MÁSODIK JELENET

IZIDÓRA
(jövén, távul meghajtja magát). Kegyelmes
Nagyasszonyom - -

GERTRUDIS
Leány! szerencse, hogy
Te vagy - megént büntetnem kellene.
(Kezét nyújtja.)

IZIDÓRA
(megcsókolja azt).
Köszönöm. Igaz, hogy rendelésedet
Tudtam, mivel be nem bocsájtatik
Még maga Melinda is. De egy kegyelmet
Jövék kikérni -

GERTRUDIS
Szólj.

IZIDÓRA
Bocsáss hazámba.

GERTRUDIS
Izidóra!

IZIDÓRA
Én ez országodba úgy
Jöttem be egykor, mint egy asszonyi
Szép érdemünkkel büszke leány, de az
Ma meggyaláztatott; azért tehát
E büszkeségem megmaradt darabját
Engedd hazámba visszavinni még!

GERTRUDIS
Ha hazudsz, leány -

IZIDÓRA
(letérdepel). Nem, istenemre, nem!
Nem!

GERTRUDIS
Szólj!

IZIDÓRA
Szerettem Ottót -

GERTRUDIS
Mit beszélsz? -A herceget?

IZIDÓRA
Nem. Ottót a vitézt; de a
Vitéz bemocskolá magát s azért
A büszke német lány a bíborost
Is megveté.

GERTRUDIS
Leány, az én öcsémet?

IZIDÓRA
Azt.

GERTRUDIS
Állj fel!

IZIDÓRA
(megteszi). Oly igen szerethetém
Még akkor is, hogy megcsalt engemet:
De már ma félénk gyilkossá leve.

GERTRUDIS
Az én öcsém félénk gyilkos leve?!

IZIDÓRA
Szemérmemet meggyőzve, mindenütt
Nyomában voltam estve ólta. - Hogy
Téged, nagyasszonyom, Melinda mellett
Az álom elfogván, feküdni mentél -
Előmbe jött lihegve Bíberach;
S midőn lefektedet megtudta, kért
Hogy menjek el Melindához, mivel
Italt adott mindkettőtöknek Ottó.

GERTRUDIS
Hah!

IZIDÓRA
Én futottam; nem hozzád, mivel
Ez altató volt csak - futottam Ottó
Herceghez és Melindához hamar. -
Rendetlenül láttam kifutni onnét
A herceget. Szemmel tartván, alig
Értem Melinda ajtajához, amidőn
Egy durva lábdobogás riaszta fel.

GERTRUDIS
No -

IZIDÓRA
Vállamat ragadta egy erős
Kéz - bélökött Melinda ajtaján,
S előttem állott Bánk bán.

GERTRUDIS
(megmerevedik, végre halkkal mondja).
A nagyúr?!

IZIDÓRA
Melinda felsikoltva elhanyatlott -
Én fagyva álltam, mint egy útazó
Az égnek első dördülésekor.
Mindent kivallottam: melyért bezárt egy
Oldalszobába, - szabadulásomért
Ott várakoztam hasztalan. Segítség
Után akartam az ablakon kiáltni
Már; s ím kacajt hallottam fel. Szemem-
Világa elveszett. - Hajnalban egy
Idegen szobában - rajtam a kacaj!
Iszonyú erőt éreztem karjaimban
És felszakasztám Bánknak ajtaját.

GERTRUDIS
Bánk itthon -

IZIDÓRA
Oh királyné! ez gyalázat!
Eressz hazámba: hiszen ez itt marad.

GERTRUDIS
Ottó! -

IZIDÓRA
Kevés időre alattomosan
Megölte ritter Bíberachot -

GERTRUDIS
Ezt is?
Ottó!

IZIDÓRA
Szerencsétlenségembe kezdem
Esmerni udvarod - milyen mohón
Kap a gyalázaton, hogy gúnyolódjon!

GERTRUDIS
Ottó! Meránia!

IZIDÓRA
Midőn elvivéLeányod, a követség - engemet
Itten hagyattál -

GERTRUDIS
Berchtold nemzete!

IZIDÓRA
Jó Bertha, légy leányom anyja, mint
Én anyja leszek a tiednek! - azt
Mondád te akkor jó anyámnak. - Oh
Kegyes nagyasszonyom! Hazámba vágy
A szívem, és az ott vagyon, hol a
Holtteste nyugszik annak, akinek
Az életemet s lelkem felébredését
Köszönöm.

GERTRUDIS
Dicső kinézésim!

IZIDÓRA
Nagyasszony!
Hidd el, királyi udvarodra nem
Vagyok én teremtve. Itt nekem hideg,
Lármás, világos minden, oly nagyon -

GERTRUDIS
Izidóra!

IZIDÓRA
A magányosságnak édes
Ölében voltam én nevelve, ott
Tanultam esmerni egy jobb világot. Ottó!

GERTRUDIS
Átok reád fiú, ki örök mocsok
Közé keverted a hazádat!

IZIDÓRA
Ott
Fogok talán én megnyugodni; vagy
Könnyezni, elfelejteni.

GERTRUDIS
Izidóra!
Jöjj máskor el. -

IZIDÓRA
Reményelhetek?

GERTRUDIS
(kezét nyújtja, anélkül, hogy elfordítaná egy helyről szemeit).

IZIDÓRA
Királyné!

GERTRUDIS
(széjjelnéz s valamin nagyon láttatik gondolkodni).
Az egy halál -

IZIDÓRA
(mohón megcsókolja a kezét). Minden keserveinket
Elűzi, és a sírban a sebek
Is mind begyógyulnak. - Mosolyogj remény!
(El)