169HARMINCHARMADIK SZAK.
Ravaszok.
Meg érzette a’ sáfrány illattyát.
Egy álló helyében tizszer is meg csal.
Csalóka Péternek igaz ivadékja.
Merre fúj a’ szél, arra fordíttya köpönyegét.
Ha nem látta is magát, meg érzette szagát.
Ritkán vész el maga’ dödegében a’ róka.
Vizre visz, szomjan ereszt.
Alázatos macskának nagy az ugrássa.
Alázatos macska hamar el kapja az egeret.
Nem oda csap, a’ hová néz.
A’ jégre taszít; ’s ott’ hágy.
Róka a’ rókát igen ösmeri.
Róka a’ rókával hamar öszsze barátkozik.
170Rókával béllelt, róka mállal prémzett.
A’ ravasz nyely bika alá is borjat tehet.
Rókának róka a’ fia, farkasnak farkas.
Mézes madzagot húzott a’ szájján.
Egy újjával hozzádra, a’ másikkal tüledre mutat.
Nincs oly meg aggott ravasz róka, mely utóllyára kézre ne kerűllyön.
Kevés róka kerüli el a’ csávát.
Egy szájbúl hideget is meleget is fúj.
Egy csöpp Magyar vér nem foly erejében.
Tudgya a’ róka farkát csóválni.
Csalárdi – Rókát szopott.
Szeme se áll Isten igazában.
Róka mállat szeret mente’ béllésének.
Tapogatva jár; mint róka a’ jegen Sz. Mátyás’ tájjában.
171Holló a’ hollónak nem vájja ki szemét.
Ravaszságnak jeles edénnye.
Az örökös sírás alattomban való nevetés.
Csalfa ember. – Rókával forgott.
A’ köhögés igen jó mentsége a’ ravasz kántornak.
Káposztás kertbe néző tele ravaszsággal.
Hallgat, mint tetű a’ var alatt.
Be illene ravasz embernek.
Egy se Cigány, a’ ki nem csere csaló.
Mennél jobban sír az aszszony, annál hamarébb akarja a’ férfiat meg csalni.
Vigyáz a’ szóra, mint disznó a’ cseresnyés ganéra.
Az ördögöt is bé tudná meszelni.
Róka most a’ világ, bőlcs a’ praktikában.
Asztal alatt keveri a’ kártyát.
Gyújtott lámpással is ámittyák a’ verebeket.
172Gyakran el eb lábbalt.
Nem bőrét, hanem csak szőrét változtattya el a’ róka.
Ravasz a’ szerelem, arany békóval jár.
Jól tud a’ cigán lovon szántani.
Néha (az az: üdővel) a’ ravaszság is okosság.
173Bé esett orcája; de ki dűlt ravasz szeme.
Eb lábán járó csintalan gyermek.
Meg hólt Mátyás király, oda az igazság.
Ravasz hájjal kenték al felit.
A’ szer felett hizelkedő vagy meg csalt, vagy meg akar csalni.
Mikor az özvegy aszszony egy szemével Urát kesergi, más személvel mátkáját keresgeti.
Nem minden pecsét alatt hever az igazság.
Meg vonnya magát, mint a’ szegény ember’ malacca.
A’ sírás, aszszonyi fogás.
A’ lépet is zőldnek hagygyák: hogy hamarébb meg csalhassák a’ madarat.
Ugyan azon két lábbal két felé jár.
174Hogy a’ hamisság talpon maradhasson; annak sok ravaszságra kell támaszkodnia.
Kár: hogy a’ szíven ablak nincs.
Madarász síp szóval,
A’ halász horoggal
Csal halat és madarat.
Ki a’ dolgot erteni nem akarja; viszszá magyarázza.
Az aszszonyoknak könyv árjok, hamar ki szárad.
Addég ravasz az ember, még eleven.
Ravasz embernek ravasz a’ kalaúzza.
Ravaszabb a’ kalmár legénynél.
Ravaszabb a’ Görög kalmárnál.
Ravasz annak minden porcikája.
Ki álnokságot vét bút arat.
Szemet hintenek, hogy a’ madarat meg fogják.
Egy farral két nyerget űl.
Gyöszte kárász, nincs késem.
Hizelkedik, mint a’ kutya fark.
Ki emberbe bízik, nádra támaszkodik.
Ha feleséget veszel, ravaszt veszel a’ házhoz.
Ördög ebédre, farkas vacsorára hív.
Hamar cselt vet az öreg nyúl.
Ha aszszonyok sírnak; meg nyírnak.
Két kezébe nem fért a’ nagy ravaszsága.
Soha egyenesen nem állanak szavai.
Jobban tud reszketni, mint fázni.
Öszsze barátkozik a’ konc mellett.
A’ hamis című könyvnek nincs böcse.
Ez is nem egyébb a’ róka luknál.
Jól lát a’ macska, ha bár a’ talpát nyallya is.
Jól tud a’ mérték mellett szabni.
Hamar meg fordíttya a’ kaszát.
Észre se veszed, Róka van előtted.
A’ hol ló nincs, a’ szamár is el kél.
A’ rezet is arany gyanánt adgya.
Ravasz mint a’ Görög-Zsidó.
Nem úgy fázik mint reszket.
Olykor bárány, olykor róka.
Talál a’ róka rést magának.
Ki azt ígéri: hogy aranyat csinál, ezüstöt akar csalni.
El illantott a’ lőcs’ árrával.
Vallásábúl is ki veszi az embert.
A’ sánta csak sántít, még úton érheti a’ ravaszt.
Ott’ vakarja, a’ hol nem viszket.
Ott’ tapogattya, a’ hol nem fáj.
Rókával béllelt, farkassal prémezett.
Szaladgy róka; inadba az igazság.
A’ kis róka is csóvállya a’ farkát.
A’ ki rókát tart, ravasz tyúkászt tart.
Minden nap’ róka májjal lakozik.
177Bérbe szegődött a’ rókához.
Róka a’ rókát meg nem csalhattya.
Öszsze kerűlünk a’ csávába.
Nem ravasz a’ róka, ha ki csávállyák.
A’ ravasznak ravaszság a’ bögyében.
A’ ravaszt mindenkor, jó lelkűt ritkán találni.
Azért ajánlya Uraknak írássát: hogy konccokat nyalhassa.