RÁKÓCZI NÓTA

1.          Jaj, régi szép magyar nép!
          Az ellenség téged mikép
          Szaggat és tép!
          Mire jutott állapotod,
          Romlandó cserép.
          Mint egy kedves eleven kép,
          Voltál olyan szép,
          Magyar nép!
          De a Sasnak körme között
          Fonnyadsz mint a ép.
          Szegény magyar nép,
          Mikor lész már ép?
          Megromlottál, mint cserép.
          Jaj, hát szegény magyar nemzet
          Jóra mikor lép?

2.          Jaj, Rákóczi, Bercsényi
          Magyarok híres vezéri,
          Bezerédi!
          Hová lettek magyar népnek
          Vitéz vezéri,
          Nemzetünknek hírszerzői,
          Fényes csillagi,
          Ocskai?
          Az ellenség mindenfelől
          Őket emíszti,
          Űzi, kergeti,
          Búval epeszti.
          Közinkbe sem ereszti.
          Jaj, hát szegény nemzetünket
          Miképp mellyeszti!

3.          Jaj, országunk, jószágunk,
          De főképpen mi magunk
          Mint nyavalygunk;
          Az idegen nemzetségnek
          Rabjai vagyunk.
          Jaj, naponként mind elfogyunk,
          Jót ne is várjunk,
          Kívánjunk,
          Mert hatalmas, diadalmas
          Nemzet van rajtunk.
          Jaj, meg kell halnunk,
          Meg nem maradunk,
          Nagy ellenség közt vagyunk,
          Bizony méltán ezek miatt
          Kesergünk, sírunk.

4.          Országunknak, magunknak,
          Jaj minden maradékinknak!
          Mindazoknak,
          Kik e földön nagy ínségben
          Így nyomorkodnak.
          Özvegyek panaszolkodnak,
          Árvák zokognak;
          Magoknak
          Siralommal ártatlanok
          Halált okoznak,
          Úgy siránkoznak
          És fohászkodnak.
          Bánatjok nem apadnak,
          Mert hazánkbul az ínségek
          El nem távoznak.

5.          Tenger rajtunk a fegyver,
          Mert a német rajtunk hever,
          S igen ver.
          Mutogatja magát mint egy
          Híres gavallér,
          Nemzetünket hajtó pillér.
          Nem szán, mint hóhér.
          Akit ér,
          Addig veri, meddig neki
          Mindent nem ígér.
          Látod mely kövér,
          Bőrében sem fér,
          De mégis mind többet kér,
          Alig vagyon országunkban
          Miatta kenyér.

6.          Nézz reánk, Úr, a mennybül!
          Ments meg, kérünk, minket ily csúf
          Ellenségtül,
          Ki a híres magyaroknak
          Vérébül épül.
          Ne hagyd ily dühös ínségtül
          Rút ellenségtül,
          Némettül
          Gyaláztatni, mocskoltatni
          Az írigyektül.
          Ily dölyfös néptül,
          Kínzó eszköztül,
          Megfosztatni nevétül,
          Mindenkoron győzedelmes
          Dicsőségétül!

Ziarele Arcanum