NEGYVENEDIK SZAK.
Szegények.
Meg ütötte erszénnyét a’ lapos menykő.
Szegény ember csupa vizzel főz.
Jeget eszik, vizet iszik, lapuval takaródzik.
Ma is csak akkora árnyéka, mint tegnap.
Mindenhez látó, semmivel bíró földes Ur.
243A’ teremtett ég alatt lasnak sincsen.
Szegény az ördög: mert nincs lelke.
Meztelen, mint a’ kis újam.
Hátán háza, kebelében kenyere, mint a’ csigának.
Árva, mint a’ le húllott levél.
Lelke sincs, hanem párája.
Nyert benne, mint Bertók a’ csíkban.
Minden zsírját ki szívták.
Ebestűl macskástúl oda lett a’ gazda.
A’ tetűnek leg alább hajléka, ennek semmie.
Arra jutott; hogy szitáját is süveggel fóltozza.
Testte lelke. – Torkig adós.
Suba gallérjánál több se maradott.
Arra jutott: hogy azt se tudgya: hová hajcsa fejét.
Szegény pára. – Széllel él.
Mindenbűl (még a’ hóldbúl is) ki kopott.
Öszsze bújnak, mint a’ szegény ember malaccai.
Se gyűszűje, se tűje. – Se ökre, se szamara.
Úgy van: mint szegény legény a’ gazdag városban.
Nincs a’ szegénnek féltő marhája.
Szegény egér, melynek csak egy luka van.
244Se felesége, se gyermeke.
Kinek mesze nincs, sárral tapaszt.
Egér sincs házánál, mert morzsára se találhatna.
Kinek lova nincs, Bécsbe is gyalog jár.
Se írja szegénnek, se szelencéje.
A’ mezítelent nem foszthatni meg.
Avít szűrjén fót hátán a’ fót.
Hátrább halad, mint a’ rák.
Tengődik: mint Toldi Miklós lova a’ szemeten.
Eleget élt a’ szegény, ha hamar oda lett is.
Olyan, mint kit a’ koporsóbúl ki vonnak.
Heted szaka se lakik egygyet a’ hasával.
Egy pénz árra sót nem köthetni üngébe.
Alig van háti bőre, az is már kopasz.
A’ koldúsnak még maga’ apja se baráttya.
Gerincéjéhez száradott a’ hasa.
A’ szegény néha (étele helyett) aluszik.
Néki is sorban házza, mint más szegénnek.
Sajt és kenyér, két tál étel a’ szegénynél.
245Hét macska egy egeret meg nem foghatna lukas gatyájában.
Teste lelke, és a’ sodró fája.
Alig takarhattya bé hitván mindenkéjét.
Mint madár az ágon hol itt’ hol amott.
A’ duda szél bátrabban nyargalódzik.
Soha nem füstölög kéménnye.
Ne csúfolódgyék a’ koldús, ha szegény.
Úgy sétál, mint a’ kárvallott Görög az üres bótban.
Bé esett, mint a’ kis kesztyű.
Alá nyől a’ szegény, mint az ökör fark.
246Szegény legény nem nagy Úr.
Jaj nékem egyedűl senki se hegedűl.
Tök magot se ehetik kénnyére.
Végy el engem kincsem
Kilenc üngöm készen
Újja héjja, gallér héjja
Egy csöpp allya sincsen.
Se hazája, se országa, se várossa.
A’ mint az Urak fel írták, úgy kell meg lenni.
Egygyik lába mezitelen
A’ másikon semmi sincsen.
247Nem fél a’ Német: hogy gatyáját el lopják.
Minden héjján van, ki pénz héjján van.
Senki se irígyli a’ pad alatt.
Ott’ szakad le a’ jég, ahhol leg vékonyabb.
Mostani vagy is tegnapi gazda.
Annyi a’ főldgye: hogy körösztűl ugorhattya.
Körűl belől semmie sincs.
Akár ide, akár amoda néz; ürességet lát.
Oly szegény, mint a’ templomba szorúlt egér.
A’ szegény embernek szerencséje is szegény.
Ki áll bocskorábúl a’ lába.
Nemes ember volna, ha főldgyét el nem hordották volna a’ Fazekasok.
A’ szűrben termett tetű sokkal jobban csíp; mint a’ róka torkos mentében neveltetett.
Üres mind szekrénnye, mind erszénnye.
A’ réz is kelő pénz nálla.
Nem élhetünk mindnyájan úri módon.
248Se pénzze, se posztója, nadrágja sincs.
A’ hol semmi sincs, ott a’ Bíró se vehett el valamit.
Hitván koldús, ki egy házat el nem tud kerűlni.
Eb szőllő se terem kertyében.
Ott’ vész a’ szegény, a’ hol úrrá akar lenni.
Az árnyékbúl is alig ehet valamit.
Néha a’ szegénség dicsőséges.
Addég kereste őseinek nemességjöket, még ásóra, és kapára talált.
Kinek semmie sincs, attúl vette, kinek nem volt.
Rongyos szűr a’ nyakában.
Itt’ a’ tél, jaj kinek nincs fűteni valója.
Gallérja is alig maradott.
A’ remén levest kiki fel adhattya a’ szegénnek.
Mindenütt szegény, a’ ki szegény.
Könnyű a’ szegényen kockázni.
Könnyű a’ szegént ki nevetni, de nehéz meg ruházni.
Szegény embernek kevés pártfogója.
Nem tudgya; kihez vigye ügyét.
249Könnyű a’ szegényt reménnyel táplálni.
Nem is él; hanem a’ szegénséggel bajlódik.
A’ sok ígéret nem teszi gazdaggá a’ szegényt.
Ki nem telel a’ maga kenyerén.
Ígéri uraság, meg adni emberség.
A’ szegént nem hajtogattya más, hanem a’ has.
A’ szegénséget el nem titkolhatni.
Mint vas szög a’ zsákbúl, úgy szegénség a’ házbúl.
Se födele, se háza. – Házi koldús.
Oldal bordáját is meg lehet olvasni.
Kapor se terem kertyében.
Nem sokat erezget két oldala közé.
250Maga se keresett, apjárúl se maradt valami.
Szegény a’ száraz főldön is el alszik.
Nem mindenkor gyalázat a’ szegénség.
Kinek jövedelme két forint napjára, és hármat kőlt (ha vak is) által láthattya: hogy koldússágra szorúl.
A’ szegénnek nincs mirűl adózni.
Szegény a’ koldus, ha bár neve király is.
Lehet a’ gazdagbúl is szegény, és viszont.
Ha a’ gyéként alólla el rántyák, meztelen farán űl.
Oldalán kamarája, mint a’ Baranyi embernek.
Holmiát a’ szegény könnyen számba szedi.
Szénán is álmadozhatik a’ szegény.
251Hideg konyha, üres tál.
Sok vendéget nem talál.
Az ő Jószága a’ koldúséval határos.
A’ koldus soha se kerűl, akár hol koldúl.
Szegénybűl lett gazdagot, az ördög se tűrheti.
Pénz nélkűl kerűli meg a’ vásárt.
Fűzfa paripán nyargal, még is gyalog jár.
Minden jószágát el kótya vetyélték.
Csak keszegekkel fordúl föl néki a’ piac.
Nincsenen veszi a’ semmin adottat.
Szegény ember hamar meg olvashattya malaccait.
Tele erszénnye pók hállóval.
Ember pénz nélkűl, vak bot nélkűl.
252Egy hibázik a’ szegényben.
Avval kötözgeti sebét, a’ mivel lehet.
Orvosság nála a’ lapú is.
Szegény háztúl ösztövér bárány.
Szegény Úrnak galamb ház a’ mészár székje.
Farához száradt a’ gyékény.
Többször jön szobájába a’ napfény, mint a’ kenyér.
Talp alatnyi földgye sincs.
Az embernek oldalán is ki fakad a’ szegénség.
Hátán bótya, mint a’ csipkés Tótnak.
A’ szegény (Húsvét napján is) fekete Vasárnapot űl.
Kötelet se vehet: hogy magát fel akaszsza.
Embert a’ nyomorúság és árnyék, soha el nem hagygyák.
A’ szegénnek se pénzze, se hitele.
Késő a’ kolbászt akkor kémélleni, midőn el fogyott.
A’ hol semmi sincs, ott’ ne keress.
A’ kevély szegént a’ Manó is csudálva nézi.
Szegén a’ szegént hamar ki csúfollya.
Senki se írígyli a’ szegénnek sorssát.
A’ szegényért is meg halt Krisztus.
Városnak határán kívűl, ő Bíró.
Ott parancsoll, a’ hol nem fogadgyák szavát.
Holtta előtt bőrét is el adta.
Kinek mesze nincs fehér főlddel meszel.
Istennek háta megett lakik.
Szegényen élni, ’s gazdagon halni, esztelenség.
Minő a’ kalap, olyan a’ köszönet.
Kopiája szalmábúl vagyon.
El fogy a’ vagyon, ha nem keresnek reája.
253Én is voltam két pénzzel a’ vásáron; de nem adtak értte három pénzt.
Fakó kocsi, kender hám. Nemes ember, szűr dolmány.
Nincs oly Nagy Úr, ki meg nem szorúl.
Kutya is a’ szegént hamar meg ugattya.
Nálok a’ kenyeret Pitának nevezik.