Zámoly Összefoglaló
Zámoly
Összefoglaló
Összefoglaló
Zámoly a Vértes-hegység déli előterében fekvő többutcás, szalagtelkes település. Tagolt, változatos domborzata, közelsége a megyeszékhelyhez, Székesfehérvárhoz és a Velencei-tóhoz, fekvése a hegyvidék és a síkság találkozásánál kedvező lehetőségeket kínált az itt megtelepülőknek évszázadokon át. Területén a XX. század utolsó évtizedéig a régészek két tucat lelőhelyet tártak fel az őskortól a török kor végéig.
A középkorban a község mai területén ismereteink szerint három település alakult ki: Kerekszenttamás, Kér és Zámoly. Kerekszenttamást első ízben 1231-ben, Kért 1009-ben, falunkat 1193-ban említik az oklevelek. Zámolyt azonban már a honfoglalást követő években lakták, kialakulása
a 900 körüli évekre tehető. Első írott említésének a XIV. századi krónika 1046-ra vonatkozó adatát tartják. Ekkor a menekülő Orseolo Péter magyar király egy itteni udvarházban három napig hősiesen védekezett támadói ellen. Végül a túlerő győzedelmeskedett, Pétert elfogták és megvakították. A későbbi századokban a Csák nemzetség birtoka, a XIV. században a csókakői váruradalom tartozéka és a Rozgonyiak tulajdona. Ebben az évszázadban már temploma és plébániaháza is állt, lakói elsősorban birkatartással foglalkoztak. A mohácsi csatát (1526) megelőző években 26 adózó jobbágycsaládot és két kocsmárost írtak össze. Népessége meghaladta a százötvenet.
Székesfehérvár török kézre kerülése (1543) után Zámoly is a hódoltsági falvak sorsára jutott. Ideiglenesen el is néptelenedett, azonban az 1570-es évektől bizonyíthatóan ismét lakott hely. Gyakorlati újjászületése a XVII. század közepére tehető, adózó népességének száma akkor alig közelítette meg a mohácsi csata előtti esztendőkben ott élt lakosság létszámát. A községet a török hódoltság utolsó évtizedeiben benépesítők a református hitet vallották magukénak, Kálvin János tanainak követői.
A török elleni felszabadító háború első esztendeiben, 1683-tól 1690-ig lakói elhagyták, biztonságot nyújtó nyugat-magyarországi végvárakba menekültek. 1696-ban tíz egész telkes, tizenöt féltelkes és kilenc negyedtelkes jobbágyot írtak itt össze, megjegyezve, hogy közel húsz telek elhagyatottan, üresen áll. A Rákóczi-szabadságharc időszaka újabb megpróbáltatásokat jelentett; már-már elviselhetetlen katonai terheket, és a szabadságküzdelem utolsó esztendeiben a fekete halál, a pestisjárvány követelt jelentős számú áldozatot. A XVIII. század közepéig tartó újabb betelepítési folyamatot az új földesurak, a Hochburg, majd a Lamberg család tagjai szervezték és irányították. Zámoly földesurai a gróf Lambergeket követően János főherceg utódai, a gróf Meránok lettek.
A falu történetében a XVIII. század a gyarapodás évtizedeit jelentette. Népessége a század végére meghaladta az ezerötszázat. A tősgyökeres, református hitet követő magyarok mellett megjelentek a német anyanyelvű és római katolikus hitet valló családok, majd zsidó kereskedők, haszonbérlők is megtelepedtek. Megszilárdult a helyi közigazgatás, a reformátusok és katolikusok népiskolát tartottak fenn, mindkét felekezet megépítette templomát is, amelyeket a XIX. században a hívek gyarapodása miatt tovább bővítettek.
Zámoly lakói az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc időszakában a nemzeti függetlenség és polgári átalakulás meggyőződéses híveinek bizonyultak. Mozgalmat indítottak a jobbágyfelszabadítás ellentmondásainak felszámolására, 1848 szeptemberében szabadcsapatokat szerveztek. Nem is maradt el a büntetés: 1849 augusztusában a megszálló osztrákok egyik katonai alakulata az elöljárókat deresre húzatta és megbotoztatta. A botütések az elöljárókra záporoztak, de jelképesen a falu valamennyi lakója megszégyenült.
A XIX. század utolsó évtizedeire jellemző boldog békeidőket az első világháború elsöpörte. Az öt esztendeig tartó világégés a Vértes hegység peremén megbúvó települést sem kerülte el. A férfiak közül több mint kétszázan harcoltak a frontokon, közülük nyolcvanhatan haltak hősi halált. Az 1918 őszén kirobbant polgári demokratikus forradalmat szovjet-orosz mintájú diktatúra követte. Erőteljes politikai balratolódás következett a községben: hol az agrárnincstelenek, hol az iparosok elégedetlenkedtek, hol a római katolikus lelkész magatartása lett a közös élet botrányköve.
A két világháború közötti viszonylag békés évtizedek alatt a helyi társadalom önszerveződésében is pozitív fejleményeknek vagyunk tanúi. Kulturális, közművelődési egyesületek jöttek létre, iskolát bővítenek, illetve építenek, a helyi mezőgazdasági termelést és értékesítést a hatékonyan működő szövetkezet, a Hangya fogta egybe. A község lakóinak száma nő: 1900-ban 2213, 1941-ben kétezer-ötszáz az itt élők száma. A település lakosságot eltartó és megtartó képessége a második világháború esztendeiben jelentősen csökkent. 1943 tavaszától, a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájától mind többen gyászolták a fronton elhunyt hozzátartozóikat, 1944 decemberétől pedig a község területe is hadszíntérré vált. Három hónapon át dörögtek a fegyverek Zámoly térségében; 1945 januárjában szovjet katonai parancsra a községet kiürítették. Súlyos harcok dúltak a térségben, ennek lett következménye a falu kifosztása, a katonai és polgári áldozatok, a romos épületek nagy száma.
1945 tavaszán Zámolyon is megalakultak a politikai pártok, közülük a kommunisták bizonyultak a legaktívabbnak. Ebben az időszakban a községet éppen ezért a környék “kis Moszkvának” is nevezte. A földreform végrehajtása során felszámolták a Merán-uradalmat, több mint kétszáz jogosult család között 1960 katasztrális holdat osztottak fel, kétszázötven házhelyet mértek ki.
Az uradalom és a hozzá tartozó majorságok felszámolását követően a kis- és középparaszti gazdaságok túlsúlya következett be a mezőgazdasági termelésben. Az 1945-ben megkezdődő folyamat azonban nem bizonyult tartósnak. A szovjet típusú proletárdiktatúra ellenségesen viszonyult a magántulajdonhoz: politikai nyomásra a szabad paraszti gazdálkodást a nagyüzemi (termelőszövetkezeti) váltotta fel. Felszámolták a helyi kisipart, szocializálták a kereskedelmet. Zámoly 1959-ben szövetkezeti község lett, több helyi termelőszövetkezeti csoport egyesülésével ekkor jött létre a közel hatezer katasztrális holdon gazdálkodó Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Mind többen hagytak fel a gazdálkodással, fordítottak hátat a földművelésnek, és tették “lomtárba” kisipari eszközeiket. Az ily módon felszabaduló munkaerőt az iparosodó megyeszékhely, Székesfehérvár kötötte le. A vázolt folyamat a népesség létszámának leépülésében is tetten érhető: 1949-ben 2074, 1960-ban 2139, 1980-ban 2017, 1990-ben 1949 állandó lakosa volt a községnek.
Zámoly népességmegtartó képessége a rendszerváltozást követő évtizedben kedvezően alakult. A dinamikusan fejlődő Székesfehérvár vonzáskörzetébe tartozó községben napjainkban 2160 fő él, a működő vállalkozások száma közelít a százhoz, önkormányzó közössége ismét látjas az esélyét, hogy történelme sokszori újrakezdéseinek számát egy sikerrel szaporítsa.
