Én 7.
Én 7.
A kar
Én 7,1
Térj vissza! Térj vissza, Sulammit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk meg!
A vőlegény
Mi az, mit akartok Sulammiton nézni? Tán a körtáncot kettőzött sorokban?
A kar
Én 7,2
Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípődnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet művészi kezek készítettek.
Én 7,3
A köldököd akár egy kerek csésze. Ne hiányozzék a fűszerezett bor se! A hasad olyan, mint a búzarakás, amelyet liliomok kerítenek körül.
Én 7,4
A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei.
Én 7,5
A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezető kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz.
Én 7,6
Fejed, mint a Kármel, s fejeden a haj, mint a bíbor. Királyt tart bilincsben a hajfonatod.
A vőlegény
Én 7,7
Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem!
Én 7,8
Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlőfürtök.
Én 7,9
Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szőlőfürtök, a leheleted almaillat,
Én 7,10
A szád meg a bor a legjavából.
A menyasszony
Oly simán csúszik le a kedvesem (torkán), szelíden ömlik el az alvók ajakán.
Én 7,11
Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik.
Én 7,12
Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon!
Én 7,13
Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.
Én 7,14
Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk előtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem!
