HETEDIK JELENET

GERTRUDIS
(szünet után).
Bánk itt maradt?

BÁNK
Igen.

GERTRUDIS
A megsértett vagy a
Sértő?

BÁNK
Igen vagy nem, csak egyre megy.

GERTRUDIS
Adj számot -

BÁNK
Én?

GERTRUDIS
Te mint egy éjjeli
Tolvaj jövél foglalatosságaidból
Az udvarunkba vissza. Illik ez?

BÁNK
Nem.

GERTRUDIS
Te rangodat, sőt önnön rangomat
Megmocskolád - hát illik-e?

BÁNK
Nem.

GERTRUDIS
Leventa! egy ártatlanságot el-
Zárván, gyalázatba kevertél - becsület-
É ez?

BÁNK
Nem. Óh az én becsűletem
Melinda elbúcsúzásával el-
Búcsúza; Mikhál bánnal és fiammal
Elzáratott: ha még mi megmaradt,
Ezernyi sok szegény között hazámban
Felosztva van - minek az is?!

GERTRUDIS
(méltósággal).
De tűrtesd
Magad!

BÁNK
A becsületes kínoztatik.
Megostoroztatik, kipörkölik
Szemeit, s midőn minden kitelhető
Csapást kiállt, akkor törik kerékbe;
És így, ha későn is, megismeri,
Hogy ugyan becsűletest kell játszani,
De valóba' lenni mégis oktalanság.
Minő dicső ellenben becstelennek
A sorsa, csakhogy tudja a közönség
Jó véleményét meghódítani.
Akkoron azonban, hogy a becsűlet ál-
Orcája mellett bűntetetlen el-
Követhet undokságokat, vakon
A hír legemberebbnek szenteli -
Fő hivatalra lép; ottan rabol
Mindent el a szegény bohóktól, ahol
Akarja; minden emberek vele
Óhajtnak egybeköttetésbe lenni;
Gazdag s hatalmas léte barátinak
Lehet javokra; sőt a mennyet is
Gyakorta úgy megnyerheti
Részére, gazdagságából kitelő
Több áldozattal, hogy sokkal becsesebb
Lesz még előtte, mint az a szegény
Becsűletes, ki semmit sem tud adni.

GERTRUDIS
Istentelen! Távozz!

BÁNK
(közelebb lép).
Nem. Avagy azt
Hiszed, hogy nem maradtam volna itt
Parancsolásod nélkül? Meglehet - (magában)
Tán nem maradtam volna mégis itt! -
Nagyasszonyom! Melinda helyett köszönni kell!

GERTRUDIS
Jobbágy!

BÁNK
Nem úgy van, asszonyom! - Én urad
S bírád vagyok; míg a király oda
Lészen, királyod is vagyok -

GERTRUDIS
(a csengetyűhöz akar nyúlni).

BÁNK
(elkapja s zsebébe teszi).

GERTRUDIS
Udvor...

BÁNK
(kardját félig kirántva).
Egy
Szót! - Ülj le! - hasztalan kiáltsz te most,
Mert nem szabad bejönni senkinek
Is; úgy parancsolá Bánk bán, Magyar-
Ország királya.

GERTRUDIS
Bánk!

BÁNK
Bejártam az
Országot és mindenfelé csak az
Elbúsulást találtam. Udvarod'
Átkozza minden és hazádfiit. -
Szerette jó királyunk, Endre! hogy
Fogod találni népedet? Polyák-
Országot elnyered, s tán a magyart
Veszted helyette el! - Midőn te leg-
Először, asszonyom, hazánkba jöttetek,
A békességnek édes istene
Pannóniára monda akkoron
Egy átkot, és a romlás angyala
Mormogta rá azt áment.

GERTRUDIS
Ember! azt
Mondom, ne törj túl a korlátidon!

BÁNK
Egy szájjal, egy lélekkel azt kiáltá
Minden magyar hozzám: "Ez egynehány
Keserves esztendő alatt magyar
Törvényeink magyar hazánkon úgy
Fityegnek, amiképpen egy pelengér-
Oszlopra állította mocskos tettinek
Táblája".

GERTRUDIS
Oh hazug! miért nem úgy szól
A hír tehát?

BÁNK
A hír csak esztelen
Kongás, - ha a hordó üres, leginkább
Kong; mégis - a hír a királyi szék
Fő Belje; ennek oltárán kész a
Magyar lerakni mindenét; való,
Hogy azt is a dicső udvornikid
Emésztik el; de hangzik is az ország
Négy része, megdicsértetésitől
A bőkezű adakozónak -

GERTRUDIS
(elbámulván).
Talán úgy?

BÁNK
Vak voltam én is udvarodban; de
Már látok. Egykor egy öreg paraszt
Akadt előmbe - szárazon evé
A megpenészedett kenyért. - Igaz s hív
Szolgája volt hazánknak, mondja, negyven
Esztendeig: de nyúgalomra ment.
Miért? helyet kellett csinálni egy
Hazádfiának - (összecsapja kezeit). Istenem,
Istenem!
Egy tiszteletre méltó ősz kezébe, negyven
Esztendeig való szolgálatért,
Száraz kenyért nyújtasz magyar hazám? -
Tűrt a szegény. - Végtére egy követ
Hírül hozá, hogy itt mik esnek. Ál-
Köntösben visszajöttem és találtam - (nyögve)
Oh többet is, mintsem reménylheték!
Azt, büszke lélek, fel nem éred ésszel,
Hogy gyermekem' miért adám amaz
Öregnek? Asszonyom! Ha útam innen
hóhér kezébe vinne engemet? - -

GERTRUDIS
(elsárgulva támaszkodik az asztalra).

BÁNK
Ugyan ne gondoskodjon egy eszes
Atya, gyermekéről? -

GERTRUDIS
(székébe rogyik).
Bánk! mit akarsz velem?

BÁNK
Te engemet magadhoz hívatál,
Szikrát okádó vérem éktelen
Dühében. Itt előszobádba láttam
Mikhált gyalázatán kesergeni -
Oh, egy tekéntet, mely az ördögöt
Magát is arra bírta volna, hogy
Egy megszorúlt szentet segíteni
Siessen. Igy - od'adtam a fiam; mert
Tudom, hogy ő előbb saját kezével
Megfojtja kedves húga gyermekét,
Mintsem, hogy azt csak tőle elvegyék is.

GERTRUDIS
Itt is talán hibáztam még?

BÁNK
Neked
Csak egy szavadba kerülne, mégis a hit-
Szegést előbbvalónak gondolád -
Neked csak egy kicsiny reményt vala
Szükség hazudnod - egy csekély igéret
A zendülést elnyomhatá; de az
Erőszakos rimánkodás szokatlan
Nálad. Te híveidnek a porig
Alázatosakat véled, kik úgy
Mosolyganak, mikép parancsolod.
Nem látod azt, hogy többnyire a saját
Hasznokra egy kalitkát építettek
A büszkeségeden, hízelkedéssel,
Hol elveszel.

GERTRUDIS
Ha úgy találna lenni!

BÁNK
Azt képzeléd, hogy isten vagy, mivel
Letérdepeltek híveid, midőn
A láncokat reád rakták. Magyar
Nem volt neked soha embered, mivel
Hallatlan Endre idejéig az még,
Hogy a teremtőjét kivéve, más előtt
Is térdre essen egy magyar.

GERTRUDIS
Ha a
Királynak a hitvese nem nyer is
Alattvalójától becsületes maga-
Viseletet - add meg azt, leventa, egy
Asszony személynek!

BÁNK
Aki nem érdemes,
Hogy a szerette jó királyom áldott
Szivét kezében tartsa; aki lábat
Ád a bujálkodónak, és tovább
Az áldozatra így teként le - ő,
Holott nem érdemes, hogy a saru-
Szíját megoldja; mert kenőcsli testét
Lelkét - -

GERTRUDIS
(megsértett büszkeségének legnagyobbdühével felugrik).
Gonosz hazug! ki tette azt? -
Légy átkozott Melindáddal! legyen
Örökre átkozott az a kölyök, kit
Gyalázatomra szült Meránia!

BÁNK
Melinda jó nevét te hagytad az
Udvarnak a nyelvére tenni: légy most
Isten s hitesd el véllek, hogy Melinda
Bánk bánra érdemes: úgy letérdelek,
S imádlak, én, kit ők nevetnek.

GERTRUDIS
(keserűen).
Úgy? -
Csak hadd nevessenek; hisz a hasonló
Történet életünknek azon szokott
És kedves ízetlenkedésihez
Tartozhat, amely megnevettető -
Már úgy születtünk, mint a szegény
Emberbarátink kárán tapsolók;
Hiszen ha hét az utcán hétszer el-
Esett, azon szint'annyiszor kacagjuk
Magunkat el - (komoran néz Bánkra) s a
szánás akkoron
Jön csak, midőn látjuk, hogy egyike
Többé felállni nem tud.

BÁNK
Szörnyeteg! kész
Lennél te is kacagni? -

GERTRUDIS
(kiált).
Emberek!

OTTÓ
(az oldalszobából jön).
Néném! Az istenért! - (megijedve).
Bánk bán!
(Visszaszalad s becsapja maga után az ajtót.)

BÁNK
(hasztalan igyekezvén a bezárt ajtón utánarontani.)
Ha, fattyú!
Hogy e dühösség, mely a testemet
Emészti, százezer mértékbe fussa
El lelkedet! hogy a kín, a maga
Egész minéműségében, csekélység
Legyen tulajdon kínaidra nézve! -
Az ételednél undorodásba jöjj
És férgesedjen az italod - gyötörjön
Éhséged annyira, hogy a sírból a
Halottakat kívánd kirágni! El-
Csúfíttatott árnyékom mindenütt
Kövessen és véresen álljon ott,
Ahol lefekszel, ott ahol felébredsz!
Örökre átkozott légy, átkozott!
És átkozott a hely, melyben születtél!

GERTRUDIS
(Ottó megjelenésével undorodva rogyott székébe, majd az ablakhoz szaladt; végre használni akarván az alkalmatosságot, el akar sietni; de Bánk utolsó szavára, mint egy tigris, nekidühödve, tőrt kap, és Bánkba akarja ütni).
Hitvány, ne bántsd hazámat!

BÁNK
Én? - Kerítő!
(Megfordúlván, kitekeri kezéből a gyilkot.)

GERTRUDIS
(sikoltva fut az asztalig).

BÁNK
(utoléri és agyonszurdálja).Sziszegj - sziszegj, kígyó! te itt maradtál.

GERTRUDIS
(lerogy). Ah!

BÁNK
(merően áll, reszketve egyenesíti ki ujjait - a tőr kiesik kezéből, melynek zördülésére felijed).
Vége! volt - nincs; de ne tapsolj, hazám -
Ni! - reszket a bosszúálló -
(Kívül zörgés s több kiáltás.)
Hamar!

BÁNK
(megijedve néz az ablak felé ki).
Örvendj becsűletem, lemosta mocskod'
A vérkeresztség - oh Melinda! - ki!
Ki! a tető mindjárt reám szakad. (Elváncorog.)

GERTRUDIS
(fel akarna emelkedni).
Meghalni - nem királyi széken - ah!

Ziarele Arcanum