ELSŐ JELENET

PETUR
A hajnal érkezik, s még mind csak ily
Határozatlanúl? - Szorongatást
Okoz talán a jó szerencse? vagy
Csak összetett kezekkel várakoztok,
Hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors? -
Hát nem ti voltatok, kik oly mohón
Kapátok érc-pohártokat, midőn
Vagy három órával ezelőtt ivék a
Magyar szabadság hosszú életére!?
Úgy, úgy! hiszen, meg kellett volna azt
Gondolni, hogy csak akkor mernek a
Kis gyermekek mást fenyegetni, a-
Midőn hiszik, hogy azt nem tudja senki.

SIMON
Boldog, ki hisz: mert meg nem váltja a
Jelenvaló kisebb rosszat talán
Rosszabb jövendővel. Mi lesz hazádból
Akkor?

PETUR
Megállja még az a sarat.

SIMON
De mégis - úgy lehet, hogy elmerül.

BÉKÉTELENEK
(dörmögve).Igaz.

PETUR
Hah! Ördög és pokol, biz' úgy
Kívántok itt világosíttatást, mint-
Ha a dolog csak engem érdekelne,
És bőrötökre tán építeni
Magamnak egy uralkodást akarnék.

SIMON
Mikhál, te szólj.

MIKHÁL
(aki szundikált).
No mit? - csináljatok
Mit tetszik, és ahol közegyezéssel
Megállapodtok, ott megegyeztek. (Ismét szundikál.)

SIMON
Hm! csalhatatlan a közegyezés?

BÉKÉTELENEK
(dörmögve).
Kérdés!

PETUR
Tehát ti szűntelen csak
Visszhangi vagytok e szőrszálhasító
Fontolgatásinak? Mért jöttetek
Ide hát? vagy a pillanatnak közel-
Létébe kívánnátok visszamászni?
Oh gyáva lelkek! mondom: a jövő
Éjjelre.

SIMON
(homlokát dörgölve).
És olyan hamar.

BÉKÉTELENEK
(nyughatatlansággal).
Hamar.

PETUR
Zárt néki, míg nekünk nem adja ő.
Tű asszonyok kezébe, nem királyi
Pálcánk - le onnan édes asszonyom!
(A felette lévő képet ellöki.)
Egy olyan teremtés, akinek nem ez
Hazája, - cinteremjeinkben a-
Kinek lenyúgodott szülői nem
Tevék le csontjokat, - ki gyermeki
Játékainkban is nem osztozott volt:
Bennünket az vajjon szerethet-é?

BÉKÉTELENEK
(elevenebben).
Nem, nem!

SIMON
De hátha mégis úgy lehetne?

PETUR
Hallgass Simon! - Nem érdemes talán
Az, ami játékon forog, hogy a
Kockák vetésén kissé karjaink
Fárasszuk?

(Felkapván a mellette levő paizst, arról a takarót lerántja
és a címer rajta egy a trónus alatt vérében fetrengő asszony.)

Im csak ide tekéntsetek!
Nem érdemes mászásra e derék
Szőlőgerezd? Nem érdemes, hogy a
Király megént király legyen? s nyakunkra
Ne hágjon a dölyfös Meránia?

(Mind bámulva vonják le mellettük levő paizsaikról
a takarót s mindeniken az előbbeni címer látszik.)

Egy véres asszony a királyi szék alatt. - - -
Nincs senki is? - no menjetek haza
Tehát s vegyétek fel magatokra a
Töredelmeseknek köntösét, ha ez
Vétek; s zokogjatok, mint a bolondok,
Kik vétkekért csapra ütik véreket -

BÉKÉTELENEK
(felzúdulva kardot rántanak s az asztalra csapják).
Sokáig éljen a magyar szabadság!

MIKHÁL
(felütődik).Mi az? mi végződött?

SIMON
(ingadozva).
Én nem tudom.

PETUR
(egy szegletbe dobván a nála levő paizst).
Le a királyi székből asszonyom!

BÉKÉTELENEK
Véressen is!

MIKHÁL
Mit? Oh nagy Istenem!

PETUR
Mi lelt öreg? - vagy úgy! Hát a jövő
Éjjelre -

BÉKÉTELENEK
Pártütés!

MIKHÁL
(felugorván, egyik széktől a másikig tántorodik).
Hah! Pártütés?!

PETUR
Utálatos beszéd! nem pártütés -
Kicsikart szabadság! - csak nyúgodj' öreg.

MIKHÁL
Oh nyughatatlan éjtszakám! Simon,
Petur - ti - emberek! - Irtóztató
Álomba rengettetek el engemet.
Mikhál - öreg! mi lett belőled? - ébredj!
(Magát mellénél rázza.)

PETUR
Csak csendesedj! neked semmit se kell
Csinálni -

MIKHÁL
Oh, bán, bán, ez már gyalázat!
Simon, Simon! te is közöttök? oh nem!

SIMON
De hátha mégis -

PETUR
Ő is fegyveres-Társunk -

MIKHÁL
Csalárd vagy bán: az én öcsém ő?
Uram teremtőm szánj! mire
Jutottam? (Térdreesik.) Irgalom meg irgalom,
Irgalmas Isten! Ah, hová jutottam!
(Elhanyatlik.)

SIMON
(felfogja). Bátyám!

PETUR
No, hagyd el, üljetek le csak.
A vének ollyak, mint a gyermekek,
Kik mindenért sírva fakadnak. Nem is hal
Ő meg.

SIMON
De hátha mégis úgy lehetne - ?

AZ ŐR
(kívül).Ki vagy?

SZÓZAT
Szabad magyar.

AZ ŐR
Mi jelszavad?

SZÓZAT
Melinda.

PETUR
Jön.

BÉKÉTELENEK
Ki az?

SIMON
Melinda?

Ziarele Arcanum