10
10
Ugyanabban az órában Jumurdzsák a betegek sátorai között bolyongott.
- Melyik az a rab, aki ma a paradicsomba akarta röpíteni a padisah felséges személyét? - kérdezte az egyik őrtől.
Az őr egy négyszögletű, fehér sátorra mutatott.
A sátor előtt öt fehér turbános, fekete kaftános vén guggolt a tűz körül. A szultán orvosai voltak. Komoly és bús volt mind az öt.
Jumurdzsák a sátor őre előtt állt meg.
- Beszélhetek-e a fogollyal?
- Kérdezd az orvosokat - felelte az őr tisztelettel.
Jumurdzsák az orvosok előtt meghajolt. Azok is bólintottak.
- Efendik, ha lehet a beteggel szólanom, kedves dolgot cselekedhetnék a padisahnak.
Az egyik vállat vont. A keze mozdulatát arra is lehetett érteni: Nem lehet. Arra is, hogy: Eredj a sátorba.
Jumurdzsák az utóbbi értelmet választotta.
A sátor kárpitja félig el volt vonva. Benn egy nagy olajlámpa égett. A pap félig nyílt szemmel, hanyatt feküdt az ágyon.
- Gyaur - szólt a török elébe lépve -, ismersz-e engem?
A pap nem felelt.
- Én az a Jumurdzsák vagyok, akit rád bíztak egyszer, hogy akassz fel. Te megszabadítottál az amulettem árán.
A pap nem felelt. A szeme pillája se rebbent.
- Most te vagy a rab - folytatta a török -, és semmi se bizonyosabb, mint az, hogy lefejeznek.
A pap nem szólott erre se.
- Az amulettemért jöttem - szólt a török alázatosan. - Neked az semmi. Nekem benne van minden erőm. Mióta nincs velem, szerencsétlen vagyok mindenben. Házam volt a Boszporusz partján: gyönyörű kis palotám. Azért vettem, hogy öregségemre oda telepedjek. A ház megégett. A benne volt kincseket ellopták. A karomat egy csatában átszúrták. Nézd a bal kezemet: talán örökre nyomorék.
És mutatta a vörös forradást, amely körülbelül három hónapos lehetett.
A pap hallgatott mozdulatlanul.
- Gyaur - szólt síróra lágyult hangon a török -, te jó ember vagy. Sokat gondolkoztam rólad: mindig az volt a vége, hogy példátlan a te szíved jósága. Add vissza az amulettemet!
A pap nem felelt.
Csak a lámpa sercegett mellettük.
- Megteszek mindent, amit kívánsz - folytatta kis szünet múlva a török. - Azt is megkísérlem, hogy megmentselek a hóhér kezétől. Az én apám hatalmas pasa. A bátyám Arszlán bég. Míg él az ember, él a reménysége is. Csak azt mondd meg, hol van az amulettem.
A pap hallgatott.
- Az amulettem! - ismételte bosszúsan a török.
És megragadta a pap vállát:
- Az amulettem! - kiáltotta megrázva.
S hogy a pap feje lógott, fölrántotta ülőre.
A pap álla akkor leesett. Megüvegesedett szemmel, nyitott szájjal bámult a semmibe.
