MÁSODIK JELENET

PETUR BÁN
(belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát).
Igy? - Ördög és pokol! Bizony majom
Mind egyről egyig. - Oh te szép nevű
Magyar - Magyar? - Hej, félre oktalan
Aggodalom! mit használ itten a fog-
Csikorgatás? (Főbe üti magát.) Bolondos
agyvelő! (Dörmög.)
Szabad kivánna lenni mindenik,
És torkukon kegyes nagyasszonyuk
Sült-főttje oly mohón rohan le, hogy
Majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá
Lettél dicső Árpád gyümölcse te?

SIMON
Bán, hát mi lelt?

MIKHÁL
Petur, nem vagy magad,
Nyelvedre vigyázz.

PETUR
Úgy? igaz - helyes - -
Mikhál, Simon, miért spanyol hazátok-,
Bojóthotokban nem maradtatok?

MIKHÁL
Csitt, csitt, ez itt (szívére mutat) sebet ver.
Ó fiam!

SIMON
Ember, belőled a rossz lélek ordít!
Ott élni nem lehet nekünk. Spanyol-
Ország halálos ágyában nyögött
Ránk nézve, hogy kiléptünk abból egykor.
Azóta megholt.

MIKHÁL
Meg bizony. De csak
Békével -

PETUR
Átkozott jámbor te! ki
Békével? Én talán! Ég és pokol!
A békés egy bolond; s az is bolond, ki
Békételen: de én békételen
Mégsem leszek, míg nem bolondulok meg.
Oh, célra! célra! így különben egy
Bárányi békesség - mi több, maga
Epét okádna itt a békességes
Tűrés, kiáltva: ördög és pokol!

MIKHÁL
De, ember! Ej, eredj, eredj haza,
Aludd magad ki - menj, menj!

PETUR
Én?

MIKHÁL
No, leg-
Alább beszélj hát egy kicsinyt alantabb
Hangon: az emberek néznek -

PETUR
(felugrik, de majd leül).
Ki? Hol? -
No, jó! - nem is beszélek - még csak egy
Szócskát se. Mindenik kimondatott szó
Hazud, s az emberekben nyargaló
Tüdő csak a hazugság ördögének
Lakása. Így ni (az asztalra könyököl) hallgatok.

MIKHÁL
S kiálts
Jó éjszakát.

PETUR
Jó éjszakát? igen -
Majd amidőn egy nemzetség kipusztul;
Vagy csontjaimmal a meráni gyermekek
Fognak tekézni, - akkor - - Most, fogok
Hallgatni - még ma néma lenni, mint egy
Carthusianus. (Ismét dörmög.) Ó mikép
tekéntett
Le ránk! csak a merániakra néz.
Bámulja a harisnyát - a magyar
Csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk
Nagyasszonyán. Haj! Istenemre leg-
Alább csak egy vidám tekéntetet
Mutatna hát, ha színből is: nem esne
Olyan nagyon szívére a magyarnak! -
Ő is meráni! - -

SIMON
Hát honnét akarsz
Már most barátokat? midőn sem a
Meráni, sem pedig magyar - -

PETUR
Ki mondta
Azt? Én s meráni?! Hát mikor nevezte
Testvérnek a tűz a vizet? - csupán
Csak bennetek van még egyetlenegy
Bizodalmam! A ti húgotok -

MIKHÁL, SIMON
Melinda?

PETUR
Felesége a nagyúrnak: ő, vele
Kedvére játszhat; ti pedig húgotokkal.

MIKHÁL
Szegény teremtés vagy, ha célodat
Csak asszony által gondolod kivinni! -
Hát nemzeted? - -

PETUR
Ne ingerelj fel! - Oh
A nemzet! - ahány fő, szintannyi ész.
Kényes becsűlete, mint a köntöse -
Sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj
Neki hirtelen vagy egy jó szót s világot
Teremtve öszverontja ellenségidet.
Nézzétek - itt is - ott is - úgy kiválnak
A többi lévnyalók közül, miképpen
Egy medve több vakondokok közűl.
Nem méreg az, mely őket oly komorrá
Teszi, - bánat az, hogy bort adnak nekik,
De ami egy fillérbe sem kerülne -
Jó szót, figyelmet, nem találnak itt.

Ziarele Arcanum