Vaja Összefoglaló

Full text search

Vaja
Összefoglaló
Vaja Északkelet-Magyarországon, egy tekintélyes lösztábla – a Nyírség – keleti peremén fekszik. Felszínét a széliránynak megfelelő észak-északnyugat–dél-délkeleti, tápanyagban szegény, a talajeróziónak kitett homokbuckák uralják, közöttük helyezkednek el az úgynevezett barnafölddel fedett, a szántóföldi művelésnek leginkább alkalmas területek. A mai felszín kialakulásának korszakában még szép számmal voltak itt hosszan elnyúló, lefolyástalan tavak, egykori folyómedrek: a III. számú főfolyás (mesterséges csatorna) által táplált vajai víztározó 68 hektár területen mintegy hétszázezer köbméter vizet tud befogadni. A valamikor lápokkal, mocsarakkal, rétekkel és főként tölgyfaerdőkkel, nyírfaligetekkel tagolt felszín nagy részét napjainkra intenzív művelés alá fogták, védett botanikai ritkaságai közé tartozik a magyar kökörcsin, a mocsári angyalgyökér és a szibériai kannavirág.
A település szerkezetének első térképi ábrázolása 1786-ból való, amelyen jól kirajzolódik, hogy Vaja út menti falu, a debrecen–dobosi országút két oldalán helyezkednek el házai. Település központja kiszélesedik, s orsós faluközpontot alkot, itt áll a templom, a paplak, a kastély.
A hajdani népi építkezésről a mai épületek szinte semmit sem árulnak el, az egykori főutca, a ma Damjanich utca 102. szám alatti lakóépület az egyetlen, amely a régi falusi házakból megmaradt. A háromhelyiséges, földpadlós épület utca felőli része volt az első szoba, a nagy ház, középen a két részre osztott pitvar, hátul pedig az alsó ház helyezkedett el. A védett épület korabeli berendezésével ma a múzeum kezelésében működő tájház.
A község neve egy 1280 körül írott oklevélben tűnik fel először. Birtokosa a középkorban Vajainak, majd a XVIII. századtól Vaynak nevezett család egészen 1945-ig. A családi hagyomány az államalapító király, Szent István (1000–1038) idejéig vezeti vissza eredetét, ám ez nem igazolható. Ősei a magyar társadalom szabadnak nevezett rétegéhez tartoztak, s így váltak a XIII. században nemesekké. A kötet végigkíséri a nemzetség genealógiáját.
Az 1580–90-es években építteti fel Vay Péter, Szabolcs megye alispánja a ma is álló téglalap alaprajzú háromszintes, felvonóhidas, reneszánsz stílusú kastélyt, amelynek északnyugati és délkeleti ellentétes sarkaira a hasonló nevű unokája 1659-ben egy-egy tornyot illeszt, s boltoztatja az addig sík födémes földszinti és első emeleti helyiségeket (1650). A főépületet a XIX. század utolsó harmadában neogótikus ablakokkal látják el, a második emeleten dísztermet alakítanak ki, amelynek mennyezetfreskóján Zsigmond királynak a török elleni nikápolyi (Bulgária, 1396) ütközetből történt menekülését ábrázolja (készítője: Lohr Ferenc). Az épületet 1944-ig lakták a vele szemben a századfordulón felépített úgynevezett kiskastéllyal együtt. 1964 óta múzeumi célokat szolgál, a közelmúltban elkezdett műemléki kutatás és helyreállítás 2003-ra fejeződik be.
Az épülethez a magyar történelem nevezetes dátuma fűződik: 1711. január 31-én itt tárgyalt az ország függetlenségéért küzdő II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem az osztrák császári sereg főparancsnokával, Pálffy János gróffal a megkötendő békeegyezményről.
A községnek a középkorban két temploma volt: az egyiket Szent István király, a másikat – amely 1350–80 között épült – Szent Imre herceg, magyar szentek tiszteletére szentelték. Ez utóbbi maradt fenn gótikus, részben átalakított formában: a XVI. század második felétől a falu református hitű lakosságát fogadja be. A templom előtt áll II. Rákóczi Ferenc udvari marsalljának, Vay Ádámnak (1657–1719) Holló Barnabás által tervezett síremléke (1906).
A község életében látványos változások alig voltak, a lakosság lélekszáma folyamatosan gyarapodott (1549: 300, 1787: 650, 1850: 1102, 1990: 3667 lélek) részt vettek az országot megrázó forradalmakban, világháborúkban, szaporítva a hősi halottak számát. Két tragikus esemény rázta meg a falut: a román megszállás (1919) alatt tizenhárom férfit lőttek agyon; 1944-ben negyvenegy zsidó lakos, közülük öt családostul veszett oda a koncentrációs táborokban, míg a férfiak közül a munkaszolgálatot teljesítve lettek sokan áldozatai a háborúnak. Az „egykés” vidékek betelepítésére 1939-ben 524 fő (92 férfi, 86 asszony és 346 családtag) jelentkezett innen – megélni nem tudván szülőfalujukban –, többségük át is költözött a Baranya megyei Magyarbólyba.
1945-ben a Vay-birtokot, s még két nagyobb földbirtokos összesen 1724 hold földjét osztották ki, 221 új házhelyet alakítottak ki. Ezzel új földbirtokszerkezet jött létre: míg korábban 202 egy kataszteri hold alatti, s 282 egy-öt katasztrális holdon gazdálkodó lakost írtak össze, a földosztás eredményeként 113 volt az öt hold alatti, s 381 az öt–huszonöt holdas gazdaságok száma. A település villamosítása 1954-ben kezdődött el, s 1962-ben fejeződött be.
Ma a paraszti megélhetés forrása az almatermesztés, amely a két világháború között a Vay-birtokon indult el (ötven hold almás), majd a hetvenes évekre futott fel. A gyümölcs feldolgozása is helyben, nagyüzemben történik.
A község kulturális életét a Vay Ádám Múzeum rendezvényei, az ott működtett Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor, tudományos ülésszakok, az alkotószobát igénybe vevő írók, költők, festők, tudósok határozzák meg, kiemelve s kitüntetve a szabolcsi nagyközséget társai közül.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi