268HUSZADIK SZAK.
Illendők.
Közelebb az üng, mint a’ suba.
Rosz tűkör a’ hízelkedés, hamisat mutat.
269Fel fordított kártyával játszani se mulatság, se haszon.
Nem lehet a’ szúnyognak vérét csöbörrel venni.
Szűr vágja a’ fát, ködmen hozza haza, palást rakja a’ tüzet, bunda nyugszik mellette.
Igaz barátságot bográcsban nem főzik.
Túróval jó a’ rosz káposzta is.
Nem a’ jámborokért rakták a’ várakat.
Az idegen ökör is haza felé bőg.
A’ teve, ha rühes is, többet ér a’ leg jobb szamárnál.
Többet ér a’ vén sas az ifiú bagojnál.
A’ majom, ha leg szebb is, még is rút.
A’ ki pojvát rostál, nem szolgálja meg a’ napszámot.
Sár fazékra sár, vasra vas födő.
A’ kemény fát kemény ékkel hasíttyák.
Fösvénnek, disznónak holttok után hasznok.
Nem főtt tojásbúl kél ki a’ csirke.
Nincsen a’ hadban semmi Péter bátya.
270A’ liszt is el fogy, ha sok markon megy által.
Ki koncát meg ette, levét is hörpöllye.
Ki Rómába nem szándékozik, keveset értekezik úttyárúl.
Eb se rágódik a’ csonton, ha húsra talál.
Minden nagynak apró a’ kezdete.
Ha a’ Deákot kötve viszik az Oskolába, nem lesz Pap belőlle.
Ha fejét bé töröd a’ tojás meg állhat.
271A’ halállal senki se ivott áldomást.
Senkit meg nem szégyenített az ígéret.
A’ jó macska tisztán tartya a’ kamarát.
Minden koldus maga bottyát őrzi.
Bojtorjános csikóbúl válik a’ jó paripa.
Kellemetes az olyan arany, melyet a’ várbúl hoznak ki.
Kölcsön hejébe kölcsönt várnak.
Nincs annál nagyobb gané, melyet a’ gazda maga lábán viszen ki a’ szántó földekre.
272Nősző legény nem kémélli a’ költséget.
Van a’ nagy Úrnak is Ura.
Minden mesterségre meg tanít a’ nyomorúság.
A’ kenyér mellett a’ túró is el csúsz.
A’ szolga is talál, kinek parancsollyon.
Csak utóllyára ne vessünk számot.
A’ fáradt ló is, farka elött jár.
Kakasokbúl válnak a’ kappanyok.
Hol a’ félelem, ott a’ szemérem.
A’ szent forrásnak égbűl az eredete.
A’ leg jobb törvényt leg roszszabb erkölcsökbűl származik.
273Farkárúl ösmeretes a’ róka.
Nem a’ szívbűl ered az ajakon nőtt szó.
Szomjúnak kezében illik a’ pintes korsó.
Illik a’ konc után a’ levet is hörpölni.
Nem azé a’ nyúl, ki azt e’ bokorbúl ki ugrattya, hanem a’ ki el fogja.
Sokszor az állatok is hál’adatosak.
274Adgyon Isten minden jót.
Feleséget szépet ’s jót.
Dió fábúl koporsót.
275Tudgya az Isten, kinek subát, kinek gubát.
Meg válik, kinek lova futósabb.
A’ mely kutyát éri a’ kő, az rivakodik el.
Ha a’ jövendőt tudnánk, kevesebbet hibáznánk.
A’ mén ló ritkán rugja meg a’ kancát.
Nyugodt főd jobban termi a’ búzát.
El tűri a’ papiros, akár mit írnak reá.
Nem minden főld terem meg mindent.
Nem minden halálnak orvos az oka.
A’ nap az árnyék székbe is bé szolgál.
Minden tehén maga’ borját nyallya.
Rívássárúl ösmérik meg a’ szamarat.
Kinek mi szívében, ki teccik szinében.
Nem terem a’ tövisen füge.
A’ szelid almának nagy, a’ vackornak kevés a’ böcse.
Az úri bicsak se illik mindég a’ ládába.
Ki magát a’ korpa közé keveri, meg eszi a’ disznó.
Akár mit is tanúlva tud az ember.
A’ napot nem költtén, hanem esttén dicsérik.
Nem mindennek Pap sajtya.
Nem minden nap Pap sajtya.
276Ugyan farára illik ám a’ Rása.
Hasonlók a’ hasonlókkal hamar öszsze barátkoznak.
277Halál halálnak, élet életnek baráttya.
A’ sőrnek is bor az annya.
278A’ meg esett dolognak, leg jobb orvossága az el felejtés.
279Valaki meg szakad az Uraság’ dolgán. Olyat bőr haranggal fizetnek ki Budán.
Az ezüst korsónak cserepe is jó.
Minden mesterségnek arany a’ feneke.
Ki hideget ád, subát is ád hozzája.
Nem minden kevély, ki ünneplőben jár.
Ha a’ tó ki szárad magátúl is ki ugrik a’ béka.
Nem minden kúlcs nyit meg minden ajtót.
Minden szamár maga terhhét érzi.
Vak, ki a’ rostán által nem lát.
Kinek kinek maga’ nótája.
A’ mi bővben büdös, szűkben jó illatú.
280Se a’ hal uszássát Se a’ nap forgássát. Soha el nem felejti.
Szidgyák a’ leányt: hogy a’ menny is tanúllyon.
Nagyobb az emberség a’ káposztás húsnál.
Kinek nem haj, annak nem jaj.
Kinek Isten nyulat ád, fűvet is ád hozzá.
Adál Isten fogat! adgy kenyeret hozzá.
A’ gyöngy csak gyöngy, ha a’ sárba esik is.
Az el felejtésnek És a’ nem értésnek. Csak egy bérét szabhatni.
Az Isteni gondviselés tovább terjed a’ csirkénél a’ tojásbúl való ki pattanásánál.
Föld is ki okádgya a’ titkoltt dolgokat.
Ha meg fogy is a’ hóld; meg marad neve.
El jön a’ hajnal, ha a’ kakas nem kukoríkol is.
Ki ártani akar, nem fenyegetődzik.
A’ ki jól él, királyt nem fél.
281A’ kit két nyúlat hajt, egygyet se vér.
Ki a’ mézet nyeli újját nyalogattya.
Ki mindenben tudós, mindenben gyanós.
Ki mindennek baráttya, mindennek bolondgya.
Ki mit szeret; azt félti.
A’ hamis lelkűt, a’ sánta koldús is uton éri.
Kinek gyapjú köll, utánna jár.
Kinél nincs baj, annál nincs jaj.
Ki Urával pöröl, prókátora Isten.
Ki a’ füstöt nem szenvedi, meg nem melegszik.
Jó lakhatni a’ fa tálbúl is.
A’ mesterség addég áros, még titkos.
A’ barát meg hal Szamara meg döglik. Apát urasága változik.
Rúzsához az illat, szűzhöz a’ szemérem.
A’ fekete főldben terem a’ jó búza.
Munkája dícséri meg a’ mestert.
A’ nagy dologban az iparkodás is dicső.
A’ lelki ösméret ezer tanú.
A’ dicsőség a’ keresőt kerűli; a’ kerűlőt keresi.
282A’ bűnt nyomban éri a’ bűntetés.
A’ főt bé nem töri a’ szó.
Fekete kézzel is keresik a’ fehér pénzt.
A’ ki nem kőlt, olyan, mint a’ ki keres.
Ha a’ parszt nem dolgozik a’ jó barát meg nem hizik.
A’ tarka lótúl, és a’ vemhes szamártúl vámot nem vesznek.
A’ szükség beteg ágyadbúl is ki ugraszt.
Tűz és a’ tudomány jó eledelt kéván.
Ki minden ruháját fel veszi, nem fázik.
A’ lopott lórúl a’ tenger’ közepén is le szállítanak.
Az Istennek szavát meg vetni nem alku.
Egygyütt tötték a’ tűzhöz, egygyütt egyék meg.
El tart mindent a’ főd, csak ennie legyen.
Minden nyavalyának leg jobb orvossága a’ tűr olaj.
Puha húsban terem meg a’ pondró.
Hol az érzékenység nyertes, vesztes a’ nyúgodalom.
Fazékas korongrúl, varga kaptájárúl.
Minden madár úgy szóll; mint az orra nőtt.
283Néha e’ paraszt is vitéz.
Keserő a’ tűrés, de édes a’ gyűmölcs.
Lány ágra szállott jószág, egy a’ bitanggal.
Magátúl is megyen a’ szekér, csak hájas legyen a’ kerék.
Meg nem állya szérdek a’ nyársat.
Nem a’ méreg szűli a’ szeretetett.
Két hig tojásnak közepe egy pohár bor.
Több a’ nap, mint a’ kolbász.
A’ pénz tartva tenyész; költögetve vész.
Kinek társsa van, Ura is van.
Minden hátnak egy a’ hasa.
Álom után jó a’ nyugodalom.
Nem árt föllyebb aránzani a’ lővésben.
Kiki maga mesterségét leg jobban tudgya.
A’ kabnak nincsen zablája.
Az arany, ganéban is csak arany.
Kiki jó széllel indúl a’ tenger parttúl.
A’ halál szekere, minden bú bánatot el visz.
Az el ásott kincsnek mi hasznát se venni.
Foly reá a’ nyála, de nem kopik álla.
A’ vad körtve is akkor jó, midőn meg érik.
Jó az Isten jót ád, kopasznak is hajat ád.
Vad a’ szelíd gyümölcs is, még meg nem érik.
Mely követ sokszor hengergetnek, meg nem mohosodik.
Ki káposztáját nem szereti, húsát se érdemli.
Nem kell a’ serény lónak sarkantyú.
Nincs a’ bagolynak sólom fia.
Nem lehet a’ szót alá nyelni.
A’ borjúnak (még szopik) nincs neve.
Ha borjait meg eszed, keveset szántasz a’ Szőkén.
A’ szó zsebbe nem fér: nem hordozhatni.
A’ jó özvegyeket méltó meg böcsűlni.
Nem minden sovány alatt terem a’ szarvas gomba.
Nem mind szakács, kinek nagy a’ késse.
Dologra szegődik a’ szolga.
Viznek öregében fogják a’ nagy halat.
Ahhol ló nincs, szamár is el kél.
Hasznos munkában soha nem nagy a’ fáradság.
285A’ mester embernek ha piszkos is keze, még is aranyos.
A’ jó mester embernek egész világ hazája.
Egy jó lónak csak egy a’ lába.
Ki másra bámúl, magárúl feletkezik meg.
Magyar ökör, Német kutya, Oláh disznó.
Ha tunná a’ disznó: mért hizlallyák, talán meg döglene bújjában.
Ha az ökör tudná maga erejét; föl nem törné nyakát az iga.
Másutt is sóval sóznak a’ szakácsok.
A’ maga’ ügyében senki se hiteles tanú.
Nem minden virágbúl lesz gyümölcs.
Meg nyugszik a’ Tót is, ha a’ fárúl le húll.
Addég kapar a’ tyúk, még szemre talál.
Éhség a’ farkast is ki hajtya a’ bokorbúl.
Gyermek játszék, leány dolgozzék.
Ott is emlegetik az embert, a’ hol szidgyák.
A’ szomjú ökörnek zavaros víz is jó.
Szégyenlik nevöket Varga, Tót, és Hóhér.
A’ fehér tehén is éjjel fekete.
Se nyúl az agarat
Se légy a’ madarat
Nem szenvedi mellette.
286A’ jó szappanyozás fél beretválás.
Hideg a’ szél télen, ha a’ meleg kohbúl jön is.
Nem minden fölhőbűl húll a’ menykő.
Nem mindenkor üt bé, midőn menydöreg.
Nem minden lövés talállya a’ tárgyat.
Nem kérdi a’ gyomor: hányat ütött az óra.
Az új éneket örömest éneklik.
Nincs oly magos hágó, melynek lejtője nem lenne.
Pallost pallossal, kopiát kopiával vernek viszsza.
A’ le borúlttakat nem bántya az oroszlán.
A’ diófának veréssel venni hasznát.
Fehérnek nem mutat feketét a’ tűkör.
Panaszos ételtűl csak a’ koca hizik.
Vasárnap’ font fonál péntekig meg nem áll.
Későn érő alma tovább tart.
Néha a’ szótalan hal is mondhat igazat.
A’ vékony gyapjúnak is vagyon árnyéka.
287Egy Német, egy Barát csak egy Magyar
A’ régiséget senki se ette még meg csontostúl bőröstűl.
Rövid torkosság hoszszú fő fájás.
Ki ebűl kezdi, komondorúl végzi.
Egy kis gyönyörűség sereges jajjal jár.
Kinek csizmája nincs, bocskort kössön.
Még a’ főldben vagyon, nem használ az arany.
Lassan jár az Isten, de még is el érkezik.
Annak teccik a’ katonaság, a’ ki nem próbálta.
Egy ház nélkűl a’ koldus is el lehet.
Nincs oly tökélletes mester, melynél tökélletes sebbet nem találhatnál.
288A’ ki nem vet, nem arat.
A’ mit az Istentűl szánsz, el viszi az ördög.
Önnön mesterét is agyon vágja a’ kard.
Másott’ is esznek búza kenyeret.
Nem elég a’ szó; ha nem elég a’ cipó.
A’ báránynak ízzét a’ fel falásban veszi a’ farkas.
Kecskét szakállárúl, szamarat fűlérűl.
A’ Magyar szájbúl a’ Német szó is magyarúl esik.
Bor és pénz tartva tart, kőltve fogy.
Maga orrát még senki se harapta el.
Az idegen szakács jobb ízű levest főz.
Ha bottal ütik, nem fogja a’ fegyvert.
Ha nem láttya magát, de érezi szagát.
Jobb a’ törvént fel bontani, mint a’ régi szokást el hagyni.
289Inkább meg teccik mocsok a’ tisztán, mint a’ fazék külön.
Mennél nagyobb a’ dér, annál csikorgosabb az út.
A’ könnyen futó se érhet mindenhová.
Ha eredett néznéd, sok forrást meg kellene útálnod.
Jámbor fiatalbúl válik a’ csöndös öreg.
Ha vastag a’ fa, meg kell bárdolni.
Nem főzik a’ babot csupán csak levéjért.
Ki előbb jön, előbb őröl.
A’ jó partéka vásár nélkűl is el kél.
A’ képet nem az aranyozás, vagy festés, hanem az imádás teszi bálvánnyá.
Kinek lova nincs, Bécsbe is gyalog jár.
A’ ki másnak vermet ás, maga esik belé.
Nem minden Pap, ki hoszszú ruhát kap.
Kinek foga fáj, rajta tarttya a’ nyelvét.
Ki községnek szolgál, egynek se szolgál.
A’ szökött szolgának bot a’ fizetésse.
Szabad a’ gazda maga házánál, ha az ágy alá fekszik is.
Ifiúságban erőnkkel; vénségünkre eszünkkel.
Tékozlónak ruhája végre koldús táskája.
A’ mit az ész meg nem gyógyíthat, meg gyógyíttya az üdő.
A’ nagy folyó vizek csendességgel folynak.
A’ záporok pedig lármával rohannak.
Munkának jó eleje, a’ dolognak veleje.
Az órjás csak órjás, ha a’ völgyben áll is.
Az engedetlen beteg kegyetlenné teszi az orvost.
Nem használ a’ jó ló, ha a’ kocsis nem jó.
Szebb az el esett, mint a’ meg szökött katona.
Lév tartya a’ gazdát, átok szitok a’ szolgát.
Hárman csendesen, ketten szerelmesen.
Hol a’ poharak csúsznak, sikámlanak a’ titkok.
Minden ösvények egy útra tartanak.
Minden folyók végre a’ tengerbe omlanak.
Ha a’ zabla szakadgya, a’ páca meg vágja.
Mely juh a’ báránt szereti, a’ kost se gyűlöli.
Száz esztendős kan verébnek hátúl van a’ farka.
Ha fel nem oldhatni a’ csomót, el vághatni.
291Ökrök nélkűl csak a’ Göncöl szekere fordúl.
Nem azé a’ sült, a’ ki forgattya.
A’ setétben minden fehér feketét mutat.
Nem tud uralkodni, a’ ki engedelmeskedni nem tanúlt.
A’ fekete tehénnek is fehér a’ teje.
Fortéj űz minden mesterséget.
Fóttyárúl is meg ösmérik a’ zsákot.
A’ nagy asztag alatt meg nem tikkad az egér.
Magyar az ízre, Német a’ színre.
Többre észszel, mint erővel.
A’ holnapi nap senkinek sincs homlokára írva.
A’ bélesnek nem árt a’ vaj.
A’ haldokló is szereti az életet.
Vassal is élesítik a’ vasat.
Egy telet se evett még a’ farkas.
Egy üngbe gatyába se fázik meg az ember; csak üdő legyen hozzá.
Nem minden tarisznyába illik a’ kenyér.
A’ polgár, ’s paraszt kőzött csak a’ fal van közben.
292A’ templomhoz közelebb a’ sekrestye, mint a’ Bíró háza.
Egy rókárúl két bőrt nem lehet le nyúzni.
Noha lehet azt is három késsel nyúzni.
Szegődött bér, osztott konc.
Az ártatlanságnak egész világon egy a’ szava.
El jön az üdő, meg ázik a’ tüdő.
Fiú magzat, hadi szerencse, jó házasság, csak az Isten’ dolga.
Három dolog ártalmas a’ háznál: a’ haragos aszszony, a’ sűrű füst, és a’ lukas tál.
A’ nagy bajuszú kétszer iszik.
Több szem többet lát. – Több kéz hamar kész.
A’ zsíros táskábúl szép pogácsa esik ki.
Oly tiszta a’ tűkör: hogy a’ lehellet se foghattya meg.
Mászszorra is kell az ember.
Pap se papol kétszer egy Prédikációt.
Ruha ékesség, pénz tisztesség.
Fóttal tartós a’ ruha, de ha itt is fót hátán fótot tesznek, el nevettetik.
Sokat végeznek Bécsben, de el rontyák az égben.
Néha a’ titok el rejtés többet ér a’ szóllásnál.
293Ha Isten akarja az ablakon is bé veti.
Nem mindenkor fúj az éjszaki szél.
A’ bagoj is Bír maga barlangjában.
Szembe mondás, nem ember szóllás.
A’ ki nem próbál, nem nyer.
A’ leány vásár tánccal végeződik.
Délben kémélt ebéd jó vacsora.
Kiki jámbor, midőn aluszik.
Nem jó a’ túró, ha nem jó a’ gyúró.
A’ hadban leg több a’ vágott hús, leg kevesebb a’ káposzta hozzá.
Ha Papot versz, ródd fel a’ napot.
Legyen lúd ha fehér, együk meg, ha kövér.
Németnek Bécs, Magyarnak Pécs.
Mikor Isten nyulat teremtett, a’ bokorrúl is gondoskodott.
Hoszszú zsák hamar el dűl.
Kurta zsák hamar fel fordúl.
Ki bogár után indúl, kerengőbe készül.
Ki bogár után indúl, ganéba vezettetik.
Ki disznó után indúl, sárba kívánkozik.
Éh a’ jó lakottal nem egy aránt dúdol.
Otthon lakjék, ki kedvére akar élni.
294A’ mi egynek vétek, másnak se erkölcs.
Kinek mit ád Isten, azt más el ne fallya.
Sok jó ízűt ettem: hogy meg kövéredtem.
Jó a’ tréfa, de nem egész holtig.
Mikor a’ téjföl ikrádzik, rajta a’ köpűvel.
Nem minden rosz, a’ mi szokatlan.
Nem minden jó, a’ mi régi.
A’ reggeli vendég alkalmasint délig. De délen érkezett meg marad estvélig. Ha estefelé jön, nem távoz reggelig.
A’ ki továbbra vágy, nem igen szenvedik.
A’ jó mag porban is ki kél.
A’ jó ló télben is kapál magának.
A’ vér, és pénz leg drágább.
A’ leg jobb legény is csak a’ gazdájával jó a’ műhelyben.
Kinek Isten nem adott, attúl ember se várhat.
A’ királynak sincsen mindenkor egy aránt.
Verik a’ kölköt, hogy a’ medve érezze.
Néha a’ ház falnak is van szeme.
Leg későbbre érik, a’ mi leg drágább.
Szegedre dohányért, Debrecenbe pipáért.
Mosdatlan láb nem csuda szagú.
Van oka, mért mozdúl cserfán a’ levél.
Nem veszik a’ lovat csupán csak szőréjért.
Kinek a’ meleg téj meg égette száját, a’ tarhót is fújja.
A’ jó nevelés soha se drága.
Lehet nagy Úr, ha Lázárnak hívják is.
Nem örűlnek a’ nyulak, midőn az agarak fiadzanak.
A’ hol leg több a’ tudomány, leg több a’ titok.
295Nincsen a’ füst tűz nélkül.
Mely fábúl horog akar lenni, üdején nő lefelé.
Nem indúl meg a’ nád szál fúvás nélkűl.
Nem röpül a’ madár, még tolla nincs.
A’ kétszeri sütés a’ liszten is el múl.
Nem szóll a’ harang is, ha nyelve nincs.
A’ macskát bőréjért szokták meg ölni.
Nem esik a’ forgács vágás nélkűl.
Koncon vesznek öszsze a’ kutyák.
A’ téjnek sincs fenékig föle.
Minden művest művje dícséri.
A’ közép út leg bátorságosabb.
A’ jó lovat az istállóban is meg keresik.
A’ ki gyalog jár, annak lovai mindenkor készek.
Nem kell a’ jó bornak cégér.
A’ méz maga magát nyalattya.
A’ jó leány farsang után is el kél.
Embert csinál néha az ékes ruha is.
El szakadhat a’ kötél, ha vastag is.
Nem leviért főzik a’ kukoricát.
Ha a’ sast láttya, le lapúl a’ tyúk.
Kinek hol fáj, ottan sajnállya.
Méz mellett fullánkot is találni.
Van a’ szelid galambban is epe.
Mennél puhább a’ hús, annál keményebb csonttya.
A’ szél se fújhat mindég kedvére.
A’ folyó víz vezeti embert a’ tengerre.
Az éles kasza bátrabban vágja a’ füvet.
Az éles borotva frisen bánik a’ szakállal.
Mézet akarsz enni, méhhét kell meg ölni.
Nem mindenkor ég, mikor a’ harangot félre verik.
A’ jó hegedűs nem szenvedi az énekest.
A’ Varga késnek nincs tokja, nem is lesz.
296A’ pásztor nyírni szokja, nem nyúzni a’ juhot.
Nagyobb a’ böcsület, mint a’ fordított kása.
Jó gyomor köll soknak meg emísztésére.
A’ régi kölcsönözés se ajándék.
A’ jó bor hoszszú meséje az iszákosnak.
Nem egész világ baranya, laknak Somogyban is.
Tréfábúl is lehet igazat mondani.
El veszett böcsületet nem találni fel a’ bokornál.
A’ farkasok meg nem eszik egymást.
Azt jelenti az álom, hogy aludtál.
Sokba telik, a’ mit nagyra böcsülnek.
Néha libábúl is ki tör a’ lúd méreg.
Közelebb az üng, mint a’ mente.
Jó a’ jámborság, de azzal magával el nem élhetni.
Minden madár ösmeri a’ maga fészkét.
Élő élőnek, a’ hólt hóltnak baráttya.
Tűt a’ Szabónak, árt a’ Vargának.
A’ sas legyet nem fogdos.
Meg rágd a’ koncot, osztán vesd el a’ csontot.
Annyit a’ szájnak, a’ mennyire erszényed engedi.
A’ hamis szín ritkán igazúl.
Bor mellett hamar ki ugrik az igaz.
Vétek titkolás félig meg bocsátás.
A’ világ’ lépcsőin emez fel, amaz alá jár.
Szegénnek ajtaján nem őrzi a’ Manó.
Szalma férfi meg érdemel egy arany aszszont.
297Ajándék a’ szemest is meg vakíttya.
Többet hisznek a’ szemnek, mint fülnek.
A’ borsnak Sz. Mártony a’ bírája.
A’ sűveg cúkor senkit se süvegel.
Süvegben is meg böcsüllik a’ cúkort.
Szagódónak bot az abrakja.
Ki anni, ki venni megyen a’ vásárba.
Jó, hogy mindennek szarva nincs.
Nem várhatni a’ vad fátúl szelid gyümölcsöt.
Nem kívánnyák tőlle, mint az Úr dolgát.
Dolognak a’ végén várhatni a’ butykót.
Szomjúságnak orvossága a’ kandzsó.
Leg tovább tart, a’ mi böcsületes.
Kinek káros, kinek hasznos a’ vásár.
A’ posztó szél szűken van a’ Varga úccán.
Tudgya minden szamár a’ maga terhét.
Mi se származtunk bogaraktúl.
Nem mind lencse a’ mi lapos.
Már a’ mász, ha nem csúsz.
Nem hajájért, hanem hájjáért hizlallyák a’ disznót.
Franciának haj por, Magyarnak jó bor.
Énekel előbb a’ deák osztán kap alamizsnát.
Nem rug patkót a’ bakkancsos lova.
Nem kell a’ mészáros kutyának korpa.
Fársáng farkán csúsz a’ fa szán.
298Nem szemeten szedik a’ gyöngyöt.
Nem minden kovácsbúl telik lakatos.
A’ hetes vászon nem válik tizenkettessé.
Vannak, kiknek csak a’ más világon vehetni hasznokat.
Nagyobb a’ böcsület, mint a’ velős konc.
Étel ital álom
Szükséges e’ három
Mindenféle állatnak.
Szőllőnek kapa a’ bikája.
A’ hasznos fáradság után esik a’ jó heverés.
Az alkonyodó nap fáradtak’ pártfogójok.
Ha a’ Cseh kőre leg szebb pecsétet meccenek; még se válik gyémánt belőlle.
Reménység, nyerség nincsenek mindég egy vágásban.
Ajándék marhának nincs odva fogának.
Ki útassal eszik, iszik, áldozik.
A’ régi szolgának, a’ szó is vereség.
Ki álnokságot vét, bút arat.
A’ farkas után a’ holló is akar élni.
Csak ugyan meg vékonyodik az ember, ha gyakran faragják.
Az ígéret szép szó, ha meg adgyák akkor jó.
Ahhol a’ csóva, ott a’ tilalmas.
299Kovács is azért tartya a’ fogót: hogy kezét meg ne égesse.
Koszos a’ pár lugot gyűlőli.
A’ főld anya, a’ viz mostoha.
Azé a’ világ, a’ ki élheti, azé a’ menny ország, a’ ki el nyerheti.
Ki mennél kevesebbet aluszik, annál többet él.
Se nem nyer, se nem veszt, a’ ki nem játszik.
Elég egy templomban egy papoló.
El fogy a’ vagyon; ha nem keresnek reá.
El tart a’ főd, csak legyen a’ ki művellye.
El élheti, csak legyen mit enni.
Cúkor rágás, gyermek szokás.
Korán későn Orcájára kerűl embernek a’ nem jó, ha alattomban cselekedte is.
A’ cérnához tű is kell, ha valamit varnak.
Jó meg érett gyümölcs, melyet a’ darázsok meg dongnak.
Eleget tesz a’ kutya kötelességének, ha nem mar is; hanem ugat.
Ki Istenben bízik, meg nem csalattatik.
300A’ kávét főzik csak a’ leviért.
Ha a’ kerék jár, forog a’ malom is.
A’ veszedelmes igazságnak leg jobb rejtékje a’ szoros hallgatás.
Eb a’ kölkkét éh korában se szokta meg enni.
El jár a’ Pap a’ körösztel csendesen.
A’ lencse se lencse mindenkor.