött, a XVI. századtól Szatmár megyéhez számított falut Bereg megyéhez csatolták, ahova a középkorban is tartozott.
Tarpa életében az újabb jelentős változást az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés hozta, amely a csehszlovák–magyar határt a falu keleti szélén húzva meg, elvágta természetes piacától, Beregszásztól (Beregovo) és Munkácstól. A falu – mint a magyar oldalon maradt legnagyobb, közel négyezer lelkes település – a csonka Bereg vármegye székhelye volt 1920–24 között, helyet adva számos hivatalnak. A két világháború közötti időket jellemző szegénység és orvoslásának szándéka ösztönözte arra e korszak nagy tekintélyű politikusát, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, hogy 1931-ben itt induljon az országgyűlésiképviselő-választáson. Ám egy ciklus után, az erőszak hatására, 1935-ben ismét a kormánypárt jelöltje győzött. Az 1944- ben kivégzett politikust végakarata szerint Tarpán, szeretett népe református temetőjében temették el.
A második világháború végén, az orosz front gyors elvonulása után, 1944. november 21-én a Tisza és az országhatár közötti beregi rész valamennyi 18–50 év közötti férfi lakosát „malenkij robot”-ra a Szovjetunióba hurcolták. Tarpáról mintegy négyszázötven férfit vittek el, akik közül alig több mint százan tértek csak vissza Oroszországból. 1945. augusztus 16-án az ukrán milícia szállta meg a falut, s a félelemben élő falu nemzeti bizottsága a kényszer hatása alatt aláírta az Ukrajnához való csatlakozást. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság által hetek múlva visszarendelt milícia ekkor szinte teljesen kifosztotta a községet.
A szerzők a kötetben részletesen tárgyalják a falu történetét 1990-ig bezárólag, a református egyház 1593-tól napjainkig nyomon követhető életét, az iskolák alapítását, tanítóit. Külön fejezetben kap helyet a faművesség XVII. századra visszavezethető múltja, a népi építkezés itt nagy számban fennmaradt emlékeinek a bemutatása.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi