8
8
Gergely azon a napon ugyancsak megheverte a medvebőrt. Arra ébredt fel, hogy valami éktelen nagy zuhogás, csattogás van a várban, mintha ezernyi ajtót akarnának beszakasztani.
Nyújtózkodott és fölkelt. Kinyitotta az ablak fatábláit. Hát lángban a város. A gyönyörű nagy székesegyház, a püspöki palota, a Miklós-templom, a kanonokok háza, a Cifra-malom meg a sok mindenféle ház lobogó lángözönben, felkanyargó füstben. A zuhogás meg a feje fölött s az egész várban pokoli.
Nyitja a belső ablakot, hát csak úgy röpköd a zsindely az orra előtt. A monostor tetejét is szaggatják, a templom szép új födelét is. Repül a sok zöld cserépzsindely, fazsindely, léc, szelemenfa mindenfelől.
Nyitja a harmadik ablakot, arról se lát egyebet, csak tetőszaggatást. Az udvaron meg a házak között senki, hanem a falak tele néppel.
Nézi a nap állását. Dél elmúlt. Szól a szolgájának. Nincs. Kapja a vizet. Mosdik nagy sebesen. A következő percben már rajta a ruha, a kard, a sastollas süveg. Lódul le a lépcsőn. Felkap egy pajzsot, és azzal borítkozva siet a zsindelyhullás alatt a bástyára.
Hát, mint egy világot elnyelő tarka vízáradat, omlik a török a völgyből. Jön nagy csengéssel-bongással, dobpergéssel, trombitamuzsikával. A vörös, fehér és kék színek egymásba hullámozva hordják az óriási boncsokokat.
Almagyar, az a szép kis falu a Meleg-víz körül, ég. Minden háza ég.
A maklári úton végtelenségbe vessző, hosszú fekete sora az ökröknek és a bivalyoknak. Az mind ágyút vontat.
A hegyoldalban a ragyogó vértezetű dzsebedzsik, s lent a Vadaskert felé a piros sapkás, lovas akindzsik nagy sokasága. Mi minden jön még utánuk!
- Hol a főkapitány úr?
- A templom tornyán.
Gergely odapillant. A torony teteje lapos. Ott áll Dobó a hétköznapi galambszín posztósüvegében. Mellette Mekcsey, Zoltay, Pető, a pap, Cecey meg az öreg Sukán.
Gergely odasiet.
A toronyba falépcső visz fel. Hármasával ugrálja át. Egy fordulónál Fügedybe ütközik.
- Mért ég a város? - kérdezi lihegve.
- A kapitány úr gyújtatta fel.
- Hát itt micsoda bontás ez?
- Leverjük a tetőket, hogy a törököknek ne legyen mit gyújtania.
- Hová mégy?
- Vizet hordatok a medencébe. Eridj csak fel: Dobó már kérdezett.
A toronyból még jobban lehetett látni a török hadat. Maklárig tarkállott a had, mint egy mozgó erdő.
- Hát, Gergely - mondja a toronyban Mekcsey -, éppen most kérdezem Kristófot, hogy így vertétek-e agyon a törököt az éjjel?
- Feltámadtak a kutyák! - felelte Gergely. - Ahol jön az is, akinek Bakocsai a fejét elhozta.
S Dobóhoz fordult.
- Nem lövünk-e elejbük egy jó magvas köszöntést?
- Nem - felelte Dobó mosolyogva.
Aztán hogy Gergely kérdőn nézett rá, a fejével a török felé intett:
- Aki jön, az mondjon előbb jó napot.
A város alatt elszéledt a had a Vadaskert felé, éppen mint az árvíz, mikor követ talál, s körülfolyja.
